Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

2. szám - Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1974. szeptember 3-án tartott vezetőségválasztó közgyűléséről

Beszámoló a MHT 1974. IX. 3-i közgyűléséről Hidrológiai Közlöny 1975. 2. sz. 85 István, T. Kiss Jenő, Tarczy Sándor, Tripolszky

1 István, Tóth József, Tör öcsik Gyula, Vass Béla, Várkonyi Gábor és Zeman László tagtársaink. Külön öröm számunkra, hogy 25 éves szolgálati jubileuma alkalmából szervezőtitkárunk, Herke Paula is a Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója lett. A kitüntetésekhez Társaságunk és a magam nevében is őszinte szívből gratulálunk. Az elnöki megnyitó után Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke, a MTESZ alelnöke az alábbi szavakkal üdvözölte a 25 éves Magyar Hidrológiai Társaságot: Most, amikor a Magyar Hidrológiai Társaság első 25 esztendejének eredményekben gazdag fejezetét zárjuk, s átlépjük a következő negyed század küszöbét, szívélyesen köszöntöm a nagy múltú, a hazai és nemzetközi tudományos-műszaki életben méltán nagy tekintélyű Egyesület közgyűlését a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének Elnöksége és az Országos Vízügyi Hivatal nevében. Megbízatásának lejártával megkülönböztetett köszönetemet fejezem ki a Társaság Vezetőségének fáradságot nem ismerő, értékes munkájáért. Hazánkban a hidrológia és a vízgazdálkodás művelése tiszteletre méltó hagyomány. Szerepe korunkban meghatványozódott, egyik fontos tényezője, előrelendítője társadalmi, gazdasági haladásunknak. Népgazdaságunk fejlődése, a vízgazdálkodás sokrétű területén munkálkodó tudósok, mérnökök, technikusok szellemi erőfeszítése, munkások tízezreinek alkotó ereje megalapozta, magas színvonalra emelte a magyar vízgazdálkodás fejlődését. Nemzetközi műszaki-tudományos gazdasági kapcsolataink erősödése is elősegítette ezt a fejlődést. A Hidrológiai Társaság eleven vérkeringést vitt az ismeretek és tapasztalatok áramlásába, tevőlegesen segítette a tudományos, műszaki haladást, bekapcsolódásunkat a fejlődés világáramlatába. Eredményesen járult hozzá a vízgazdálkodás tudományos alapjainak fejlesztéséhez és ahhoz is, hogy a kutatási eredmények termékenyítőleg hassanak a gyakorlatra. Számottevő eredményeket ért el a műszaki értelmiség aktivizálásában, szemléletének formálásában, mozgósításában szocialista céljaink megvalósítására. Természeti és gazdasági adottságaink, extenzív fejlődési forrásaink csökkentése következtében a tudománynak az intenzív fejlődés megalapozásában egyre jelentősebb szerepe van. Mind nagyobbak a követelmények a szakmai ismeretek korszerűségével, komplexitásával és a szocialista fejlődéssel együtt a szakemberek társadalmi, közéleti tevékenységével, felelősségvállalásával szemben. Magasrendű társadalmi-gazdasági céljaink megvalósítása nem nélkülözheti a műszaki tudományos élet képviselőinek, a műszaki és természettudományos értelmiségnek kezdeményező szellemét, cselekvő részvételét. Törekvéseink népgazdaságunk struktúrájának átalakítására, a nagyobb hatékonyságra, a gazdaságosságra a tafnulni és tanítani vágyó szakembereket tömörítő műszaki és természettudományi egyesületek, társadalmi szervezetek segítségével válhatnak még sikeresebbé. A MTESZ széleskörű lehetőséget teremt a különböző tudományterületek művelőinek szervezett együttműködésére a műszaki, gazdasági haladást szolgáló tervek, fejlesztési koncepciók kidolgozására és megvitatására. Ennek egyik jó példájaként említem, hogy a vízgazdálkodás távlati fejlesztési koncepciójának megvitatása is itt, a MTESZ keretében, a Hidrológiai Társaság és több társegyesület közreműködésével történt. E vita eredményeire támaszkodhattunk akkor, amikor a jövő útját meghatározó javaslatainkat a Kormány elé terjesztettük. Ez a vita is megmutatta, milyen hasznos együttműködés folyik a különböző műszaki tudományágak határterületén, melyeknek művelése ma — a tudományok differenciálódásának és egyben integrálódásának sajátos, kettős folyamatában — megkülönböztetett jelentőségű. A Magyar Hidrológiai Társaság e munkából hagyományának megfelelően, ugyanakkor a kor követelményeivel, a haladással lépést tartva, méltón veszi ki részét. A vízgazdálkodás elmúlt negyedszázadi nagyarányú fejlődését a természeti összefüggések jobb megismerésének oldaláról a hidrológia tudományterületén elért haladás, a műszaki lehetőségek oldaláról pedig a hidrotechnikai eszközök és eljárások korszakos jelentőségű fejlődése alapozták meg. A hidrológia tudomány területén a sztochasztikus hidrológia, a rendszerhidrológia kialakulása, a hidrológiai adatfeldolgozás gépesítése, a hidrometeorológiai folyamatok előrejelzése, a vízkészletgazdálkodás fejlett módszereinek megalapozása, a hidrotechnika területén a vízépítés iparosítása, technológiájának korszerűsítése, nagytérségi vízgazdálkodási rendszerek kialakulása, a vízgazdálkodási létesítményrendszerek automatizált üzemirányítása mind azt bizonyítják, hogy a vízgazdálkodás részese korunk tudománytechnikai forradalmának. A vízgazdálkodás népgazdaságunknak azokhoz a viszonylag kedvező feltételekkel rendelkező területeihez tartozik, amelyeken a társadalmi szükségletnek megfelelő korszerűséget és hatékonyságot aránylag gyorsan elérhetjük, és a tudományos eredményeket nem nagy fáziseltolódással a gyakorlatban felhasználhatjuk. Látnunk kell azonban, hogy hazánkban — ahol a hidrotechnika korszerű, iparszerű fejlesztésének korszaka történelmileg később jelentkezett, mint az iparilag fejlettebb és magasabb nemzeti jövedelemmel rendelkező országokban, ugyanakkor a hidrológia tudományos művelésében már korábban figyelemre méltó eredményeket értünk el — a vízgazdálkodás alaptudományaiban jártas szakemberekhez képest jóval kevesebb, a korszerű technológiához és műszaki szervezéshez értő képzett szakember. Ezért anélkül, hogy lebecsülnénk az alapkutatások fontosságát — sőt e téren a fejlődés meggyorsítását, munkánk magasabb