Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

1. szám - Galli László: Talajvizsgálatok a víz- és mélyépítésben. II.

8 Hidrológiai Közlöny 1975. 1. sz. Talajvizsgálatok a víz- és mélyépítésben II. rész GALLILÁSZLÓ A Hidrológiai Közlöny 1974. 12. számában már megjelent a tanulmány I. része, ami a víz és mélyépítés nagy területekre kiterjedő, „építésföldtani" vizsgálatainak a műszaki kérdéseit és szemléletét foglalta össze. Ismertette a feltárandó területek felosztását kisebb, de földtani, rétegződési és műszaki szempontból már egységesen értékelhető „típus" területekre, majd összefoglalta azokat az építésföldtani jellemzőket, amelyekkel a típus területek rétegeinek, vagy rétegsorainak változó adottságait értékelni lehet. A most következő II. rész az építésföldtani vizsgálatok végrehajtásához szükséges minősítő rendszereket ismerteti és egy közös földtani-földrajzi-műszaki értékelés előkészítéséhez, javaslatként a a felszinközeli laza üledékes kőzetek genetikai csoportosítását foglalja össze. Talaj osztályozó és minősítő rendszerek Az I. részben összefoglalt építésföldtani vizsgálatokhoz a rétegek minőségi jellege, minősége és a minőségi jelleg határjellemzői —- a rendelkezésre álló adatok és a vizsgálatok célja szerint — megállapíthatók: a genetikai adottságokból kiinduló egyszerű becslésekkel, valamilyen célszerűen kialakított genetikai minősítő osztályozással, a talajmechanika osztályozó jellemzőivel és természetesen — lia a feltárási adatok erre alkalmasak — részletes laboratóriumi vizsgálatokkal is. Becslő minősítések A hidraulikai jelleg alapján történő csoportosítás a rétegek keletkezési körülményeinek a figyelembevételével, a feltárások talajmintái alapján már egyszerű becsléssel is tovább finomítható. A vizet vezető rétegek hidraulikai jellemzőinek a területi átlagértékeit: szivárgási tényezőjét, valószínű rétegzettáégi és szabálytalansági mutatóit, törési alapgrádiensét és hézagtartalmát, igen sok vizsgálat részére egyszerű becsléssel is megfelelő pontossággal meg lehet állapítani (1. táblázat). A nagy területre kiterjedő talajrétegek hidraulikai jellemzőinek a megállapításánál érvényesülhet a legerősebben a feltárások és mintavételek véletlenségének a hatása. Ezért, ha nem kellő számú feltárási adat áll a rendelkezésre ahhoz, hogy a feltárások talajmintái alapján egy vizet vezető rétegsor hidraulikai jellemzői megbízhatóan megállapíthatók legyenek, a jellemzőket ajánlatos a réteg genetikai adottságai alapján becsléssel meghatározni. A kötött anyagú f edőrétegek felszínközeli része bizonyos mélységig a növényzettel benőtt, vagy a mezőgazdaságilag művelt területeken, a féregjáratok, gyökérnyomok és a morzsalékos szerkezet miatt, rendszerint laza és az eredeti szivárgási tényezőjénél lényegesen nagyobb, tíz- sőt ezerszeres áteresztőképességgel rendelkezik. Ezért ezeknek a feltalajoknak a minőségi jellegét és áteresztőképességét minden esetben vagy helyszíni vizsgálattal, vagy tapasztalati táblázatokból kell megállapítani (2. táblázat). Geohidrológiai talajosztályozás A hidraulikai jellegcsoportokon alapul, de annál általánosabb érvényű osztályozást és minősítést tesz lehetővé a geohidrológiai osztályozó rendszer. A rendszer a feltárások talajmintáinak a genetikai azonosításával és minőségi osztályozásával laboratóriumi vizsgálatok nélkül is lehetővé teszi a rétegződési kép összeállítását, a rétegek települési rendszerének és minőségi jellegének a megállapítását, végül a rétegek minőségi jellemzőinek és szerkezeti adottságainak a becslését is. Az azonosítás és osztályba sorolás a feltárások talajmintáinak a légszáraz, majd nedves szilárdsága alapján történik, az egyes osztályokba tartozó talajok talajmechanikai osztályozó és minősítő jellemzőinek a számszerű értékeit pedig az egyes osztályok határjellemzői alapján, a 3. táblázatból, arányosítással lehet megállapítani. Az osztályozás menete 1. Az „alaposztályozás" részben a talajok látható és tapintással érzékelhető szemnagyságából ós szemeloszlásából, részben a talajrögök légszáraz szilárdságából, szótnyomhatóságából indul ki. A víztartalom az osztályozást erősen befolyásolja. Ezért minden minta egységesen csak légszáraz állapotban osztályozható. 2. Az alaposztályozás I—V osztálya a gyakrabban előforduló laza talajokat (kavics, homok) foglalja össze, a VI — VIII osztálya pedig a kötött talajokat és a laza talajok esetleges kötőanyagát minősíti (iszap, agyag, iszapos, agyagos-homok stb.). A IX. osztály a szilárd, összeálló kőzeteket képviseli (kövesedett, palás stb. rétegek). 3. Az egyes talajokban a durva ós a finom szemcsék erősen keveredhetnek. Ilyen kevert talajokat a két talaj osztályszámának a tört alakjával kell jelölni és minőségét a vizsgálat célja szerint előnytelenebb talaj minősége alapján kell értékelni. (Pl. homokos-agvag: VII/III.) 4. Ih'tegzett talajok a rétegződésben résztvevő két talaj kötőjellel összekötött osztályszámával jelölendők, minőségük pedig a rétegzettség figyelembevételével értékelendő. (Pl. homokeres-agyag: IV—VII.) 5. A talajrétegek minősége utólagos hatásokra módosulhat. A rétegben mész és vasvegyületek, mész- ós vascsomók, kőpadok, stb. keletkezhetnek, a réteg anyaga szerves anyagokkal keveredhet. Ezeket a módosulásokat az osztályozásnál az azonosítás megkönnyítésére, az osztályszám mellett jelölni kell. (Pl. mészrögös agyag: VII Mr-, palás agyag: VIII P, stb.). (i. A kötött talajok műszaki tulajdonságait a talaj ásványi és vegyi jellege is befolyásolhatja. A talaj tehát a tervezett létesítmény üzemelésének a hatására átalakulhat. A várható átalakulások jellegét az alaposztályozáson túlmenően, a „szerkezeti" csoport jelével, a talajok osztályszáma mellett jelölni kell. Az alaposztályozás I. osztály: durva kavics, görgeteg A szemcsék többsége 10 — 20 mm-nél nagyobb. Iszapot, finom homokot, összeálló agyagos rögöket nem tartalmaz. (Önmagában ritkán előforduló talajnem. Rendszerint kavicsos-homokkal, iszappal, agyaggal kevert. Ha szemcséi szögletesek: az anyag lejtőtörmelék, ha gömbölyűek: völgyi üledék.) II. osztály: kavicsos-homok A szemcsék többsége 5 —10 mm-nél nagyobb. Iszapot, finom-homokot, összeálló agyagos rögöket nem, tartalmaz. (Általában folyami kavicsos-homok.) III. osztály: durva homok, finom murva Éles, durva szemcsékből álló (0,5 — 1 mm), esetleg apró kavicsot is tartalmazó, iszap nélküli homok.