Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

2. szám - Dr. Rónai András: A talajvíz és rétegvizek kapcsolata az Alföldön

Dr. Rónai A.: A talajvíz és rétegvizek szintje magasabb a talajvíz szintjénél, és vannak évek, amikor ez a viszony megfordul és a talajvíztükör magassága meghaladja a rétegvízkúcét. Mindkét észlelés pontos és valós lehet, bár egymásnak ellentmondanak, ha az időszak, amelyben a mérések történtek, különböző. A 6. ábra áttekintést ad a tárgyalt terület rétegviszonyairól és a tanulmányban bemutatott rétegvízkutak helyéről. A vízkémia tanulságai A vízkémiai viszonyok várnak még vizsgálatra a talajvíz és rétegvizek kapcsolatában. Ismeretes, hogy az Alföldön a talajvíz legtöbb helyen igen sok és káros sót tartalmaz. Az is ismeretes napjaink földtani térképezési eredményeiből, hogy a talajvíz kémiai típusa egymáshoz nagyon közel eső területeken nagyon különböző lehet. A nagy sótartalom a párolgás eredménye, a változatgazdagság viszont a sűrűn változó felszínközeli rétegek anyagából származik és függvénye annak, hogy mekkora tájanként a vízjáték nagysága és milyen rétegeket jár át az emelkedő és süllyedő víztükör. A tarkaság tehát a felszínközeiben alakul ki, azokban a rétegekben, amelyek időnként vízzel teltek, időnként levegővel érintkeznek. Ahogy mélyebbre haladunk, a felszín alatti víz sótartalma is, változatossága is gyorsan csökken és 50—100 m mélységben már csak híg oldatokat és nagyon egytípusú vizet találunk. Ha a talajvíz az Alföldön döntően a helyi csapadékból származna, a legfelső vízadó réteg vizének kellene a legkevesebb sót tartalmaznia és egységes típusúnak lennie. Lefelé haladva oldhatna ki a csapadékvíz mind több sót az átjárt rétegekből. De nem ez a helyzet. A víz alulról jön egységes minőségben és kevés oldott anyaggal, a felszín közelében levegővel — annak széndioxid tartalmával — érintkezésbe jutva, növekszik meg oldóképessége és a párolgás folytán lesz tömény oldattá. Hidrológiai Közlöny 1975. 2. sz. 53 Az alföldi medencében a felszín alatt lebonyolódó vízkörzést a különböző mélységű rétegvízfigyelő kutakban ma már ki tudjuk mutatni. A vízjáték trendjének nagyvonalú egyezése az Alföld különböző tájain és a néhány száz méteres mélységektől a legfelső vízadó szintig, a talajvízig, szintén bizonyítást nyert. E vízkörzés megmagyarázza a felszín alatti vizek kémiai jellegének a vízminták ezreiben megfigyelt alakulását és nagy vonásokban utal a szikesedésre hajlamos területekre is. Sem a talajvízháztartási számítások és talajvízmozgás előrejelzés, sem a rétegvizek utánpótlódására, dinamikus készleteire vonatkozó számítások nem hagyhatják a jövőben figyelmen kívül a felszín alatti víztartókban a felszínközeitől néhány száz méter mélységig megfigyelhető összefüggő vízmozgási jelenségeket. Interrelations between the ground- and artesian waters in the Hungarian Plains By Dr. Rónai, A. The several hundred metres deep Quaternary profile underlying the Hungarian Plains comprises a number of aquifers. These layers communicate with each other, even if the impervious interstratified layers present obstacles delaying this flow. Thus the shallow ground water situated closest to the terrain is recharged from below, from the deeper artesian layers. The water household in the aquifers is controlled by the meteorological situation in the Carpathian basin. This is supported by the identical ground water hydrographs observed in the wells arranged from the northern edge of the Plains to the southern border and penetrating to layers at different depths. The chemistry of waters indicates also the existence of upward circulation in the area of the Plains. At greater depths the waters are characterized by a low dissolved salts content and by a uniform type, while the water in the top aquifer contains a wide variety of salts in conspicuously high concentrations. Evaporation and the quality of soil layers affected by upward flow are offered as explanations for the high salts content.