Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)
2. szám - Dr. Rétháti László: Az évi közepes talajvízállások elsőrendű autokorrelációs együtthatójának sajátosságai
58 Hidrológiai Közlöny 1975. 2. sz. Dr. Rétháti L.: Az évi közepes talajvízállások 9. ábra. Két rendellenesen emelkedő (2e) és két süllyedő (2s) idősorú kút komparativ idősora, az r^-ben mutatkozó anomáliák feltüntetésével Abb. 9. Komparative Ganglinie zweier unregelmässig ansteigenden Brunnen (2a) und zweier Brunnen mit sinkender Ganglinie (2s) mit Anführung der Anomalien in r 1 hetősen szoros: a totális korrelációs együttható 0,744, kialakításában a két független változónak azonos nagyságrendű szerepe van. A felszínközeli talajvíznek saját szórása és autokorrelációs együtthatója — általános esetben — gyakorlatilag a csapadék megfelelő értékeivel azonos. A mélység növekedésével a saját szórás maximumgörbe szerint, r 1 — a talajvíz „emlékezőképessége" — viszont monoton nő. Ennek eredményeképpen a) az autokorreláció annál nagyobb mértékben növeli az egyéves előrejelzés megbízhatóságát (az átlag átvételéhez képest), minél mélyebben mozgó talajvízről van szó; b) az autokorreláció segítségével felállított kapcsolat abszolút hibája —3 m körül tetőző maximumgörbével írható le. Mivel az évi KÖV-ek szórása (tehát a vízjárás szeszélyességének mérőszáma) mind abszolút értékben, mind pedig a KÖV-ek alapján várható értékhez viszonyítva a Tiszántúlon a legnagyobb, az egyéves előrejelzés ezen a területrészen a legmegbízhatóbb. A jelenség okát valószínűleg a talajok kötöttségében, tehát a fokozott késleltetésben kell keresnünk. Több összefüggést megvizsgálva az adódott, hogy 8—10 m mélységben közelíti meg az évi KÖV-ek szórása a zérust és az elsőrendű korrelációs együttható az egységet. Ez szükséges és elégséges feltétele annak, hogy itt az egymást követő évek átlagos vízállásai azonosak legyenek, de nem elégséges feltétele annak, hogy ebben a mélységben a szezonális ingadozás lehetőségét kizárjuk. A másodrendű együttható az elsőrendűvel monoton változik, és a kategóriaátlagok szerint akkor lesz várhatóan zérus, ha az elsőrendű együttható 0,5. A zavart vízjárású kutak esetében a vízmélységre és a saját szórásra felírt kapcsolat lényegesen lazább. A rendellenesen emelkedő idősorú kutakra az elsőrendű autokorrelációs együttható anomáliája pozitív, a süllyedőkre negatív, ez azonban valószínűleg csak a vizsgált időszakhoz hasonlító — emelkedő vízállású — periódusokra általánosítható. Eigenarten des Autokorrelations-Beiwerts erster Ordnung der jährliehen mittleren Grundwasserstände Dr. Rétháti, L. Doktor der technischen Wissenschaften Die Untersuchungen wurden für die Ganglinie der Jahre 1954/71 jener 125 Brunnen vorgenommen, deren Homogenitätsuntersuchung in Nr. 1/1 974 der Zeitschrift veröffentlicht wurde. Laut den für 71 Brunnen mit ungestörtem Regime durchgeführten Berechnungen ist r l die Funktion der langjährigen mittleren Wasserstände (MW) und jene der eigenen Streuungen der mittleren Jahres-Wasserstände (MW), (Abb. 1. und 2). Für die Straffheit der Beziehung kennzeichnenden partiellen Korrelationsbeiwerte sind: 0,572 und 0,629, der totale Korrelationsbeiwert ist: 0,744, Der Beiwert zweiter Ordnung wird in Funktion des r, in Abb. 7 veranschaulich. Die eigene Streuung verändert sich mit dem MW gemäss der Maximum-Kurve (Abb. 3. und 4 ). Die räumliche Verteilung der grösseren und kleineren Werte als die Mediane ist ziemlich regelmässig (Abb. 5). Dasselbe gilt auch aufgrund des MW für die Verteilung der aus der Abbildung 4 berechneten Anomalien. Dies bedeutet z.B., dass die einjährige Prognose jenseits der Theiss verlässlicher ist. Der Grund ist in der Bodenbindigkeit und der erhöhten Verzögerung zu suchen. Laut den Berechnungen nimmt die Grundwassererhöhung (/•[) mit der Wassertiefe monoton zu und verändert sich gemässeiner Maximum Kurve die für die Genauigkeit der Prognose kennzeichnenden di-Streuung (Abb. 6). In der Nähe der Oberfläche kommt die eigene Streuung des Niederschlags und sein Autokorrelationsbeiwert zur Geltung. Die Werte a ! l = a/—0 und r j — 1 sind laut der Extrapolierung bei 8 — 10 m zu erwarten. Hier sind die Jahres MW gleich, die Möglichkeit der saisonalen Schwankung ist aber nicht ausgeschlossen. Für die Brunnen mit gestörtem Regime ist die Korrelation r x=/ (MW, Oy) viel ungenauer. Die mit den Brunnen ungestörtem Regimes verglichene Anomalie ist für die sich unregelmässig erhöhenden Ganglinien im allgemeinen positiv, und umgekehrt (Abb. 9), die eine superpositionelle Wirkung ist, da die Wasserstände der Periode 1954/71 mit einem positiven Trend charakterisiert werden.
