Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

2. szám - Dr. Szalay Miklós: Erózió és hordalékszállítás a Zala medencéjében

Hidrológiai Közlöny 1975. 3. sz. 69 Erózió és hordalékszállítás a Zala medencéjében Dr. SZALAY MIKLÖS* a műszaki tudományok kandidátusa Bevezetés A keszthelyi öböl jogos aggodalmat keltő feliszapolódását a közfelfogás szívesen hozza kapcsolatba azzal a magyarázattal, hogy az öböl fenekének észrevehető emelkedése a Zala hordalékszállításának következménye. Sokszor még azt is hozzáfűzik, hogy amíg a Kis-Balatont az árvízvédelmi töltések ki nem rekesztették a Zala hullámteréből, addig a Kis-Balaton valamiféle természetes ülepítőmedenceként szolgált a folyó lebegtetett hordaléka számára s a vízrendezés ezt a Balaton szempontjából kedvező állapotot szüntette meg. A keszthelyi öböl védelmét célzó intézkedések csakis akkor lehetnek eredményesek, ha egyrészt sikerül tisztázni az öbölben folyamatosan lerakódó iszap eredetét, másrészt sikerül valamilyen eljárással (vagy eljárások kombinációjával) megakadályozni az iszap keletkezését, illetve a tóba jutását és ottani lerakodását. Nyilvánvaló, hogy az iszap (vagy legalábbis.annak túlnyomó hányada) eredetének megnyugtató tisztázása nélkül a feliszapolódás megelőzésére, megállítására irányuló beavatkozások eleve kudarcra vannak ítélve, nem is említve az értelmetlen anyagi ráfordításokból származó népgazdasági károkat. A jelen tanulmány által szolgáltatott eredmények — sajnos— nem jelölik meg a feliszapolódás okát, de nagy mértékben valószínűsítik azt, hogy az okot nem szabad a Zala hordalékszállításában keresni. A végső megoldás szempontjából pedig pozitív lépésnek minősül az, hogy a lehetséges okok egyikét kizárjuk. A Zala hordalékszállításával kapcsolatban végzett és most bemutatásra kerülő vizsgálatok egyúttal módszertani kísérletnek is tekinthetők arra, hogy a rendelkezésre álló viszonylag kevés adatból miként lehet egy vízgyűjtőterület eróziós viselkedésére nézve mennyiségi és minőségi következtetéseket levonni. E következtetések hasznosítása azután már a konkrét vízrendezési és erózióvédelmi tervezés feladata. Hordalékvizsgálatok a Zalán A Zalán az első hordalékvizsgálatokat a VITUKI Dr. Bogárdi János irányításával 1951-ben kezdte meg és az 1953. év végéig folytatta. Ebben az időszakban a Zala lebegtetett hordalékának töménységét Zalaapátinál 103, Balatonhídvégen 92 és Fenékpusztánál 94 alkalommal mérték meg. Ezek a vizsgálatok sok értékes eredményt szolgáltattak és a jelen tanulmány készítéséhez is számos hasznos támpontot és összehasonlítási alapot nyújtottak. A VITUKI által vizsgált szelvények azonban mind a folyó alsó szakaszán helyezkednek el és így — bár a Balaton szempontjából alapvető * BME Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézet, Vízépítési Tanszék. fontosságúak —, az adatok nem elegendőek a teljes folyó hordalékviszonyainak szemléltetésére. Az egész folyóra kiterjedő, rendszeres hordalékmérések hiányában egyéb, ilyen célra felhasználható adatok után kellett nézni. Az egyes vízügyi igazgatóságoknál szervezett vízminőségfelügyeleti csoportok a hatvanas években megkezdték vízfolyásainknak az egész országra kiterjedő átfogó és folyamatos ellenőrzését. így a Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság részéről a Zalán újabb vízmintavételekre került sor, amelyek elemzése többek közt a folyó lebegőanyag-szállítására nézve is adatokkal szolgál. Az 1969. év végéig végzett mintavételek számáról az 1. táblázat tájékoztat. A vett vízmintákat részletes fizikai-kémiai vizsgálatoknak vetették alá. A tanulmány szűkebb céljának megfelelően e vizsgálati eredmények közül elsősorban a mg/l-ben kifejezett C* lebegőanyagtöménységet használtuk fel, a mintavétel idején érvényes vízállás- és vízhozamadattal együtt. Az utóbbit vízhozamgörbe segítségével határozták meg. Szigorúan véve a vizsgált vízminták nem tekinthetők a mérési keresztszelvény pillanatnyi állapotát jellemző reprezentatív mintának. De éppen e tulajdonságuknál fogva, az egyes minták eltérése a pillanatnyi átlagtól véletlen jellegű és így — hosszúidejű átlagok számítása során — a véletlen eltérések semlegesítik egymás hatását. A lebegőanyag-töménységnek a zalaegerszegi, zalaapáti és fenékpusztai szelvényekben 3 éven át lezajlott ingadozásait az 1. ábra mutatja be. A mérési eredmények értékelése A Zalán 1961—66 közt szórványosan végzett lebegőanyag-mérések adatai alkalmatlanok az egész folyó szinoptikus jellemzésére. Ezért elsősorban az 1967. és 1968. évi, helyenként még az 1969. évi mérések eredményeire támaszkodunk. Ebben az időszakban ugyanis havonta vagy még gyakrabban és az egész folyón közel azonos időpontban történtek a mintavételek, amelyek az értékelést és az összehasonlítást nagyon megkönnyítik. A 2. ábra hossz-szelvényszerűen ábrázolja a lebegőanyagtöménységet, de ezen felül az oldott anyag töménységét és a kettő összegét is, mégpedig mérőállomásonként számított éves és kétéves közepes értékük alapján. (Az 1967. évi grafikonon a Zalaapáti és Fenékpuszta közti szaggatott vonal a valószínű lefutást mutatja arra az esetre, ha 1967ben lett volna mérés Balatonhídvégnél. Ez áttevődik a kétévi átlag vonalára is.) A 2. ábráról leolvashatjuk azt, hogy a hordaléktöménység lefelé haladva növekszik, másszóval: ebben az irányban a kp/s-ban kifejezhető hordalékhozam gyorsabban nő, mint a KÖQ közepes vízhozam. Ezzel ellentétes tendenciát csak a torkolat közelében észlelhetünk.