Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)
11. szám - Költő Gábor: Vízszállítási feladat gazdaságossági vizsgálata. II. rész
510 Hidrológiai Közlöny 1975. 11. sz. Költő G.: Vízszállítási feladat feladatban. (r>l,05 esetén ez az előny természelesen fokozatosan elvész.) Megállapítottuk azt is, hogy az e változat vezetékének t = 56 év műszaki élettartamát elfogadva a c változat gazdaságilag akkor lenne egyenértékű az előbbivel ha a' értéke 1,2471 és a műszaki élettartam t' = 33 év lenne; vagyis legfeljebb 23 évvel tenne rövidebb a vb. cső élettartamánál. A vizsgálatok során változatlannak tekintett paraméterek M # sy, A létesitesi költségek A létesítési költségeket 1972. évi áron számítottuk és az^időhorizonton belüli újból való megépítéseket is ezen az áron vettük figyelembe. A valóság jobb megközelítése érdekében helyesebb lenne az időhorizonton belül bekövetkező árváltozások figyelembe vétele, különösen a különböző anyagú vezetékek reálisabb összehasonlítása érdekében, erre azonban nem volt lehetőségünk. Az évente f elmerülő költségek Ezek a költségek részben a fenntartási, részben az energiaköltségekből tevődnek össze. A fenntartási költségeket (anyag, bér), a létesítési költséggel arányosnak tekintettük, az energia költséget a 39/1967 (ÁT. 46) NIM—ÁH utasítás alapján számítottuk, az egységárakat a gazdasági használati időn belül változatlannak véve. Helyes lett volna, ha a létesítési költségek és az energiaköltség egymáshoz viszonyított jövőbeni változásait is figyelembe tudtuk volna venni, ex're azonban szintén nem volt módunk. Összefoglalás A tárgyalt két vízszállítási feladat kapcsán néhány, eddig talán nem eléggé tudatosított tényre figyelhetünk fel: 1. A 4/1969 (XII. 19.) ÜT—PM rendelet D mutatója szerint az értékesítési árbevétel, közvetve az értékesített víz egységára, befolyásolja azt a döntést, amellyel egy vízellátási feladat megoldásának egyik vagy másik változatát gazdaságosnak minősítjük. Kérdés, hogy a vízellátási feladat egy kiragadott részének, például a vízszállításnak a vizsgálata esetén az értékesítési árbevétel egészét, vagy csak egy részét vegyük figyelembe a I) mutató számításakor. Véleményünk szerint ilyen esetben az egységár eszközarányos részével kellene számolnunk. 2. A műszaki tervezés során az adott helyen és körülmények között legmegfelelőbb létesítményt kell alkalmaznia a tervezőknek. Valószínű, hogy egy-egy létesítmény, szerkezet tényleges élettartama az adott esetben eltér attól az időtartamtól, amelyet a 30/1966 (g. É. 19.) OT—PM utasítás melléklete előír. Helyesnek tartanánk, ha a gazdaságossági vizsgálatok során a tervező kitérhetne a becsült tényleges élettartam figyelembevételére is. Erre természesesen csak megfelelő adatfeltárás után nyílik lehetőség. Nagy segítség lenne e téren, ha az egyes csőféleségeket gyártó művek a vezetékeik élettartamára vonatkozóan megbízható méréseken alapuló becslést adnának. 3. A vízszállítási feladat megoldásának egyes változatai között felállítható gazdaságossági sorrendet nagymértékben befolyásolja az alkalmazott diszkontálási tényező értéke. Pédáinkban szereplő feladatok esetében r—1,12 diszkont tényező mellett elsősorban az acél anyagú vezetékek mutatkoztak gazdaságosnak, az azbesztcement anyagú vezeték csak nyomásfokozati korlátozás esetén jöhetett számításba. r = 1,05 diszkonttényező mellett az NNY l r nyomásfokozatú azbesztcement vezeték a leggazdaságosabb, a nagyobb nyomásfokozatú acél vezetékekkel összehasonlítva is. A vasbeton anyagú vezeték gazdaságossága csak igen kis diszkonttényező és nagy időhorizont mellett valószínűsíthető a vizsgált vízszállítási volumenek esetén. 4. A maradványértékek figyelembevételénél — különösen rövid időhorizont esetén — felmerülhet az a kérdés, hogy a vezeték használati értékénekcsökkenését helyesen tükrözi-e az értékcsökkenési leírás levonásával számított maradványérték. Megfontolandó, hogy gazdaságossági számításainkban a használati értékkel arányosnak vegyük fel a maradványértéket. 5. A vízszállítási létesítmény kiépítésének optimális ütemezése több tényező együttes hatásától függ. A nagy diszkonttényező a jól ütemezhető megoldásoknak kedvez. Nagy értékesítési egységár mellett kedvezőbb az egyes ütemek nyomásfokozatát növelve a soronkövetkező ütemek építést elhalasztani és a vízigény növekedését a víz sebesség növelésével követni, míg a kis értékesítési egységár esetében az alacsonyabb nyomásfokozatú ütemek egymást követő rövidebb időközökben való megépítése a gazdaságosabb, az (1) képletből következően. IRODALOM [1] Dégen Imre: Vízgazdálkodás I. Tankönyvkiadó. 1972. [2] 4/1969 (XII. 19) OT-PM sz. rendelet. Tervgazdálkodási Értesítő XXI. óvf. 11. szám. [3] Kollay József: A közüzemi ivóvízművek víztermelési kapacitásának alapjai. (Doktori disszertáció.) Bp. 1971. [4] Szász Jánosné: A regionális vízellátás megvalósításának néhány módszertani kérdése. Hidrológiai Közlöny, 1971/8—9. sz. [5] BulkaiPál: Vízművek és csatornaművek gazdaságossági számítása. VIZ1TERV Házi segédlet. [6] 30/1966 (Tg. É. 19) OT-PM utasítás melléklete. Amortizációs normák. [7] F. Medelsky: Az előberuházási idő vízmű építésénél Vodni Hospodarstvi, 1966. C. 8. 351. [8] Dulovicsné Dombi Mária: A települések távlati kommunális vízigényét meghatározó fontosabb tényezők vizsgálata. Hidrológiai Tíözlöny: 1973. 3. sz. [9] 3/1974 (VII. 6.) OT-PM. A beruházások rendjéről szóló 34/1974 (VII. 6.) MT. számú rendelet végrehajtása. Wirtschaftliclikeitsuntersuchung der WasserfördcrungsAuígaben Költő, Q. Sowohl im Laufe der Projektierung von Wasserversorgungsanlagen als auch der Wasserförderung über Leitungen, müssen Wirtschaftlichkeitsuntersuchungen auf volkswirtschaftlicher Ebene durchgeführt werden.
