Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

11. szám - Janusz Filimowski–Henryk Slota: A vízhiány okozta károk meghatározása a Scola-vízrendszer vízhasználóinál

498 Hidrológiai Közlöny 1975. 11. sz. Filimowski, I.—Slota, H.: A vízhiány okozta károk teleztük, hogy 10%-os vízhánynak nincs befolyása a termelésre. Ezeket az összefüggéseket mutatja be a 4. ábra. 6. Az eredmények hasznosítása 1. A kapott eredmények a Sola folyó rendszerében a vízelosztás megtervezéséhez hasznosíthatók. 2. A víz elosztásakor figyelmet kell fordítani arra, hogy a megelőző időszakban milyen mértékben történt meg a vízhasználók igényeinek a fedezése. 3. Az elvégzett elemzés végeredményeit a 2. táblázatban állítottuk össze. A táblázat bemutatja a vízhiánnyal okozott veszteség mutatószámait a vízhiánnyal meg nem előzött időszakban. Ezek az adatok lehetővé teszik, hogy a vízhasználókat a veszteségi mutatószámok értékei szerint osztályozzuk. 4. A Sola folyó vízkészleteit használók „kikapcsolásának" sorrendje megváltozik a vízhiány második időszakában, amikor a halgazdaságokban a veszteségek erőteljesen növekednek (3. ábra) és —- elfogadva a 4,45 millió zl/m

3/s értéket — felülmúlják az ipari üzem mutatószámait. 7. Összefoglalás A vízgazdálkodási rendszerekben a vízhiányos időszakokban rendelkezésre álló vízkészleteknek a vízhasználók közötti szétosztása csak akkor járhat gazdaságilag optimális eredménnyel, ha ismerjük a rendszer minden egyes vízhasználójánál a vízhiány és az általa okozott gazdasági kár közötti összefüggést. A tanulmány szerzői a Visztulába Krakkó fölött betorkolló mellékfolyó, a Sola vízrendszerében telejiült vízhasználók vízhiány és kár közötti összefüggéseit határozták meg. A vizsgálatba egy vegyipari üzemet, egy halgazdaságot és egy városi vízművet vontak be. A vizsgálatot részben egyszerűsített (csak a vízhasználók végtermékére vonatkozó) gazdasági mérésekre, részben a helyismerettel rendelkezők becslésére alapozták. A vizsgálat eredményei az 1—4. ábrán bemutatott függvények, amelyek vízhasználónként a vízhiány különböző mértékei (mennyiség, időtartam) és az általa okozott kár közötti kapcsolatot tüntetik fel. E függvények a Sola folyó rendszerében a vízelosztás megszervezésében hasznosíthatók. Az összefoglaló 2. táblázat alapján, adott helyzetben megítélhető a vízhasználók népgazdasági prioritási sorrendje. A tanulmány módszertani eredményei más vízrendszerekben is hasznosíthatók. IRODALOM [1] Módszertan a vízkészletekkel való gazdálkodás és hasznosítás használati hatásainak meghatározására (kézirat), IGW (Vízgazdálkodási Intézet), Warszawa 1971. [2] A Sola folyó ideiglenes vízelosztási utasítása. (Kézirat.) Hydroprojekt. Krakow, 1972. [3] A Sola folyó vízrendszerében a vízhiány következtében a vízhasználóknál keletkezett veszteségek meghatározása. (Kézirat.) IGW Krakow, 1972. Hozzászólás DOMOKOS MIKLÓSI— Dr. SZABÓ SÁNDORI A vízkészletgazdálkodási döntések alapja eddig Magyarországon — és a legtöbb szocialista országban — a vízhasználók vízellátásának korlátozását mérő valamely mutatószám tényleges, ill. várható értékének a kiszámítása, s ennek egy előre megadott határértékkel való összehasonlítása volt. E határértéket, az ún. vízhiány-tűrést, lényegében önkényes döntés alapján — esetleg bizonyos közgazdasági megfontolások, de semmi esetre sem pontos számítások segítségével —- vették fel, s hosszú időkig megváltoztathatatlan irányszámként kezelték. (A magyar vízkészletgazdálkodási gyakorlatban pl. ma is alapvető és általános követelményként érvényesül az 1954. évi Országos Vízgazdálkodási Keretterv-vázlat kidolgozása során becslésszerűen alkalmazott feltevés, hogy a mezőgazdasági öntözések — időtartam-arányban kifejezett — vízhiány-tűrése 20%.) Gazdasági erőforrásaink és vízkészleteink minél észszerűbb hasznosításának igénye megköveteli azonban, hogy a vízkészletgazdálkodási döntések fenti, bürokratikus gyakorlatát a vízkészletgazdálkodási rendszerek méreteinek és üzemrendjének népgazdasági optimumra törekvő meghatározása váltsa fel. A szocialista országok gyakorlatában is számos ilyen optimalizálási modelít dolgoztak ki; itt, példaképpen csak A. FILIPKOWSKI—CSERMÁK B. által továbbfejlesztett — szimulációs modelljét és KOLOBAJEV modelljét említjük. E modellek közös tulajdonsága, hogy vagy a vízkészletgazdálkodási rendszer által élért népgazdasági eredményt maximalizálják, vagy a rendszer által elhárított népgazdasági veszteséget minimalizálják. Közös tulajdonsága még e modelleknek, hogy bemenő adatokként — a vízkészletekre és a vízigényekre vonatkozó információkon kívül —gazdasági információkat: költség-, veszteség- és eredményfüggvényeket is igényelnek. Ezek felhasználása teszi ugyanis lehetővé, hogy a vízkorlátozásra vonatkozó, önkényes a priori döntéseket mellőzni lehessen, vagyis az egyes vízhasználók vízhiánytűrése ne eleve előírt követelmény, hanem az optimalizálás egyik eredménye lehessen. A korszerű optimalizálási modellek széles körű gyakorlati alkalmazásának azonban éppen a gazdasági információk iránti igényük szab határt. Nagyon kevés olyan vizsgálatról tudunk, amelynek eredménye az optimalizálási modellek alkalmazásához szükséges gazdasági információk — költség-, veszteség- és eredményfüggvények — konkrét értékeinek megnyugtató meghatározása lett volna. Ilyen eredmények hiányában viszont a mégoly tökéletes matematikai apparátust igénylő optimalizálási modellek gyakorlati alkalmazása lehetetlen. Éppen ezért kell nagyra értékelnünk a J. EILIMOWSKI és H. SLOTÁ tanulmányában kivonatosan ismertetett eredményeket. Ezek ugyanis nem 1 Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest.