Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)
2. szám - Dr. Öllős Géza: A víz minőségének romlása a vízelosztó rendszerben (Hozzászóló: Dr. Pálinkás Lajos, dr. Takács Sándor, Bozóky-Szeszich Károly, Kollár György)
62 Hidrológiai Közlöny 1975. 2. sz. Dr. öllös G.: A v iz minőségének romlás,i 2. táblázat A hálózat öblítésekor a csőátmérő, az áramlási sebesség, a csőhossz és az öblítési időtartam kapcsolata [3] Tafíji. 2. CoomHomeHue Ateyicdy duaMempoM mpyőbi, CKOpocmbio nepedeujiceHUíi npoMbieowoeo pacmeopa, ÖAUHOÜ mpyöbi u epeMeneM npoMbienu Tabelle 2. Beziehung zwischen Rohrdurchmesser , Strömungsgeschwindigkeit, Rohrlänge und Spülungsdauer bei Spülung des Netzes Csőátmérő [mm] Minimális ajánlott áramlási sebesség, v [cm/sec] Csőhossz 1 [m] 90 | 400 | 800 Minimális ajánlott öblítési időtartam [perc] 50,8 131 2 10 20 76,2 158 2 8 16 101,6 182 2 8 16 127,0 152,4 203,2 207 225 259 2 2 2 6 6 6 14 12 10 anaerob spórás baktériumok számának —• Clostridium-szám — meghatározása is fontos szerepet játszik. 8. Mintavétel módja A vízmintákat a hidránsokon keresztül célszerű venni. A fogyasztás helyén a csapokból vett víz nem tekinthető reprezentatívnak, hiszen a csap öblítőhatása, az általa előidézett áramlási sebesség a csővezetékben rendszerint elégtelen ahhoz, hogy a csőből valamennyi organizmus eltávolítható legyen. Az öblíthetőséget elsősorban — a csőátmérő, — a víz öblítési áramlási sebessége, és — az anyagok fajsúlya befolyásolja. Az öblített anyagok fajsúlya zömmel 2—3 g/cm 3 között adódik. Az öblítendő anyagok szuszpenzióba (a csőfelületről az áramló víztérbe) juttatásához és szállíMPSHÜB^P JKilí* iL iäf" MB* II®! * y ^ffiBa «tfiMMPI; wimmm v.t-ifiYG-'fäFvHl 2. kép. Csőtisztító habszivacs [8] <t>uz. 2. npucnocoő/iemie ÖASI onucmKu mpyóbi U3 cimmemimecKoü eyöKu [8] Bild 2. Schaumgummi zur Rohr-Reinigung [8] tásához szükséges áramlási sebesség, a csőátmérő és az öblítési időtartam közötti kapcsolatról, mérési adatok alapján a 2. táblázat tájékoztat [3]. öblítéssel a szabadon úszó organizmusok könynyebben, a csőfalhoz rögzült organizmusok (pl. Asellus aquaticus) csak nehezen mozdíthatók a csapolás helyéhez. 9. Az organizmusok hálózatbeli elszaporodásának szabályozási módjai Az organizmusok hálózatba jutása, ill. ottani elszaporodása számos művelettel akadályozható. Általános beavatkozások a) A repedések a víztisztító berendezésekben, ill. a tisztavíz-tározókban megszüntetendők. b) A növényi szervezeteket a nyersvizet tartalmazó duzzasztóterekből, tározóterekből minél nagyobb mértékben távol kell tartani, vagy el kell távolítani. így a tisztítótelepen átjutó szervezetszám is nyilván csökkenthető. c) A tisztavíz-tározó víz alatti és víz feletti felületei időszakosan tisztítandók. d) Szellőztetőnyílások szitaszűrőzése ajánlatos. e) Az új csövek fertőtlenítendök, különben a talajban élő szervezetek is könnyen elszaporodhatnak a vezetékben. A fertőtlenítés menete: — először a vezetéket 1 m/sec áramlási sebesség mellett öblítik mindaddig, amíg az öblítésnél a víz szemmel láthatóan tisztává válik, — ezt követően klórgázt (20—200 mg/l-t, a szükségleteknek megfelelően), klói-dioxidot, vagy hipokloritot adagolnak a csőbe, azt 16—24 órára lezárják, majd addig öblítik, amíg az oxidálószer menynyisége az öblítővízben már elenyésző. Víztisztítás Az előzőekben felsorolt szabályozási módok szükségesek, de nem elégségesek. Meg kell akadályozni — amilyen mértékben csak iehetséges — a nyersvízből származó — szerves oldott anyagok és —- az ammónia stb. hálózatba jutását. P] tekintetben azonban a jelenlegi tisztítástechnológiák sem nyújtanak a legtöbb esetben teljes védelmet. A tisztítás gerincét, a mikroszennyezőanyagok vízbeli dúsulása miatt, jelenlegi ismereteink alapján gondolkodva, úgy vélhető, hogy a jövőben egyre inkább csak — a biológiai lassúszűrés biztosította „team-munka" (lassúszűrő, talaj vízdúsítás), — az erősebb (és megfelelő anyagú) oxidálószerek, — az adszorpciós hatást biztosító aktívszenek biztosíthatják. Arra is gondolni kell, hogy a tisztítótelep végén a csírátlanítás sem nyújt rendszerint kielégítő megoldást. Számos organizmusfajta, spóra rezisztens az oxidálószerekkel szemben. Ha ezek az organizmusok a hálózatban kedvező környezeti feltételeket találnak, újra „élő" organizmusokká válnak. A tapasztalatok szerint a folyamatos klórozás a vízminőség-romlás mértékét csökkenti, de azt nem szünteti meg.
