Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

11. szám - Somló Lajos–dr. Csanády Mihály: Nem ionos ezüstvegyületek hatása az eleveniszapos tisztításra

Somló L.—Csanády M.: Nem ionos ezüstvegyületek hatása Hidrológiai Közlöny 1975. 11. sz. 513 tott szennyvíz esetében viszont — az adott egyedi esetben — mérlegelhető a kérdés, mivel ha a városi szennyvíztelepen a nehézfém maradék koncentrációja a tisztítási folyamat zavarása nélkül csökken, jóval gazdaságosabban érhetjük el a célt: a befogadó vízfolyás védelmét. Kísérleti és vizsgálati módszerek A váci városi szennyvíz jellegét a város egyéb ipari üzemei is jelentős mértékben befolyásolják. A kísérletekkel elsősorban a konkrét váci helyzetre kívántunk adatokat kapni, ezért a kísérleteknek laboratóriumban, műszennvvízzel való végrehajtása nem adott volna reális eredményt. A vizsgálatokat a váci szennyvíztelepen felállított 2,2 m

3 össztérfogatú félüzemi modellben végeztük, amelybe a telepre érkező városi szennyvizet vezettük be. Ez már tartalmazta a FORTE-gyárból rendszeresen a városi csatornába jutó ezüst vegyületeket. A kísérleti berendezés az INKA rendszerű eleveniszapos szennyvíztisztítás modellje volt, vonalas vázlata az 1. ábrán látható. A berendezés két levegőztető egysége az osztóakna segítségével, vagy annak kiiktatásával az összes lehetséges variációban kapcsolódhatott az ülepítőkhöz akár együttesen, akár két külön rendszert alkotva. A modellbe vezetett szennyvízhez a FORTE tevékenységére jellemző ezüstvegyületek növekvő mennyiségét adagoltuk, és a folyamatos üzem során állandóan ellenőriztük mind a szennyvíztisztításra jellemző szokásos paraméterek (2. táblázat), mind az ezüstkoncentráció értékét. A vizsgálatok nagyobb részét a vizeknél 24 órás, 2 óránkónt vett részmintákból álló átlagmintákból végeztük. A bakteriológiai és rothadóképességi vizsgálatokhoz, valamint az^iszap vizsgálatokhoz pontmintákat vettünk. Nyers szennyvíz 1. ábra. A kísérletekhez használt modellberendezés elvi vázlata. 1 ezüst-adagolás, 2 levegőztetők, 3 osztóakna, 4 ülepítők, 5 recirkuláció Puc. 1. ripuHtfunuaAbuaH cxeMa SKCnepuMenmaAbnoü MOde/ibnoü ycmanoeKU. 1 — doöaeAenue cepeőpa, 2 — aapamopbi, 3 — pacnpedeAumeAbHNÜ uiyp0, 4 — omcmoÜHUKU, 5. peifupnyAMfun Fig. 1. Diagrammatical scheme of the model equipment used in the experiments. 1 silver feed, 2 aerators, 3 distribution shaft, 4 settling compartments, 5 recirculation Rendszeresen mértük az oxigénfogyasztást — permanganátos és bikromátos módszerrel —, a pH-t (műszeresen), valamint a rothadóképességet Spitta—Weldert próbával. A lebegőanyagtartalmat Imhoff-kehelyben határoztuk meg. Vizsgáltuk a szín, szag, átlátszóság, oldott oxigén-koncentráció, szárazanyagtartalom és izzítási veszteség alakulását. Az iszapmennyiséget 30 perces, illetve 2 órás ülepítéssel állapítottuk meg. Esetenként mértük a biokémiai oxigénigényt, az ammónia-, nitritnitrát- és kloridkoncentrációt, valamint a lúgosság értékét. ganátos savas oxigénigény alapján, 2 bikromátos oxigénigény alapján Puc. 2. H3Meitenue sficßenmußHOcmu pa3A03KenuH opaauwiecKoeo eeuiectma nod eo3deűcmeueM eo3pacmaioujeü KOHiieumpaifuu aeAoeenudoe cepeőpa Fig. 2. Changes in organic removal eff iciency with increasing silverhalogenide concentration. 1 based on permanganate acidic oxygen demand, 2 based on bichromate oxygen demand