Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

2. szám - Dr. Öllős Géza: A víz minőségének romlása a vízelosztó rendszerben (Hozzászóló: Dr. Pálinkás Lajos, dr. Takács Sándor, Bozóky-Szeszich Károly, Kollár György)

Hidrológiai Közlöny 1975. 3. sz. 59 A víz minőségének romlása a vízelosztó rendszerben Dr. Ö L L 0 S GÉZA' a műszaki tudományok kandidátusa 1. Bevezetés Az utóbbi évtizedekben egyre több kongresszuson, szemináriumon és szaklapban esik szó a már tisztított víz minőségének a vízelosztó hálózatban való romlásáról. A tényeket mind a kutatási eredmények, mind a fogyasztói panaszok egyaránt bizonyít ják. Ezt a vízminőségromlást a másodlagos szennyeződés folyamatkörébe célszerű sorolni [11, 12, 14]. A vízelosztó hálózatba jutó „víz", mint „ivóvíz" szerepel gondolatvilágunkban. Eredete lehet: talajvíz, folyóvíz, völgyzárógátas tározó vize, forrásvíz stb. Ezen vízféleségek közös sajátossága, hogy számos anyag Mg oldataként foghatók fel. Ezek az anyagok ismertek, vagy ma még az igen magasszintű műszerezettségi igény miatt az esetek egy részében esetleg még nem is határozhatók meg. Az ismert anyagokra, a kémiai, fizikokémiai, a fizikai és biológiai komponensekre határértékek adottak. Ismereteink mai szintjén a problémát az jelenti, hogy számos vegyület-komponenst nem is ismerünk, ill. a sokféle anyag, biológiai lény hálózatbeli várható viselkedését, egymásra, illetőleg a vízre gyakorolt hatását a vízszállító- és elosztórendszer határoló felületén törvényszerűen jelentkező kölcsönhatást, a környezet hatását a hálózatra, a modell rendkívül bonyolult, és ma még gyengén felderített volta miatt a tervezési és üzemeltetési tevékenységünk során tulajdonképpen kellő biztonsággal nem érzékeljük. A vízben levő különböző anyagok koncentrációja az ember — mint vízfelhasználó számára — energetikai szempontból egyaránt közömbös. Más a helyzet azonban a vízben élő mikroorganizmusok szempontjából. Ezek a vízben levő anyagokat (tápanyagokat) életfenntartásukhoz szükséges mértéken túlmenően hasznosítják, asszimilációs tevékenységük révén a vízelosztó rendszerben is nagymértékű sejtszaporodásra képesek. így a hálózatban tartózkodó víz biotáp voltára messzemenően gondolni kell, hiszen ez a vízminőség romlása tekintetében alapvető szerepet játszhat. A vízminőségromlás okai lényegében három fő csoportba sorolhatók: 1. A vízelosztó rendszerbe kerülő víz elégtelenül kondicionált, vagy tisztított. 2. A vízben fiziko-kémiai változások keletkeznek. 3. A vízben biokémiai változások lépnek fel. Az is szem előtt tartandó, hogy ezen említett folyamatok kölcsönösen is hatnak egymásra. * Budapesti Műszaki Egyetem, Budapest. 2. A szennyezőanyagok hálózatba jutása és eredete A szennyezőanyagok a hálózatba a következő módon jutnak: A tisztítástechnológia tökéletlen volta miatt. Tisztíthatunk például lassúszűréssel: a mikroorganizmusok „team work"-szerű szervesanyageltávolító hatása azonban még ekkor sem tekinthető teljesnek, hiszen a lassúszűrő mechanikai tisztítását követő üzemeltetés legelején élő organizmusok, spórák stb. kerülhetnek a hálózatba. Ehhez hasonló lehet a helyzet a gyorsszűrő öblítése utáni közvetlen időszakban is. Az erősebb oxidáltatás (pl. ózonnal), majd utána az aktívszenes adszorpció ugyan nagyon kedvező az oldott szervesanyagok eltávolítása szempontjából, azonban a nyersvizek fokozódó szennyeződésével, úgy tűnik, egyik jelenleg alkalmazható tisztítástechnológiai műveletsor sem teljesen tökéletes. Nagyon kis mennyiségű — oldott szervesanyag ; — ammónia stb. ; — lebénított (majd újra éledő)-, élő- vagy elhalt szervezet szinte mindig marad a hálózatba jutó vízben. —- Víztornyok, tározómedencék szellőztető berendezésein keresztül (pl. Chironomus lárvák) ; — repedéseken, nyílásokon, rossz tömítésű pontokon ; —• hidránsok szakszerűtlen üzemeltetésekor ; — csőfektetéskor, csőtöréskor stb. a szennyezőanyagok a csőhálózatba juthatnak. Ammónia jelenlétekor a nitrifikáló baktériumok is elszaporodhatnak és adszorbeálódhatnak a csőfalon képződő hártyán. így további jelentős oldott oxigéntartalom-csökkenés következhet be. A részletes kutatásokból arra lehet következtetni, hogy a hálózatban gyakorlatilag minden olyan élő szervezet előfordulhat, amelyek a tisztítótelepet elhagyó vízben, vagy a tisztítást végző berendezésekben megtalálható. Az organizmusok nemcsak a sík vidékek felszíni (vagy felszín alatti) vizeiből kerülhetnek a hálózatba, hanem a hegyvidékek magasabban fekvő teréből is. Ez a — talán meglepő — tény arra vezethető vissza, hogy az ilyen vizeket, minthogy ezek úgyis „tiszták", gyengébben tisztítják (pl. mikroszűrés és klórozás). így tulajdonképpen elégtelen tisztítás miatt viszonylag sok tápanyag kerülhet eleve a hálózatba. A hálózatba jutó organizmusok közül azonban csak azok maradnak életben és szaporodnak, melyek az új környezeti feltételekhez alkalmazkodni képesek. A makroorganizmusok közül a kagylók (pl. Dreissena polymorpha (1. kép)) a tisztítatlan, vagy