Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

11. szám - Somló Lajos–dr. Csanády Mihály: Nem ionos ezüstvegyületek hatása az eleveniszapos tisztításra

Somló L.—Csanády M.: Nem ionos ezüstvegyületek hatása Hidrológiai Közlöny 1975. 11. sz. 515 Emissziós színképelemzés eredményei TaóAUifa 1. Pe3yAbmambi SMUCCUOHHOÜ KOAopuMempuu Table 1. Results of emission spectral analysis 1. táblázat Minta Al Ba B Cd Cr Cu Fe Mg Mn Mo Ni Si Ag Zn Nyers szennyvíz Tisztított szennyvíz Eleveniszap + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + Nem volt kimutatható: Sb, As, Be, Bi, Co, Pb, Li, Hg, Sn, Ti, W, V 2. táblázat Fajlagos iszapterhelés változása a modellberendezésben TaőAULfa 2. H3MeHenue ydeAbHoií naepy3Ku aKmuenuM UAOM e ModeAbHOÜ ycmaHoetce Table 2. Variations in unit sludge load in the model device Dátum Fajlagos iszapterhelós [mg oxigénigóny/g lebegőanyag-nap] Dátum KOIps KOI

k BOI

5 IX. 10. 132 407 — IX. 12. 320 — 131 IX. 18. 67 343 90 IX. 25. 97 261 — IX. 27. 56 183 69 X. 1. 103 325 — X. 15. 440 1150 — X. 22. 103 266 134 XI. 1. 83 227 — XI. 5. 96 178 — XI. 8. 114 410 — XI. 19. 56 182 57 XI. 27. 132 460 — XI. 29. 135 430 130 tartható 05%-os ezüst-eltávolítási hatásfokkal számolunk, a többlet-szennyezés mindössze 0,008 fi g/l lesz (0,1%). összefoglalás Eleveniszapos rendszerű városi szennyvíztisztító telepen modell-kísérleteket végeztünk fotócikkeket gyártó üzem ezüsttartalmú szennyvizeinek az eleveniszapos folyamatra gyakorolt hatásának megállapítására. A kapott eredmények szerint az ezüst-halogenid vegyületek biológiailag igen kevéssé aktívak. Az adott városi szennyvíz esetében a szóbajöhető maximális koncentráció tízszerese sem károsítja számottevően az eleveniszapot. A tényleges városi szennyvízzel végzett folyamatos működésű félüzemi modell-kísérlet eredménye szerint a halogenid formában levő ezüst az eleveniszapos szennyvíztisztítási folyamatot 2 mg/l koncentrációban még egyáltalán nem befolyásolta, 5 mg/l koncentrációban alig észrevehető, és 10 mg/l esetén is csak mérsékelt hatásfok-romlást okozott. Az eleveniszapos tisztítási folyamat során az ezüst 80—99,9 (általában 96—98) százaléka az iszapba került. Az adszorbeált ezüst (10—20 mg/g szárazanyag) a tisztítási folyamatot nem befolyásolta. Az anaerob iszapkezelésre gyakorolt hatás értékelése további vizsgálatokat igényel (a vizsgált telepen egyelőre nincs anaerob iszapkezelés). A tioszulfátos ezüstJcomplexnék a biológiai tisztítást gátló hatása lényegesen erősebbnek bizonyult, bár itt zavaró tényezőt jelenthet a tioszulfát-anion saját bakteriosztatikus tulajdonsága, illetve az a lehetőség, hogy valamilyen kölcsönhatás is szerepet játszhat. A kísérletsorozat eredményeiből világosan kitűnik, hogy az ezüst különböző előfordulási formáinak biológiai hatása eltérő. A komplex ezüstvegyületek esetén az elvégzett mérések még nem nyújtanak kellő alapot a végső következtetések levonására, de a halogenidekkel végzett kísérletek eredményei teljesen egyértelműek. Az adott esetben, mivel a halogenid formában levő ezüst a városi szennyvíztisztító telep működését gyakorlatilag nem befolyásolja, a befogadó vízfolyás megfelelő biztonsággal megvédhető az ezüstszennyezéstől anélkül, hogy a — rendeletben egyébként előírt — helyi előtisztítást elvégeznék. Amenynyiben ennek a jogi feltételeit (egyedi határérték a halogenid alakban levő ezüst közcsatornába bocsátására) megteremtik, a befogadó vízfolyás védelme gazdaságosan megoldható, ugyanis a városi szennyvíztisztító telep az ezüstöt a szennyvízből eltávolítja. Az ismertetett eset példa lehet arra, hogy az ipari szennyvizek előtisztítása és a kevert városi szennyvíz tisztítása együtt szemlélendő — messzemenően figyelembevéve a helyi adottságokat. Népgazdasági szempontból ugyanis az a helyes eljárás, ha — a csatornahálózat állag-védelmét, továbbá az élet- és egészségvédelmi szempontokat szem előtt