Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)
2. szám - Dr. Öllős Géza: A víz minőségének romlása a vízelosztó rendszerben (Hozzászóló: Dr. Pálinkás Lajos, dr. Takács Sándor, Bozóky-Szeszich Károly, Kollár György)
Dr. öllős G.: A víz minőségének romlása Hidrológiai Közlöny 1975. 2. sz. 61 Áramlástan vonatkozásában: a nagy áramlási sebesség esetén a határoló vasfelületen a lamináris filmréteg vékony. Minél vékonyabb ez a filmréteg, annál kisebb a pH különbség a felület és a víztér között. így a kutatásokból arra lehet következtetni, hogy a védőréteg kedvezőbb tulajdonságú. A korrózió folyamatát befolyásoló tényezők elemzéséből jól érzékelhető, hogy a víztisztítás-technológia, a víz kondicionálása, a vízelosztó rendszer, annak anyaga és áramlástani sajátosságai nagyon gondosan, további elmélyült kutatásokat előirányozva hangolandó össze. b) Az elosztó rendszerben a biokémiai folyamatok a következőképpen értelmezhetők. A hálózatba jutó mikroorganizmusok közül a heterotrof, vagyis a szerves anyagok, részben oxidálódott szerves anyagok, a nitrogénvegyületek asszimilálása révén fejlődő, higiénés szempontból ártalmatlan, aerob baktériumok vékony hártyát alkotva, rendszerint a csőfelületre rögzülnek. Szaporodásukat a hálózatba folyamatosan érkező tápanyaghalmaz idézi elő. Mennyiségük tápanyagot jelent a tisztítótelepet elhagyó fauna részére. Ezek jó része az élő mikroorganizmusokon él, mikrobákat, detrituszt és oldott tápanyagokat fogyaszt, így például az Asellus aquaticus a csőfal belső felületén „legelészik". Általában zömük nem mozdul el a csőfalról. A kezdeti, érkező tápanyagok a mikrobák és állatok szaporodását elsődlegesen befolyásolják. Az is valószínűsíthető azonban, hogy a magasabbrendű organizmusok viszonylag nagy mennyisége nem az eredeti, a rendszerbe folyamatosan érkező tápanyagkoncentrációval hozható kapcsolatba. Számukra a rendszerben akkumulálódó tápanyagok, lebegőanyagok és organizmusok vagy a csőfenékre leülepedett iszapban felhalmozódó tápanyag a döntő. Megfigyelték azt is, hogy a hálózati panaszok helyén mind az oxigénfogyasztás, mind az iszap foszfát-tartalma egyaránt nagy. Ez érthető, hiszen vashidroxidok és sokszor mangánhidroxidok is jelen lévén, a keletkező iszap fenékre ülepedve, a szervetlen és szerves tápanyagokat adszorbeálja, így a mikrobák szaporodása gyorsul, miáltal viszont az állati szervezetek számára a tápláléklánc egyre gazdagabbá válik. A baktériumok szaporodása a víz oldott oxigén tartalmának csökkenését idézi elő. A csökkenés különösen nagymértékű lehet a pangó vizet tartalmazó csőelemekben. Az oxigéncsökkenés, az anyagcseretermékek vízbe kerülése, a szennyezőanyagok egyes helyeken való összegyülekezése stb. miatt a víz minősége, a korróziós folyamat, a víz élvezhetősége nagyon romolhat. Úgy tűnik tehát, hogy mintegy „hálózatbeli eutrofizációval " állunk szemben, amely az elégtelen vízminőség-szabályozás következménye. Abból a célból, hogy az elosztórendszer egyes helyein a szennyezőanyagok dúsulását, és a vízminőség ezzel járó nagymértékű romlását megakadályozhassuk — a hálózat hidraulikai méretezését ilyen szempontokra is fokozottabban ki kell terjeszteni, — a szerelvények, csőkapcsolások stb. fajtáit áramlástani szempontokból is ellenőrizni kell, — a hálózat megfelelő intenzitású öblítésének módjait és gyakorlatát, az egyedi esetekre is gondolva, részletesen ki kell dolgozni. 5. A populáció és a tápanyagok kapcsolata A populáció elsősorban az évszakok és az egymást korlátozó fajoktól függően változik. Kisebb számú stabil populáció a hálózatba mindaddig zavarokozás nélkül létezhet, amíg a számukra kedvező környezeti feltételek a túlzott szaporodásukat nem idézi elő (pl. forró nyár, tápanyagbőség). Megnövekedett számú populáció ellenőrzés nélkül rendszerint fogyasztói panaszokhoz vezet. A kutatások mai szintjén a vízben levő tápanyagok és a csővezeték (pl. távvezeték) valamely pontján várható csíraszám közötti kapcsolatra csak közelítő összefüggés áll rendelkezésre [3]: n'i = n'oq lh > ahol ni ; a csíraszám a csővezeték valamely keresztmetszetében, n 0 a tisztítótelepet elhagyó víz csíraszáma, q az ní/nó szaporodási hányados, amely valamely tényező (pl. valamely fajta tápanyag következtében az egységnyi időtartamhoz tartozó csíraszámnövekedést fejezi ki), l a vizsgált csőkeresztmetszet távolsága az ní-höz tartozó keresztmetszettől, v az átlagos áramlási sebesség. 6. A fogyasztói panaszok okai A fogyasztó a hálózatbeli (másodlagos) szennyeződésről háromféle módon szerezhet tudomást: a) Az organizmusok a csapvízben láthatók. Ezek a nagyobb fajták (pl. Asellus aquaticus, Chironomid lárvák), de egyes nagyon aktív mozgású kisebb méretű organizmusok is észlelhetők szabad szemmel (pl. Cyclops). b) A víz színeződött egyes organizmusok vázának szuszpenzióként való jelenléte miatt. (Ilyen organizmusok pl. a Chydorus sp. rák.) c) A víz ize és szaga kellemetlenné válik, ami elhalt állati és növényi szervezetek általi lebontáskor keletkezhet. 7. Az organizmusok számának meghatározása A hálózatból vett vízminták alapján az organizmusok elszaporodásának mértéke például a következő módszerekkel fejezhető ki [3]: — az egységnyi mintavételi időtartamra vonatkozó organizmusszám, — az egységnyi öblítővíz mennyiségre vonatkozó organizmusszám, — az öblített csőszakasz egységnyi hosszára eső organizmusszám. Ezek közül az utóbbi módszer tekinthető legmegalapozottabbnak, csak arra kell ügyelni, hogy az öblítésnél a vízzel együtt vizsgált csőszakaszokból valóban minden organizmus kivehető legyen, továbbá, hogy a vizsgált csőszakaszba a csőrendszer csatlakozó vezetékeiből ne kerülhessen organizmus. A hálózati víz minőségének megítélése, az organizmusok származási helyének megítélésében az
