Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

11. szám - Beszámló a Magyar Hidrológiai Társaság 1975. április 28-án Gyulán tartott évzáró közgyűléséről

517 Hidrológiai Közlöny 1975. 10. sz. Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1975. április 28-án Gyulán tartott évzáró közgyűléséről (Készült a közgyűlési jegyzőkönyv alapján) Az évzáró közgyűlést Dr. Vitális Sándor a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke nyitotta meg az alábbi szavakkal: Vízgazdálkodásunk fejlődése 30 év távlatából A közelmúltban ünnepeltük Hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját. Úgy érzem kötelességünk ebből az alkalomból visszapillantást vetni a múltba, milyen volt vízgazdálkodásunk helyzete a felszabadulás előtt, mit tett Társaságunk —, melynek 57. évetzáró közgyűlését tartjuk — a felszabadulás előtt és mit tett felszabadulásunk után vízgazdálkodásunk fejlesztése érdekében. A felszabadulás előtt jogelődünk a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztálya évtizedeken át azon fáradozott, hogy propagálja az egységes országos vízügyi szervezet — hivatal — felállítását és állandóan napirenden tartsa az ország lakosságának lehetőleg vezetékes, jó ivóvízzel való ellátását. Sajnos hiába nyújtottunk be 1935-ben erre vonatkozólag javaslatot a miniszterelnöktől kezdve az illetékes hatóságokig, hiába kezdeményeztük 1938-ban az Országos Ivóvízellátási Nagygyűlést, 25 éves jubileumunk alkalmából sorozatos előadásokon mutattunk rá a kérdés gyökeres, sürgős megoldására, 1944-ben első szakülésünkön elnöki megnyitómban ismét felvetettem a kérdés most már halaszthatatlan megoldását. Sajnos az akkori kormányzat részéről nem történt semmi lényeges intézkedés. A pusztító háború Szakosztályunk életét is megbénította, de felszabadulásunk — a romok eltakarítása után — 1945. augusztus hó 17-én hét tagtársunkkal ismét elindítottuk Szakosztályunk működését, szeptember hó 19-én megtartottuk 29. évzáró közgyűlésünket, majd november és december hónapokban szaküléseinket. 1946-ban már megindítjuk a rendszeres munkát, és az év folyamán már 10 szakülést tartottunk, melyeken 21 előadás közül 9 előadás az ország ivóvízellátásának kérdésével, illetve az országos vízgazdálkodás egységes megszervezésének szükségességével foglalkozott. Vízgazdálkodásunk 30 év alatti fejlődését talán a legjobban ivóvízellátásunk 30 év előtti és mai helyzetének felvázolásával világíthatom meg. Fiatalabb tagtársaink el sem tudják képzelni, hogy országunk ivóvízellátásának a helyzete milyen volt felszabadulásunk előtt és közvetlen utána. Ezért szabad legyen 1946. február hó 27-iki szakülésünkön ,,Magyarország ivóvízellátásának mai helyzete" című előadásomból a következő adatokat idéznem: „Magyarországonalakosságnak mindössze csak 25%-a van vízvezetéki vízzel ellátva. Még szomorúbb, lesújtóbb a kép, ha szétboncoljuk, hogy országunk városi és falusi lakossága, hogy van ivóvízzel ellátva. Városaink kereken 49%-a van központi vízművel ellátva, 10%-a körzeti (részleges) vízvezetékkel és 41% csak kútvízzel. Városaink közül Kecskemét (87 ezer lakos), Hódmezővásárhely (62 ezer), Nyíregyháza (59 ezer), Békéscsaba (52 ezer), Rákospalota (49 ezer),Pestszentlőrinc (42),Kiskunfélegyháza (38), Cegléd (38), Makó (36), Kiskunhalas (34), Szentes (33), Baja (32), Jászberény (31), Hajdúböszörmény (30), Nagykőrös (30), Mezőtúr (26), Csongrád (26), Gyula (25), Salgótarján (20), Hajdúnánás (19),Hajdúszoboszló (18),Mohács (18), Mosonmagyaróvár (17), Kisújszállás (15), Zalaegerszeg (14,) Kalocsa (12), Balassagyarmat (12), Kőszeg (10) és Szentendre (9) városoknak nincs központi vízműve, vagyis országunk 56 városa közül 29-nek nincs és csak 27-nek van központi vízműve. Községeink 1%-a van központi vízművel, 4%-a körzeti (részleges) vízvezetékkel ellátva s a községek 95%-a csak kútvízzel. 3306 községünk közül kb. 30 községnek van vízműve és 3276-nak nincs. Körzeti (részleges) vízvezeték van 17 városban és kb. 80 községben. Összefoglalva az adatokat azt látjuk, hogy 3362 város és községünkből 236 város-községnek van valamiféle vízműve és 3126 város-községnek nincs." Nem idézem tovább az adatokat mert úgyhiszem ennyiből is világosan kitűnik a vízellátás tarthatatlan helyzete. (Természetesen akkori előadásomban ismét rámutattam az országos vízügyi, vízgazdálkodási szervezet létrehozásának fontosságára.) Több évtizedes társadalmi — szakmai propagandáknak végre 1948-ban meg lett az eredménye, mert létrehozták az Országps Vízgazdálkodási Hivatalt, s ezen belül az Ivóvízellátási és Csatornázási Osztályt. Az Osztálynak első feladata volt, hogy felmérje végre hivatalosan is az ország vízellátási és csatornázási helyzetét és ezt a munkát 1948 decemberében „Az ivóvízellátás és csatornázás fejlesztése" cím alatt nyomtatásban is megjelentette. (Ez az első ilyen hivatalos összeállítás lényegében ugyanazt a képet tárja elénk mint amit idézett előadásomban leírtam.) Az összeállítás a csatornázásnál még szomorúbb képet mutat, mert 1948 végén csatornázása csak 23 vároosnak és 4 községnek volt. A felszabadulás után és az első hároméves terv folyamán a vízellátásban és csatornázásban csak a háború okozta károk helyreállítására volt lehetőség, új létesítményekre alig került sor. A 3 éves tervben 1947—49 közt a települések vízellátására és csatornázására összesen csak 46,7 millió forint beruházást fordítottak míg ipari vízellátás-