Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

3. szám - Dr. Oroszlány István: Üzemi belvizek keletkezésének dinamikája

102 Hidrológiai Közlöny 1976. 3. sz. Dr. Oroszlány I.: Üzemi belvizek tűrésére alapozott levezetési idő, hanem csak a lefo­lyás mért hozamaira, a helvízhidlámok mértékadó gyakoriságú értékeire alapozott transzformálás, és a belőlük esetenként számítható kényszerű pangási idő. A kérdés további részletes elemzésére az adta az indítékot, hogy a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság 1973-ban meghívta Tanszékünket Békés megye területére az üzemi vízrendezése fejlesztéséhez szükséges koncepció kidolgozásához [1]. Az előzmények, valamint a vizsgálatok közben feltárt összefüggések ismeretében, a hidrológiai munkarész feladatául az alábbi kérdések vizsgá­latát tűztük ki. 1. Tisztázandó az üzemen belüli csapadékvissza­tartás és a felszíni vízlevezetés összhangja, 2. a felszíni vízképződésre ható tényezők szerepe, 3. az esetenként képződő és levezetésre szoruló fel­színi vizek mennyiségének, valamint a lefolyás­hullámok vízhozam csúcsértékeinek gyakori­sága, 4. a pangó vizek mennyiségének, valamint az összegyülekezési időnek kapcsolata a levezető hálózat sűrűségével, 5. a mintaöblözetekben feltárható hidrológiai kap­csolatoknak más öblözetekben való alkalmazás­hoz a transzformálás módszere, 6. a mezőgazdasági gépek munkáját különböző mértékben korlátozó talajnedvesség viszonyok mértéke és gyakorisága, 7. a felszíni vízlevezetés megoldása ellenére fenn­maradó és a termelés biztonságát korlátozó „sáros" időszakok hossza és gyakorisága, 8. a drénezés talajszikkasztó hatása. Az alábbiakban azokról az eredményekről kívá­nunk számot adni, melyekhez eddigi vizsgálataink során eljutottunk. Csapadékvisszatartás és felszíni vízlevezetés A kérdés tisztázása érdekében — a teamen be­lül — Ravasz Tibor végzett mélyreható elemzéseket fl, 30]. Munkájából a hidrológiai munkarészt érintő részleteket kiemelve, az alábbi kiindulási koncepcióhoz jutottunk. A Tisza völgyében általában helyes az a célkitű­zés, hogy az esetek többségében korlátozott mennyiségű csapadékot, a lehullás helyén maximális mértél ben tartsuk vissza, és a talaj aktív rétegeiben tározzuk. Ezt a feladatot mindenekelőtt a talajművelés eszközei­vel kell és lehet megoldani oly módon, hogy növeljük a talaj víznyelőképességét és szabad tározóterét. Természetesen a talaj minőségétől és rétegzettségé­től függően a tározás lehetősége változó. A sekély termőrétegű talajok szabad tározótere, a célszerű művelés ellenére is, kevés. És a talajhasználat so­rán vannak olyan esetek, amikor a talajt nem lehet előkészíteni a csapadék vagy hólé, megjele­nése ütemében történő befogadásra. Ilyenkor óha­tatlan, hogy a felszínen vízlepel ne keletkezzék, ami a lejtő irányában megmozdulva, s a mélyebb tereprészekben összefutva, tócsákat ne képezzen. A magas termelési színvonalú talajhasználat egyik alapvető feltétele a táblák homogenitása, egynemű­sége. A táblán belül képződő tócsák ezt az egy­neműséget bontják meg, ami a növényállomány egyenlőtlen fejlődéséhez vezet, akadályozza a táb­lán végzendő gépi munkák egyöntetűen jó minő­ségben való végrehajtását, rontják a jó gépkihasz­nálást, zavarják a tervszerű üzemeltetést, sőt a kihagyott foltok termésének betakarítását is ve­szélyeztethetik. Az iparszerű termelés lehetőségét zavaró ilyen sokoldalú nehézség miatt azt kell mondani, hogy a táblák homogenitásának megőrzése érdekében azt a csapadékot, amit a lehullás helyén a talajművelés eszközeivel visszatartani nem lehetett —- a közvetlen és közvetett károk bekövetkezése előtt —• a minden tábla szélén szükségszerűen kiépítendő levezető árokba, csatornába kell vezetni. Nem engedhető meg, hogy a víz az egyik tábláról a másikra átfollyon, hiszen annak előkészítése, víznyelő és tározóképes­sége eltérhet, s így inhomogenitását kizárólag csak a szomszédból érkező vizek idézhetnék elő. Minél belterjesebb a talajhasználat, annál ke­vésbé engedhető meg az inhomogenitás, a pangó vizek mennyisége, elvezetésük ideje, és előfordu­lásuk gyakorisága. Ez esetenként kihathat a leve­zető hálózat sűrűségére és levezetőképességére is. A felszíni vizek képződése A felszíni vízképződés dinamikájára üzemi méretű mérések, megfigyelések, a Tisza-völgy terep- és talajadottságai között, alig vannak. Erre legfeljebb egy-két mintaöblözet lefolyási adataiból közvetve tudunk csak következtetni. Ez is azonban statikusan mindig csak az adott öblözet átlagos talaj- és dom­borzati viszonyai között érvényes, és meghatá­rozza a területen folytatott termesztés, valamint üzemi vízrendezés színvonala. Annak érdekében azonban, hogy a felszíni víz­képződésre ható tényezők súlyát, a felszíni vízképző­dés intenzitásának időbeni változását, tendenciáit, az esetek gyakoriságát tanulmányozhassuk, a fenti kor­látozott lehetőségekhez kellett nyúlnunk. Ügy véltük, megbízhatóbb eredményre jutunk, mintha távoli területek vizsgálati adatait ültetnénk át •— kont­roll nélkül — a Tisza völgyére. A gyakorlat már amúgy is igazolta, hogy a domb-, ill. síkvidéki le­folyási viszonyok között nemcsak mennyiségi, ha­nem minőségi eltérések is vannak. A kérdés vizsgálatához első lépésben az Öntözési Kutató Intézet kondorosvölgyi mintaöblözetének 1956—70. évi hidrológiai adatsorait használtuk fel. E munkában Hartyányi László [7] és Kalavszki Károly [8] voltak segítségünkre. Első megközelítésben a mintaöblözet havi csapa­dékösszegeinek, a talaj vízkutak és lég hőmérséklet havi középértékeinek, valamint a lefolyás havi ösz­szegének grafikus vizsgálatát végeztük el. Célunk ekkor az volt, hogy a fenti hidrológiai elemek kapcso­latának felhasználásával, az észlelések megindulását megelőző évjáratok lefolyó vízmennyiségeit repro­dukálva, olyan idősorhoz jussunk, melyből megbíz­ható módon következtethetünk az egyes esetek előfor­dulásának valószínűségére, s ezzel módot adjunk a különböző kiépítettségű — műszaki színvonalú — levezető hálózatok gazdaságossági vizsgálatára. E célt tekintve, nem vonhattunk be a vizsgálatba csak

Next

/
Thumbnails
Contents