Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

3. szám - Dr. Oroszlány István: Üzemi belvizek keletkezésének dinamikája

102 Hidrológiai Közlöny 1976. 3. sz. Dr. Oroszlány I.: Üzemi belvizek tűrésére alapozott levezetési idő, hanem csak a lefolyás mért hozamaira, a helvízhidlámok mértékadó gyakoriságú értékeire alapozott transzformálás, és a belőlük esetenként számítható kényszerű pangási idő. A kérdés további részletes elemzésére az adta az indítékot, hogy a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság 1973-ban meghívta Tanszékünket Békés megye területére az üzemi vízrendezése fejlesztéséhez szükséges koncepció kidolgozásához [1]. Az előzmények, valamint a vizsgálatok közben feltárt összefüggések ismeretében, a hidrológiai munkarész feladatául az alábbi kérdések vizsgálatát tűztük ki. 1. Tisztázandó az üzemen belüli csapadékvisszatartás és a felszíni vízlevezetés összhangja, 2. a felszíni vízképződésre ható tényezők szerepe, 3. az esetenként képződő és levezetésre szoruló felszíni vizek mennyiségének, valamint a lefolyáshullámok vízhozam csúcsértékeinek gyakorisága, 4. a pangó vizek mennyiségének, valamint az összegyülekezési időnek kapcsolata a levezető hálózat sűrűségével, 5. a mintaöblözetekben feltárható hidrológiai kapcsolatoknak más öblözetekben való alkalmazáshoz a transzformálás módszere, 6. a mezőgazdasági gépek munkáját különböző mértékben korlátozó talajnedvesség viszonyok mértéke és gyakorisága, 7. a felszíni vízlevezetés megoldása ellenére fennmaradó és a termelés biztonságát korlátozó „sáros" időszakok hossza és gyakorisága, 8. a drénezés talajszikkasztó hatása. Az alábbiakban azokról az eredményekről kívánunk számot adni, melyekhez eddigi vizsgálataink során eljutottunk. Csapadékvisszatartás és felszíni vízlevezetés A kérdés tisztázása érdekében — a teamen belül — Ravasz Tibor végzett mélyreható elemzéseket fl, 30]. Munkájából a hidrológiai munkarészt érintő részleteket kiemelve, az alábbi kiindulási koncepcióhoz jutottunk. A Tisza völgyében általában helyes az a célkitűzés, hogy az esetek többségében korlátozott mennyiségű csapadékot, a lehullás helyén maximális mértél ben tartsuk vissza, és a talaj aktív rétegeiben tározzuk. Ezt a feladatot mindenekelőtt a talajművelés eszközeivel kell és lehet megoldani oly módon, hogy növeljük a talaj víznyelőképességét és szabad tározóterét. Természetesen a talaj minőségétől és rétegzettségétől függően a tározás lehetősége változó. A sekély termőrétegű talajok szabad tározótere, a célszerű művelés ellenére is, kevés. És a talajhasználat során vannak olyan esetek, amikor a talajt nem lehet előkészíteni a csapadék vagy hólé, megjelenése ütemében történő befogadásra. Ilyenkor óhatatlan, hogy a felszínen vízlepel ne keletkezzék, ami a lejtő irányában megmozdulva, s a mélyebb tereprészekben összefutva, tócsákat ne képezzen. A magas termelési színvonalú talajhasználat egyik alapvető feltétele a táblák homogenitása, egyneműsége. A táblán belül képződő tócsák ezt az egyneműséget bontják meg, ami a növényállomány egyenlőtlen fejlődéséhez vezet, akadályozza a táblán végzendő gépi munkák egyöntetűen jó minőségben való végrehajtását, rontják a jó gépkihasználást, zavarják a tervszerű üzemeltetést, sőt a kihagyott foltok termésének betakarítását is veszélyeztethetik. Az iparszerű termelés lehetőségét zavaró ilyen sokoldalú nehézség miatt azt kell mondani, hogy a táblák homogenitásának megőrzése érdekében azt a csapadékot, amit a lehullás helyén a talajművelés eszközeivel visszatartani nem lehetett —- a közvetlen és közvetett károk bekövetkezése előtt —• a minden tábla szélén szükségszerűen kiépítendő levezető árokba, csatornába kell vezetni. Nem engedhető meg, hogy a víz az egyik tábláról a másikra átfollyon, hiszen annak előkészítése, víznyelő és tározóképessége eltérhet, s így inhomogenitását kizárólag csak a szomszédból érkező vizek idézhetnék elő. Minél belterjesebb a talajhasználat, annál kevésbé engedhető meg az inhomogenitás, a pangó vizek mennyisége, elvezetésük ideje, és előfordulásuk gyakorisága. Ez esetenként kihathat a levezető hálózat sűrűségére és levezetőképességére is. A felszíni vizek képződése A felszíni vízképződés dinamikájára üzemi méretű mérések, megfigyelések, a Tisza-völgy terep- és talajadottságai között, alig vannak. Erre legfeljebb egy-két mintaöblözet lefolyási adataiból közvetve tudunk csak következtetni. Ez is azonban statikusan mindig csak az adott öblözet átlagos talaj- és domborzati viszonyai között érvényes, és meghatározza a területen folytatott termesztés, valamint üzemi vízrendezés színvonala. Annak érdekében azonban, hogy a felszíni vízképződésre ható tényezők súlyát, a felszíni vízképződés intenzitásának időbeni változását, tendenciáit, az esetek gyakoriságát tanulmányozhassuk, a fenti korlátozott lehetőségekhez kellett nyúlnunk. Ügy véltük, megbízhatóbb eredményre jutunk, mintha távoli területek vizsgálati adatait ültetnénk át •— kontroll nélkül — a Tisza völgyére. A gyakorlat már amúgy is igazolta, hogy a domb-, ill. síkvidéki lefolyási viszonyok között nemcsak mennyiségi, hanem minőségi eltérések is vannak. A kérdés vizsgálatához első lépésben az Öntözési Kutató Intézet kondorosvölgyi mintaöblözetének 1956—70. évi hidrológiai adatsorait használtuk fel. E munkában Hartyányi László [7] és Kalavszki Károly [8] voltak segítségünkre. Első megközelítésben a mintaöblözet havi csapadékösszegeinek, a talaj vízkutak és lég hőmérséklet havi középértékeinek, valamint a lefolyás havi öszszegének grafikus vizsgálatát végeztük el. Célunk ekkor az volt, hogy a fenti hidrológiai elemek kapcsolatának felhasználásával, az észlelések megindulását megelőző évjáratok lefolyó vízmennyiségeit reprodukálva, olyan idősorhoz jussunk, melyből megbízható módon következtethetünk az egyes esetek előfordulásának valószínűségére, s ezzel módot adjunk a különböző kiépítettségű — műszaki színvonalú — levezető hálózatok gazdaságossági vizsgálatára. E célt tekintve, nem vonhattunk be a vizsgálatba csak