Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)
11. szám - Egyesületi és műszaki hírek
Dr. Bolberitz K.—Borsányi M.: A biokémiai oxigényigény Hidrológiai Közlöny 1975. 11. sz. 493 5. Ha a vizsgált minta a biológiai folyamatokat csökkentő, vagy gátló mérgező anyagokat tartalmaz, ez a javasolt új módszerrel azonnal megállapítható, nem úgy, mint a hagyományos BOI eljárás esetén, mely hígításokat alkalmazva erősen csökkenti a mérgező anyag koncentrációját és többnyire oly mértékben, hogy ez már nem is gátolja a biológiai lebontást a mérés terén, míg a valóságban ez teljesen akadályozott. 6. Az új eljárás lehetővé teszi, hogy szükség esetén a kívánalmaknak megfelelő tárolást alkalmazzunk. Szennyvizek vizsgálata során végezhetünk pl. méréseket különböző mértékű levegőztetésekkel, akár óránként történő KOI mérésekkel, a mesterséges lebontódási sebesség meghatározására. Végezhetők összehasonlító mérések különböző hőfokokon, aminek főleg a felszíni vizek vizsgálása terén van jelentősége, mert e felszíni vizekben télen, az igen alacsony hőmérsékleten, a lebontódás lényegesen lassabban megy végbe, mint pl. 20 °C-on. Hasznosak lennének olyan mérések, melyek adatokat szolgáltatnak arra, hogy szennyvizek a befogadó vizekbe engedve, milyen mórtékben tisztulnak meg az ott várható hígulás mellett, avagy mily mértékben rontják a befogadó víz minőségét. Ezt olyan eljárással lehetne meghatározni, melynél a szennyvizet a várható hígulásnak megfelelő mértékben hígítjuk a vizsgálat megkezdésekor, magával a befogadónak vizével, és ezt a mintát vizsgáljuk. Ez elmondott előnyökkel rendelkező, reális eredményeket nyújtó, új KOI-s BOI eljárás tehát az eddig elterjedt 20 °C-os, 5 napos vizsgálat mellett más körülmények között is hasznosítható. Ilyen esetekben a vizsgálási tényezők az eredmény közlésekor szövegesen vagy indexként rögzíthetők. Mindezek a variációk széleskörű alkalmazásra nyújtanak lehetőséget. IRODALOM [1] Loll, U.: Stabilisierung hochkonzertrierter organischer Abwässer und Abwasserschlämme durch aerob-thermophile Abbauprozesse. OWF, 115(1 974) 191—198. [2] Reynolds, J., Goellner, K. : Statistical evaluation of BOD5 versus ODI. Water a. Sewage Wks., 121 (1974) 31—34. [3] Mellis, M., Schroeder, E.: A rapid biochemical oxygen demand test suitable for operational control. JWPCF, 43 (1971) 209—215. [4] McGhee, T., Walsch, R. The effect of mixing on the BOD determination. Water a. Sewage Wks., 121 (1974) 46—48. Neuere Methoden zur Bestimmung des biochemischen Sauerstoffbedarfs Dr. Bolberitz, K. — Borsányi, M. Vorversuche zur besser abschätzbaren, verlässlicheren Messung des biochemischen Sauerstoffbedarfs (BSB). Das vorgeschlagene neue Verfahren lagert im Laboratorium für die geplanten Messungen Proben von entsprechendem Rauminhalt, die täglich zweimal belüftet werden, weiters wird der Sauerstoffbedarf des organischen Stoffgehalts mit der Chromat- SauerstoffzehrungsMethode bei Beginn der biologischen Lagerung gemessen, später täglich, oder nach dem Verlauf von fünf Tagen. Der Unterschied zwischen den Anfangs- und Endmessungen ergibt die zuverlässlichen BSB-Werte. Abbaukurven der organischen Stoffe der biologischen Prozesse während der Lagerung. Einfluss der Temperatur, Belüftung, toxischen Stoffen auf die Messergebnisse. Übereinstimmungen mit den herkömmlichen BSBErgebnissen; in gewissen Fällen Abweichungen und deren Gründe. Aus den Messungen ähnlichen Charakters der ausländischen Forscher gezogene Schlüsse. Vorteile des Verfahrens : 1. Die Arbeitsaufwendigkeit ist kleiner als die herkömmlichen BSB-Bestimtnungen. Parallel-Messungen mit verschiedenen Verdünnungen erübrigen sich. Von den zwei Chromat-Sauerstoffzehrungs-Messungen muss die erste Messung sowieso durchgeführt werden. 2. Das Ergebnis ist verlässlicher und leichter auszuwerten, als bei der bisher angewandten Methode, weil die Untersuchung durchgehend mit der originalen Probe durchgeführt wird; somit entfallen die aus der Verdünnung stammenden Fehler. 3. Die Messung ergab ausser dem BSB auch noch ein weiteres wertvolles Ergebnis, sie zeigt die nach der fünftägigen Messung noch zurückbleibenden organische Stoffmengen in Form des Sauerstoffverbrauchs. 4. Das Verfahren ermöglicht, ausser dem BSB von Abwässern und Oberflächenwässern Orientierungsdaten zu erhalten, in welchem Masse das in den Vorfluter hinegelassene Abwasser bei gegebener Verdünnung gereinigt wird. Az orosz bi betű átírása Az orosz bi (kemény i) betű magyar szövegekbe való átírása sokszor okoz gondot. Régebben az ü-betűvel történő átírás terjedt el, de egyidejűleg az i-betűs átírást is használták. Mi tehát a helyes? Tudvalevő, hogy az orosz nyelv a magyar ö ós ü hangot és betűt nem ismeri. Orosz írásban pl. az ö betűt e-vel, az ü betűt ju-val írják át a latin betűs nyelvek szövegéből. Ü betűt használni orosz szöveggel kapcsolatban tehát pontatlanság volna. Latin betűkkel író egyes szláv nyelvek az átírásnál könnyebb helyzetben vannak, hiszen a kemény i betűt a saját helyesírásuk szerint y-nak írhatják át. Az érvényben levő ,,A magyar helyesírás szabályai" c. kiadvány 1959. évi kiadás a következőképp intézkedik (291, 293 és 299. §): Az orosz szavak ós tulajdonnevek átírásában az az alapelvünk, hogy csupán azokat a magyar betűket és betűkapcsolatokat használjuk föl, amelyek a magyar rásban közkeletűek. Az orosz nyelv hangjainak egy része nagyjából megegyezik a magyar hangokkal. Az e hangoknak megfelelő orosz betűk átírása könnyű. Azokat az orosz hangokat, amelyek a magyar hangrendszerben ismeretlenek, a kiejtésben a hozzájuk leghasonióbb magyar hangok betűivel írjuk át. Az orosz magánhangzóknak a hangsúlyviszonyoktól függő kiejtésbeli változásait sohasem vesszük figyelembe, hanem a betű szerinti átírást követjük. (Pl.: „golova", ós nem „galavá", „sztyena" ós nem „sztyiná", „Potyomkin", és nem „Patyómkin"). Az orosz bi-t i-vel írjuk át (nem pedig ü-vol!). Pl.: dobrij, szin, Bikov, Liszenko, ós nem: dobrüj, szün, Bükov, Lüszenko. A magyar helyesírás szabályai tehát egyértelműen állást foglalnak. Ámbár az orosz kemény i ejtését úgy kapjuk, ha ajkunkat a magyar i, nyelvünket a magyar u ejtésére állítjuk (Hadrovics — Gáldi: Orosz—magyar szótár, 1951.), átírásban nem az ü, hanem az i betűt keli használnunk. V. I.
