Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)
2. szám - Dr. Öllős Géza: A víz minőségének romlása a vízelosztó rendszerben (Hozzászóló: Dr. Pálinkás Lajos, dr. Takács Sándor, Bozóky-Szeszich Károly, Kollár György)
66 Hidrológiai Közlöny 1975. 2. sz. Dr. öllös G.: A v iz minőségének romlás,i vakon végződő ágak esetében (ezek a hálózat szélső, általában alacsonyabb nyomású helyei), a nyomáscsökkenés is befolyásolhatja az oldott oxigén-tar talmat. A vakágak esetében a hálózattervező megelőző (sebességnövelő) intézkedéseket nem tud tenni. Ezeknél az ágaknál az öblítés, vagy a mechanikai úton történő csőfaltisztítás nyújt segítséget. A hálózattervező szerepe itt arra korlátozódik, hogy az öblítés, vagy mechanikai tisztítás lehetőségét biztosítja (hidránsok, tolózárak megfelelő helyre történő behelyezésével). Ugyanakkor arra is gondolni kell, hogy (a tanulmány 2. táblázata alapján) egy 400 m hosszú, 0 100 átmérőjű vakág egyetlen öblítésére kereken 7 m 3 víz szükséges. Az öblítés periódusa és az ágak száma fogja a költségeket befolyásolni. Meg kell jegyezni, hogy a vakágak megszüntetése (összekapcsolása révén) általában nem oldja meg a problémát (mert a sebesség nem nő), sőt növeli a kis sebességű szakasz hosszát. A vakág megszüntetése csupán az ágon levő utolsó fogyasztó és utolsó tűzcsap közti néhány méteres szakasz teljes pangását szünteti meg. Azoknál a két oldalról táplált ágak egy részénél, melyek átmérőjét a tűzoltási előírások határozzák meg, (és emiatt normál üzemi körülmények között csaknem pang bennük a víz) a hálózat megfelelő kialakításával elérheti a tervező az üzemi sebesség növelését; ehhez az szükséges, hogy ezeket az elosztóágakat mint szállítókat is felhasználja. A lehetőségeket a körülmények szabják meg (meglevő hálózat bővítése — új hálózat tervezése, nagy város — kis település stb.). Az említett módon azonban a közvetlen elosztó ágak csak egy részét tudja befolyásolni a tervező. Ezekkel kapcsolatban is felmerült a kérdés, mekkora az a sebesség, amelyet biztosítani kell. A 2. táblázat sebességei ebből a szempontból nem jellemzőek, mert az öblítés esetére vonatkoznak. Egy kérdés azonban máris világos; az áramlási sebesség növelésével a vízminőség romlása csökkenthető, csökken tehát a tisztítási periódus, a tisztítás során keletkező vízveszteség, valamint a csőátmérő; ugyanakkor azonban nő a szivattyúzás energiaigénye. Az előbbi gondolatmenet azonban nemcsak az elosztó, hanem a szállító vezetékek szempontjából is fontos (az utóbbiaknál az öblítés általában már nem jöhet szóba; mechanikai tisztítás esetén pedig biztosítani kell a tisztítóeszköz bejuttatásának és kiemelésének lehetőségét). Külön kell szólni azokról a hálózatokról, amelyek több víztermelő helyről származó, eltérő tulajdonságú vizet szállítanak. Elvileg lehetséges, hogy a keverékvíz tulajdonságai megegyeznek az alkotó vizek tulajdonságaival, de előfordulhat (és ez a gyakoribb eset), hogy a keverékvíz tulajdonságai kedvezőtlenek bek, mint az alkotó vizeké. Meg kell azonban jegyezni, hogy két különböző helyről származó víz keveredésének következményeit mindig csak mai ismereteink alapján tudjuk megbecsülni. A víz különböző tulajdonságai az idő folyamán megváltoznak. A felszíni vagy felszínközeli rétegből származó víz tulajdonságai megváltozásának nagyobb a valószínűsége, mint a mélységi vizek esetében. Általában helyesnek tartják, hogy a különböző helyről származó vizek keveredése medencében és ne hálózatban történjék. Ezzel kapcsolatban felmerül azonban a kérdés, hogy ha a keveredés medencében valósul meg, akkor a keverékvíz tulajdonságai kedvezőbbek lesznek, mint a hálózatban való keveredés esetén; és ha így van, akkor annak mi az oka? Nem az-e, hogy a helytelenül kiképzett tározó egyes részei ülepítőként működnek? Gyakori jelenség, hogy a hálózat azon részein, ahol a felszíni és felszín alatti származású vizek találkoznak, a keverékvíz élvezhetetlenebb, mint a keveredés nélküli. Az esetek többségében a találkozási hely (vagy inkább körzet, hiszen a nap folyamán a fogyasztás és üzemelés alakulásától függően a találkozási pont kisebb-nagyobb hosszon elmozdul) kis sebességű, pangó jellegű hely. Felmerül tehát a kérdés, hogy a vízminőség romlásáért mennyiben felelős a keveredés és mennyiben a csaknem pangó állapot. Amennyiben a kevert víz tulajdonságai olyanok, hogy az minőségromlást jelent, akkor felmerül a kérdés, hogy a tározó medencében történő elkeveredésnek nem az lesz-e a következménye, hogy a minőségromlás csökken ugyan, de a hálózatnak sokkal nagyobb részét érinti. Mi tehát a hálózattervező feladata? Amennyiben ismeri azt a kritikus sebességet, amelynél kisebb sebesség a mikroorganizmusok megtelepedése és életműködése szempontjából kedvező, akkor úgy kell kialakítani a hálózatot, hogy a hálózatban kevés legyen az olyan ág, amelyben a sebesség kisebb, mint ez a krtikus érték. Ez általában átmérő csökkenést (és beruházási költség csökkenést) és energia igény növekedést jelent; hogy ennek mik a gazdasági kihatásai azt esetenként kell megvizsgálni. Ha ez a megoldás hidraulikai szempontból gazdaságtalan, akkor felmerül a kérdés: a víztisztítás fokozásával (amennyiben erre az adott pillanat beli ismereteink szerint lehetőség van) nem csökkenthető-e a hidraulikával szemben támasztott követelmény? Más szóval: az optimum keresésnél a víztisztítás és a hálózat kérdését együtt kell kezelni (ha ezt imereteink lehetővé teszik). Az előbbiekben felvázolt feladatok teljesen új hálózat tervezése esetén is bonyolultan oldhatók ugyan meg, de egyértelműek. A gyakorlati életben általában másképpen kell fogalmazni. Nevezetesen a több helyről származó vizek hálózatba juttatásának szükségessége elsősorban meglevő hálózati bővítésével kapcsolatban merül fel. Ilyen esetben (de az új hálózatnál sem mellőzhető) a tervezőnek hidraulikai elemzés alapján ki kell nyomoznia a hálózat azon pontjait (vagy inkább szakaszait), amelyek a hidraulikai viszonyok alapján a hálózatbeli vízminőségromlás potenciális helyei. Befejezésül néhány tanulság: a múltban a hálózathidraulikus és a víztisztítástechnológus általában egymásról nem, vagy csak elégtelenül véve tudomást dolgozott; a települések fejlődése, az igények növekedése szükségessé teszi olyan kevésbé tiszta (sőt szennyezett) vizek felhasználását is,
