Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

2. szám - Könyvismertetés

68 Hidrológiai Közlöny 1975. 2. sz. Dr. öllös G.: A viz minőségének romlás,i tömegben a Crenothrix polyspora-t (1., 2., 3. ábra) és a Clonotrix fusca-t. Tömeges elszaporodásuk esetén ezek több cm vastag nyálkabevonatot is képeznek. A nagy mennyiségű baktériumfonal acsőhálózatról leszakadva a tározómedencékbe több cm vastag üledéket képez. Bomlásuk során a víznek kellemetlen szagot kölcsönözhetnek. Hosszabb ideig ott tartózkodva a rothadó iszap felületén tipikus polyszaprób életközösség alakul ki. Az ilyen laza szerkezetű iszapban bőséges tápanyagot találnak az olyan nagyméretű szervezetek is, mint pl. a Tubifex tubifex. Várható, hogy a jövőben vízműveink hálózatának fejlesztése során az egyre több típusú vizek keveredésével kapcsolatban a fent említett problémákhoz hasonlóak fokozotabban jelentkeznek. Célszerűnek tűnik ezért a hálózati ivóvízminőség változást behatóbban tanulmányozni és a lebegőanyagtartalom hatásosabb eltávolíthatóságának lehetőségeit felmérni. KÖNYVISMERTETÉS VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE FŐSZERKESZTŐ: György István Tudományos szerkesztő: Breinich Miklós Szerkesztő: Markó Iván (Műszaki Könyvkiadó Vállalat, Budapest 1974. 1652 old.) A vízügy munkaterületét átfogó kézikönyv megjelentetését a hazai mérnöktársadalom egyre inkább igényelte. A rohamosan fejlődő és sok irányban tagozódó vízépítőmérnöki feladatok megoldásához egységes, korszerű Szemléleten felépülő magyar nyelvű, egy kötetbe sűrített ismeretanyagot tartalmazó kézikönyvvel eddig nem rendelkeztünk. Szerencsés helyzetnek tekinthető, hogy 1973-ban már megjelent a VÍZÉPÍTÉS I —II. „Válogatott fejezetek a vízépítés témaköréből" című, dr. Starosolszky Ödön által szerkesztett könyv, amely elsősorban a kivitelező vízépítő mérnök szakismereti igényeit elégíti ki átfogóan (ismertetve a Hidrológiai Közlöny 1975. 1. számában), míg a kézikönyv elsősorban a tervező mérnököknek szól. A most közreadott mű 37, zömmel a vízügyi tervezés vonalán dolgozó, ismert nevű szakember szerzői közreműködése révén készült (dr. Benedek Pál, Bertók László, Botár lmre, dr. Dávid László, Dóra Tibor, Elekes Károly, dr. Éliás Egon, dr. Frommer József, Gábri Mihály, Gerhardt József, Herzog Henrik, dr. Hilvert Elek, dr. Horváth Sándor, Horváth Sándor, dr. Ivicsics Lajos, dr. Kertai Ede, Kollár Ferenc, dr. Kolin László, Kondorossy Pál, dr. Léczfalvy Sándor, Ligeti László, Markó Iván, Mátrai István, dr. Merényi Miklós, dr. Mistéth Endre, Mucsy György, Pálos László, Péter Gábor, Pusztai Pál, Simon István, dr. Szarvas Ferenc, Szentandrásy Gyula, Vajda Zoltán, Valló Sándor, Verő Imre, Witmann Béla, dr. Ziegler Károly). Ezen rendkívül népes szerzői gárdát az időközben váratlanul elhunyt György István, a VÍZITERV igazgatója irányította. A mű megjelenését nem érhette meg. A fáradhatatlan, céltudatos, a vízügy igényeit maradéktalanul ismerő, nagy szerkesztői rutinnal rendelkező szakember ós Breinich Miklós az OVH elnökhelyettesének érdemei a kézikönyv létrehozásában elévülhetetlenek. A szerkesztés minden részletre kiterjedő munkáját igen eredményesen segítette Markó Iván. A kézikönyv elsősorban a vízügyi szolgálat területén dolgozó tervező, építő, üzemeltető, a fenntartási munkákat irányító, valamint az igazgatás területén működő felsőfokú képesítésű szakemberek számára nyújt hasznos segítséget. A mű 9 főfejezetre oszlik. Az I. főfejezet (szerkesztő: Markó Iván) azokat az ismereteket öleli fel, melyek a vízépítés területén közösek, így a hidromechanikát, hidrológiát, a méretezési alapelveket, a vízépítési biotechnikát, a műszaki-gazdasági számításokat. A II. főfejezet (szerkesztő: Mátrai István) a vízépítési szerkezetekkel foglalkozik. Részletezi az építőanyagokat, a föld- és kőműveket, burkolatokat, a vasbeton és beton szerkezeteket, az alapozási ismereteket, az acélszerkezeteket és mozgatóberendezéseiket, a fa- és kisegítő szerkezeteket, a vízszigetelést, korrózióvédelmet és a műtárgyak állapotvizsgálatát. A III. főfejezet (szerkesztő: Szentandrási Gyula) az építésszervezési ismereteket tartalmazza. Megismerkedhetünk az építőgépekkel, a korszerű gépi technológiai adatokkal, a mérnöki gyakorlatban jól hasznosíthatjuk az organizációs megoldásokat. A IV. főfejezet (szerkesztő: ifj. Ziegler Károly) a gépészeti és villamos berendezésekkel, ezeken belül az irányítás-, a mérés- és a híradástechnikai eszközökkel foglalkozik. Ezen ismeretek szerepe nő, hiszen a vízépítési létesítmények egyre összetettebb, gyakran szinte ipari jellegű technológiai folyamatokat is képviselnek. Az V. főfejezet (szerkesztő: Dr. Horváth Sándor, VITUKI) a klasszikus vízópítőmérnöki ágazat, a folyami vízgazdálkodás műveit tartalmazza. Ezen belül az ármentesítés és árvízvédelem, a folyószabályozás, a a folyók lépcsőzése, vízszintek és vízerőhasznosítás, végül a tószabályozás hasznos ismeretanyaga található. A VI. főfejezet (szerkesztő: Dr. Dávid László) a mezőgazdasági vízgazdálkodással foglalkozik. Az anyag azért is időszerű, hiszen a Kiskörei Vízlépcsőhöz tartozó öntözőrendszer berendezése jelenleg van folyamatban. A főfejezetben az öntözéshez, a halastavakhoz, a tógazdaságokhoz, a víztározókhoz, a síkvidéki vízrendezéshez, valamint a talajvédelemhez tartozó ismeretek kaptak helyet. A VII. fejezet (szerkesztő: Valló Sándor) a vízellátással foglalkozik. Ezen belül a vízellátási módok és rendszerek, a vízszerzés, a vízszállítás, vízemelés, víztározás, vízelosztás, majd a víztisztítás található. Szerencsés, hogy ebben a fejezetben a korszerű, gazdaságos építéstechnológiai megoldások bemutatása különösen hangsúlyos. A VIII. fejezet (szerkesztő: Dr. Benedek Pál) a csatornázás és szennyvíztisztítás rohamosan fejlődő ismeretanyagát tartalmazza. A IX. fejezet a vízügyi létesítmények hatósági engedélyezésével kapcsolatos jogszabályokat és eljárásokat adja meg. Külön kiemelkedő a mű végén levő részletes, több ezer címszót tartalmazó „Név ós tárgymutató", amely a kézikönyv használatát nagymértékben megkönnyíti. A VÍZÜGYI LÉTESÍTMÉNYEK KÉZIKÖNYVE átmenet a szűkszavúbb, esetleg egészen táblázatos zsebkönyvtípus és az ismereteket teljes részletességgel tárgyaló szakkönyv között. Értékét külön emeli az, hogy a szerzők számos esetben eddig még nem publikált tapasztalatait, értékelő, avagy bírálatos véleményeit is tartalmazza. Ezáltal úttörő volta még nyilvánvalóbbá válik. Az örvendetesen igen jól összehangolt szemléletű mű várhatóan nagyban kiváltja a vízépítés területén dolgozó valamennyi szakember érdeklődését és elismerését. Egyben jó összekötő kapcsot jelent a társtudományterületek művelői felé is. A kézikönyv tetszetős és gondos kiállítása a Műszaki Könyvkiadó Vállalat és az Egyetemi Nyomda szakszerű munkáját dicséri. Dr. Öllős Géza