Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

2. szám - Dr. Öllős Géza: A víz minőségének romlása a vízelosztó rendszerben (Hozzászóló: Dr. Pálinkás Lajos, dr. Takács Sándor, Bozóky-Szeszich Károly, Kollár György)

Dr. öllős G.: A víz minőségének romlása Hidrológiai Közlöny 1975. 2. sz. 65 a szerves szennyeződés vagy a magas baktériumszám honnan eredhet. A másodlagos szennyeződés kérdése természetesen, mint arra a tanulmány is rámutat, nem választható el az elsődleges szennyeződésektől. Különösen nehéz e tekintetben a felszíni vizek (folyó, mesterséges tározó vize) tisztítását végző vízművek helyzete. A felszíni vizek minősége rendkívül változó és sok tényező befolyásolja. A felszíni víz minőségének ingadozásait a jelenlegi tisztítás-technológia nem tudja rugalmasan követni, nincs megfelelő eljárás az ammónia és egyéb szerves szennyezők mennyiségének csökkentésére, így esőzések, ár- és belvizek, hóolvadás idején a táplálék bőségesen biztosított a vízellátó rendszerben levő mikroorganizmusok számára. Érdekes e tekintetben a nyitott víztisztító műtárgyak kérdése is. Az egyik felszíni víztisztító műnél a technológiai lánc végén levő nagy felületű lassúszűrők nyitottak, így a tisztított vízbe a levegőből vagy egyéb eszközökből, esetleg az emberek kezéről és ruházatáról, újra szennyeződést észleltünk. A bakteriológiai vizsgálat Salmonella csoportba tartozó kórokozó jelenlétét bizonyította a lassúszűrt vízben. A lassúszűrők mechanikai tisztítása — mint arra a szerző is utal — a helyzetet csak súlyosbítja. Megfontolandó lenne éppen ezért, hogy a szűrők mechanikai tisztítása utáni, esetleg számítással meghatározható, vízmennyiséget a hálózatba ne termeljék be. A másodlagos szennyezések tekintetében fontosnak tartom az ún. „periodikus" üzemeltetést is. Ezalatt azt értem, hogy éjszaka a vízszükséglet lényegesen kevesebb, ennek következtében az elosztóhálózatban a vízáramlás lecsökken vagy stagnál, ami, a szerző szerint is, kedvez a csőhálózatban levő mikroszervezeteknek. Ez egyben azzal is jár, hogy kevesebb a hálózatba beadagolt klór mennyiség, aminek következtében a hálózatban a klórszint nullára csökkenhet és a gátló hatás megszűnve reaktív mikroba szaporulatot indukálhat. Ezzel a periodikus üzemeltetéssel függhet össze — véleményem szerint — az, hogy néhol reggelenként a vízcsap megnyitása után az első sugarak szemmel láthatóan elszíneződtek (vöröses-barnás) és kellemetlen ízűek. A víz minőségét a vízhálózatban tapasztalataink szerint igen kellemetlenül befolyásolja a változó irányú vízáramlás. Erre példaként említek egy nagy átmérőjű összekötő vezetéket, amelyiken időközönként változó irányban kell betáplálást végezni. Minden irányváltoztatás után a hálózat végén kifolyó víz rendkívül szennyezett, hordalékos, kémiai szempontból sokszor igen magas (1,0 mg/l feletti ammónia) a szerves szennyeződést indikáló paraméterek mennyisége, de a coliformok és egyéb baktériumok száma, sőt az anaerobok is határérték feletti. A másodlagos szennyeződések kialakulásában szerzővel egyetértésben fontosnak tartom az ivóvíz tározómedencék kérdését. Az ivóvíz tározóban levő víz levegőztetése megnyugtatóan nincs megoldva. A szellőzőkre épített szitaszövet igen hamar tönkremegy, tehát védelmet nem biztosít. A lebúvó nyílások fedlapjainak levételével szabad utat nyitnak a víz szennyezésére. Márpedig a vízműveknél legelterjedtebb gyakorlat, hogy nyáron a lebúvó nyílások fedlapjait leveszik. Egyik vízműtelepünkön a víztározó pl. kitűnő szúnyogtenyészhelynek bizonyult. BOZŐKY-SZESZICH KÁROLY (Budapesti MQszakl Egyetem) A klasszikus hidraulika a folyadékok áramlási viszonyainak vizsgálata során ideális és valós folyadékot különböztet meg; a kettő közti különbség (pl. tökéletesen gördülékeny — viszkózus, összenyomhatatlan — összenyomható stb.) fizikai. A vízszállító és vízelosztó rendszerek tervezése során a hidraulikus mérnök a valós folyadékot veszi számításba. Ha azonban tekintettel vagyunk arra, hogy a szállított folyadék egy „víz" nevű elegy, mely oldott anyagokat mindig is tartalmazott, de még a legszigorúbb egészségügyi szakember is megengedte bizonyos számú, egészségre ártalmatlan csíra (organizmus) jelenlétét, továbbá ha figyelembe vesszük, hogy a felszíni vizek használatának elterjedése és ugyanakkor elszennyeződése következtében a fogyasztókhoz vizet szállító csőbe mikroorganizmusok, továbbá azoknak táplálékot szolgáltató anyagok is kerülnek be, és így a vezetékben fizikai, kémiai és biológiai folyamatok zajlanak le, akkor a hidraulika valós folyadéka is a csőhálózat szempontjából túlzottan ideálisnak mondható. A tanulmány részletesen tárgyalja azokat a tényezőket és folyamatokat, amelyek „felelősek" azért, hogy a fogyasztókhoz jutó víz minősége rosszabb lehet a hálózatba belépőénél. Azt a körülményt, hogy a szállított vízben kémiai folyamatok mennek végbe, a hálózattervező már néhány évtizede igyekszik figyelembe venni (érdesség növekedés korrózió hatására, lerakódás miatti keresztmetszet csökkenés). A hidraulikai viszonyokat befolyásolhatják (nyers vagy csak durván tisztított vizet szállító vezetékeknél) a csőfalon megtelepedő kagylók; és ezzel máris elérkeztünk a biológia és a hidraulika egyik kölcsönhatásához. A hivatkozott tanulmány számos kémiai és biológiai tényezőt említ meg, amelyek a vízminőség romlását idézik elő; a tanulmány helyesen mutat rá, hogy a vízminőség fokozott romlása a hálózatnak azon részein következik be, ahol a víz pang (vagy kis sebességgel mozog). Egy hálózatnak sok olyan helye lehet, ahol az áramlás sebessége olyan kicsi, hogy gyakorlatilag pangás áll elő. Ilyenek elsősorban a vakon végződő ágak, továbbá az elosztó hálózat azon ágai, amelyek átmérőjét nem az ág által ellátott fogyasztók igénye, hanem más tényezők (tűzoltási előírások, üzembiztonsági szempontok stb.) szabják meg. Az előbb említett ágaknál a kis sebesség miatt az idegen anyagok eltávolítása nem lehetséges, így a bedúsulás részére kedvező feltételek állnak elő. A víz oxigén-tartalmát az ilyen helyeken a biokémiai tényezők mellett még a fizikaiak is kedvezőtlenül befolyásolhatják. Amennyiben ugyanis a víz hőmérséklete alacsonyabb mint a talajé, a pangó szakaszokban a víz hőmérsékletének emelkedése és vele együtt levegőkiválás következhet be. A