Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

2. szám - Dr. Rétháti László: Az évi közepes talajvízállások elsőrendű autokorrelációs együtthatójának sajátosságai

Dr. Rétháti L.: Az évi közepes talajvízállások Hidrológiai Közlöny 1975. 2. sz. 55 szórása 10,2 és 115,4 cm között változik, a médián 37,8 cm. Különválasztva a mediánnál nagyobb és kisebb a

y-nal rendelkező kutakat (1. az 1. ábrát) valóban igazolható a saját szórás szignifikáns szerepe. Kidomborodik ez akkor is, ha kategória-átlagokat képezünk (2. ábra) : a médián fölé eső pontok magasabban fekszenek, mint az ez alá esők. A 2. ábra grafikonján két nevezetes pont érdemel különös figyelmet. A felszín közelében nincs késleltetés, itt a talajvíz és a csapadék autokorrelációs együtthatójának — általános esetben — azonosnak kell lennie. Ez az érték négy önkényesen kiragadott mérőállomás 1954/71. évi csapadék-idősorára a következő volt: Kocsordra r

1 = +0,050, Sándorfalvára r

x= +0,201, Gyulára r^-0,035, Tarnamérára =+0,067, a négy állomás átlagára +0,071. (Az egyes állomások közötti eltérések is érzékeltetik, hogy ezt az átlagot csak a görbe kezdeti szakaszának jobb jellemzésére használhatjuk fel.) A grafikon 2,5—6,0 rn közötti szakasza lineáris, az extrapolálás 10 m körüli KÖV-re ad r

x= 1-et, ez tekinthető tehát azon kritikus mélységnek, ahol a közepes vízállás minden évben azonos. 3. A saját szórás jellemző sajátosságai Az évi KOV-ek szórása a vízjárás ,,szeszélyességének" egyik mérőszáma. A szakirodalomból tudjuk, hogy oynak a közepes vízállással való kapcsolatát maximumgörbe írja le: legnagyobb „szélső ingadozás" a 3 m körüli mélységben mozgó talajvízre adódik. Első lépésként ezért vizsgáljuk meg a a

y, KÜV értékpárok grafikus képét (3. ábra). A fokozódó szórással jellemezhető pontsereg olyan egyenesekkel határolható le, melyek a függőleges tengelyen metszik egymást. Ezen a helyen oynak ismét a csapadék-idősorból adódó értéket kell felvennie, ami a 2. fejezetben említett négy állomásra rendre a következő volt: 12,4—9,7—11,3—11,3 cm, átlagosan 11,2 cm. Lényegesen tisztább képet kapunk, ha a KÖVtartományt intervallumokra osztjuk, és kiszámítjuk ezeken belül a két változó összetartozó átlagait (4. ábra). Az összefüggést — mint látjuk — valóban maximumgörbe írja le. A szélső érték helye —4 m körül van, nagysága a felszínközeli értéknek mintegy ötszöröse, a változás mértéke tehát igen jelentős. (A 2. j. kutakra kapott átlagok valamivel kisebbek, szóródásuk ugyanakkor valamivel nagyobb.) Érdekes képet kapunk, ha a a

y értékeket az ország térképén ábrázoljuk. Az 5. ábra tanúsága szerint a mediánnál nagyobb, ill. kisebb értékek eléggé jól elhatárolódnak, összefüggő területrészeket jelölve ki az ország térképén. Tovább tisztul a kép, ha o

v-t nem a halmaz mediánjához viszonyítjuk, hanem ahhoz az értékhez, amely a kút KÖV-éből a 4. ábra segítségével számítható. Az így definiált anomália arról tájékoztat, milyen irányban és mér2. ábra. Összefüggés a sokévi KÖV és r

t között a kategóriaátlagok alapján, a mediánnál nagyobb és kisebb, valamint az átlagos a

y-ra (1. és 3. típusú kutaíc) Abb. 2. Zusammenhang zwischen dem langjährigen MW und r

t aufgrund der Kategorie-Durchschnitte für a

y, die grösser oder kleiner sind als die Mediane, sowie für das durchschnittliche o

y (Brunnen Typ 1 und 3) SO 0 100 200

1 300 400 500 600 A talajvíz sokévi közepes mélysége [KOV cm] 4. ábra. A 3. ábra pontseregének kategória átlagai, kiegészítve a 2. típusú kutakra kapott értékekkel Abb. 4. Kategorie-Durchschnitte der Punktschar der Abb. 3, ergänzt mit den für die Brunnen Typ 2 erhaltenen Werten 3. ábra. A sokévi KÖV és az évi KÖV-ek saját szórása (o

y) közötti kapcsolat az 1. és 3. típusú kutakra Abb. 3. Beziehung zwischen des langjährigen MW und der eigenen Streuung des jährlichen MW (a

y) für die Brunnen Typ 1 und 3