Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)
2. szám - Dr. Rónai András: A talajvíz és rétegvizek kapcsolata az Alföldön
50 Hidrológiai Közlöny 1975. 2. sz. Dr. Rónai A.: A talajvíz és rétegvizek jó négyszáz méterrel mélyebben van a síksági területek pozitív nyomásállapotú vizeinek fakadó szintjénél. Viszont az 500 m mélységből eredő víz Kecskemét térségében 110 m abszolút magasságig emelkedik fel, ehhez az eredményhez az Alföld síkján — ott is csak kivételes helyeken — 900 m mélységig kell hatolni. A rétegvíz-észlelő kutak adatai Mindezek a megfigyelések csak a kapcsolat valószínűségére, lehetőségére mutattak rá, számszerű bizonyítást nem tettek lehetővé. Csak a mélységi vizek nyomásingadozásainak rendszeres mérése szolgáltatott olyan adatokat, amelyek a talajvíz és alatta következő mélyebb rétegek vizének azonos tendenciájú mozgását mutatták ki néhány száz méter mélységig és ezzel bizonyították, hogy az alföldi medence negyedkori rétegei egyetlen nagy víztartó rendszer részei és táplálásuk a felszínen és a felszín alatt többszáz m mélyen az egész Kárpát-medence éghajlati és csapadék viszonyaitól függ és egységesen alakul. A talajvíztükör gyorsabb lüktetését a párolgás okozza, a mélyebb rétegek vizét ez közvetlenül nem érinti. Közvetve azonban igen, mert a talajvízből párolgás folytán eltávozott vízmennyiséget az alatta levő nagyobb nyomású réteg a potenciál különbség megnövekedése folytán felfelé szivárgással pótolni igyekszik. Ez a szivárgás a vízzáró rétegeken is áthatol a nyomáskülönbség mértéke szerint. Elősegíti ezt, hogy a vízzáró rétegek is telítve vannak víz1. ábra. Rétegvizek szintingadozása. A nevek a rétegvízfigyelő kutak helyét (község) jelölik, az alatta levő számok a kutak által figyelt vízadó rétegek mélységét méterben Fig. 1. Level fluctuations of artesian waters. The names indicate the location (village) of the observation wells, while the figures below the depth , in metres, of the aquifer on which the data are obtained zel az alföldi medence mélyén és tulajdonképpen egy igen lassú, de állandó vízkörzés megy végbe a párolgó felszín felé a mélyebb rétegekből. A mélységi vízjárás egységes rendszerét az Alföld különböző tájain és különböző mélységekben az 1. ábrán közölt mérési adatok szemléltetik. A vízsziningadozás amplitúdója változó, a nyugalmi szintek abszolút magassága is különböző, függ a kút földrajzi és földtani helyzetétől és mélységétől. A változások tendenciája azonban biztosan megállapíthatóan azonos. A rétegvízkutak vízjárása azonos törvényszerű rendet követ. 1969 őszén mindnek igen mélyre süllyedt a szintje, 1970 nyarán mind tetőzött rendkívül magas vízállással. 1971 és 1973 között minden rétegben fokozatosan csökkent a nyomás, bármely helyén legyen az országnak. Nyilvánvaló, hogy e mélységi vízadó rétegekbe, 50—60 m vagy 200—300 m mélységre (lásd a későbbi ábrákat) a helyben hulló csapadék nem juthat le, egyrészt mert számtalan vastag vízzáró réteg választja el őket a felszíntől és több vízadó réteg is közbeékelődik különböző potenciális szintekkel, másrészt 1 légköri nyomású csapadék nem hatolhat le több att. nyomású rétegekbe a felfelé irányuló szivárgással szemben. A nyomásingadozást előidéző erő nem helyi, hanem az egész medencére kiható általános. Az egész Kárpát-medence időjárása tükröződik a felszín alatti vizek vízjátékában. A víztartó rétegekben létrejövő vízmozgás része az atmoszférában és a földkéregben, illetve a föld felszínen lebonyolódó vízkörzésnek. A felszín alatt ez a körzés szivárgás formájában jön létre, de a vízsziningadozást nemcsak a szivárgás befolyásolja, hanem a rugalmas térben és rugalmas anyagban a lökéshullámok terjedése. A magasan fekvő beszivárgási területeken bekövetkező nagy utánpótlódó víztömegek hatása az egész medence laza rétegeiben néhány száz m mélységig nyomásnövekedés formájában napok alatt jelentkezik. A nyomáseloszlást a három dimenziós térben a földtani viszonyok szabályozzák. Kivétel ez alól a legfelső vízadó réteg szabadtükrű vize, mert ebben a víztartóban az atmoszféra hatása is párolgás formájában közvetlenül a helyszínen érvényesül. A rétegvizek szintingadozása és a talajvízjárás A szokványosán talajvíznek nevezett felszínközeli legelső vízadó réteg vizének mozgása része az egész medence laza rétegeiben végbemenő vízkörzésnek és tükrözi az egész medencére kiterjedő általános hatásokat, ugyanakkor helyi hatásokat is tükröz, döntően a párolgás formájában. A 2., 3., 4. és 5. ábra bemutatja a különböző mélységű szolnoki, öcsödi, kengyeli és óballai rétegvízkutak és a közelükben megfigyelés alatt álló VITUKI talajvízkutaknak vízjárás görbéit 1965 és 1973 között.
