Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

11. szám - Janusz Filimowski–Henryk Slota: A vízhiány okozta károk meghatározása a Scola-vízrendszer vízhasználóinál

494 Hidrológiai Közlöny 1975. 10. sz. A vízhiány okozta károk meghatározása a Sola-vízrendszer vízhasználóinál JANUSZ FILIMOWSKI'—

HENRYK StOIA' 1. Bevezetés ,, A Visztula és vízgyűjtője kiépítése és védelme" c. főprobléma ,,A Sola folyó vízgyűjtőjében a vízelosztás és a rendszer működésének alapelvei" c. témájának keretében a Vízgazdálkodási Intézet Krakkói Kirendeltségén 1972-ben készült az a tanulmány [3], amelynek alapgondolatát és az elért eredményeket szeretnénk e tanulmányban kivonatosan ismertetni. A vízgazdálkodási rendszerekben a vízelosztás optimalizálására vonatkozó matematikai modellek bizonyos fajtája megkívánja, hogy ismerjük a vízhiány következtében a rendszer használói által viselendő veszteségek mutatószámait. Tekintettel arra, hogy a veszteségek értékének pénzbeli megállapítása tisztán gazdasági megfontolások alapján nehézségeket okoz, másrészt pedig, mert sürgős szükség van ezekre a mutatószámokra, a következőkben ismertetjük a meghatározásuk céljából végzett vizsgálatot. A vízhiány okozta gazdasági veszteségek nagysága fogyasztónként változik, és e veszteség nagyságát figyelembe kell venni a vízhiányos időszakokban rendelkezésre álló készletek elosztásakor. Normális üzemelési viszonyok között, vagyis azokban az időszakokban, amikor a rendelkezésre álló vízkészletek meghalad ják a vízhasználók összesvízigényét, az optimalizálás eredménye a vízbeszerzés helyeinek, vagy a rendszer üzemelési költségeit minimalizáló átvezetés nyomvonalainak a megállapítása lehet. Azokban az időszakokban, amikor a rendelkezésre álló vízkészletek kisebbek az igényeknél, jelentkezik az a probléma, hogy hogyan lehet a meglevő készleteket a rendszer használói között optimálisan elosztani. A vízkészletek igazgatási szervének ekkor a vízelosztást nem a vízjogi szokások alapján, hanem az össztársadalmi érdekek szempontjából vizsgált gazdasági követelményeknek megfelelően kell elvégeznie. Ezeket a döntéseket tehát az egyes vízhasználók vízgazdálkodási és vízhasznosítási módszereinek ismeretében kell meghozni, figyelembe véve azt a lehetőséget, hogy alkalmazkodni kell a csökkentett vízbeszerzéshez. Gondolni kell arra is, hogy az egyes vízhasználók által viselt veszteségek ennek a korlátozásnak nemcsak a mélységétől, hanem az időtartamától is függenek és az év folyamán is változhatnak. E munkának célja éppen az volt, hogy a vizsgált vízgazdálkodási rendszer vízhasználóira a fenti összefüggéseket megállapítsa. 2. A veszteségek meghatározásának módszere A vízszolgáltatás korlátozása — más vízkészletek (vízforrások) felderítésének sz ükségességét, 1A varsói Meteorológiai ós Vízgazdálkodási Intézet krakkói kirendeltségének mérnökei. — a berendezések teljesítményének vagy működésük hatásfokának csökkenését, — a termelés minőségének romlását, — a termelés csökkenését, sőt leállását okozhatja és — más társadalmi-politikai következményekkel is járhat. A víz maga azonban csak az egyike azon tényezőknek, amelyeknek a hiánya veszteségeket okoz, ezért különválasztása a teljes ok-okozati láncolatból és e veszteségek értékelése, sajnos, nagyon nehéz. Ezért is döntöttünk úgy, hogy a vízszolgáltatás hiánya miatt bekövetkezett veszteségek mutatószámaként a vizet beszerző üzem gyártmányainak közvetlen termelésében bekövetkezett veszteségeket fogadjuk el, nem mérlegelve a gyártmányhiányból fakadó további következményeket. Tovább menve, a vízhiány nem okoz pl. veszteségeket a termeléshez előkészített anyagokban, megemeli viszont az önköltséget például azzal, hogy a dolgozók munkájának termelékenységét csökkenti. Ezeknek a változásoknak a megfogását túlságosan nehéznek tartottuk, ezért úgy döntöttünk, hogy csupán a végtermék értékét vesszük figyelembe. Énnek a feltevésnek nyilvánvalóan nincs hatása a rendszer vízhasználói fontossági (prioritási) sorrendjének a meghatározására, ami tanulmányunk közvetett célja volt. A vízhasználók általában törekszenek arra, hogy ne legyen vízhiány és rászánják magukat arra, hogy növeljék a befektetéseket és költségeket a víznek további vízforrásokból történő átvezetésére, hogy bevezessék a zárt vízforgalmat vagy más olyan megoldásokat alkalmazzanak, amelyek célja igényeik teljes kielégítése. Ezek a törekvések felhasználhatók a tervezés szakaszában végzett gazdasági elemzéskor, elfogadva azt, hogy a vízszolgáltatás hiányából eredő veszteségek egyenlők a helyettesítő beruházások költségeivel, vagyis azokéval, amelyek a hiányzó vízmennyiséget szolgáltatnák. Úgy tűnik azonban, hogy ez az elv nem használható a vízeloszlás meglevő rendszereinek üzemelésére vonatkozó vizsgálatokban. Az a vízhasználó, amelynek teljes vízigény-kielégítése a kisgyakoriságú kritikus időszakokban nincs biztosítva, nem szánja el magát arra, hogy a nagyon ritkán működő helyettesítő beruházások aránylag nagy befektetéseit vállalja. A vízhasználók elemzése azon a vizsgálaton alapult, amelynek során igyekeztünk beszerezni a következő csoportokba sorolható adatokat: — a vízbeszerzés mennyiségére vonatkozó jellemző adatok (az igények változása az időben, a vízelosztás az üzemen belül), — a vizet a használóhoz elvezető létesítmények jellemző adatai (a vízbeszerzés helye és módja, az