Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)
11. szám - Dr. Bolberitz Károly–Borsányi Mátyás: A biokémiai oxigénhiány meghatározásának újabb módja
492 Hidrológiai Közlöny 1975. 11. sz. Dr. Bolberitz K.—Borsányi M.: A biokémiai oxigényigény 7. táblázat Loll, U. aerob-thermofil eljárással végzett szennyvíztisztítási kísérleti adatainak értékelése (1) Tabelle 7. Wertung der Versuchsdaten der Abwasserklärung mit dem Aerob-Thermophil-V erfahren von LOLL, U. (1) Kezelt anyagféleség Mérés időpontja BOI [g/l] KOI [g/l] BOI KOI Kezelt anyagféleség Mérés időpontja BOI [g/l] KOI [g/l] csökkenés [g/l] Sertéstenyésztési szennyvíz vizsgálat kezdetén 2 nap múlva 5 nap múlva 18 4,5 0,5 27 14 8,5 13,5 17,5 13 18,5 Élesztett iszap vizsgálat kezdetén 2 nap múlva 5 nap múlva 15 10 1 45 40 31 5 14 5 14 Élesztőgyártási moslék vizsgálat kezdetén 2 nap múlva 5 nap múlva 6,5 3,5 0,5 10 6 3,7 3 6 4 6,3 Cukorrépa-levél silózás szennyvize vizsgálat kezdetén 2 nap múlva 5 nap múlva 15 13,5 2 19,5 18 7 1,5 13 1,5 12,5 Következtetések A világszerte szerzett tapasztalatok, valamint a szakemberek által végzett számos kutatómunka már egyértelműen tisztázta azt, hogy bár igen hasznos és kívánatos megismerni a felszíni vizek és a szennyvizek biokémiai oxigén-igényét, az erre a célra alkalmazott meghatározási mód a javasolt számos javítás ellenére még sem nyújt kielégítő biztonsággal értékelhető eredményeket. A módszer alapvető hibája abból adódik, hogy a vizekben levő szerves szennyezéseknek a valóságban végbemenő, vagy várható lebontódását kívánja meghatározni, de ezt a valóságos viszonyokat erősen torzító körülmények között, amiben a legdöntőbb szerepet játsza a minták sokféle hígítása, esetleges beoltása, tápsók adagolása és főleg az, hogy csak korlátolt oldott oxigén tartalom áll a lebontást végző mikroszervezetek rendelkezésére, holott a valóságban az oxigén-utánpótlódás csaknem mindenütt biztosítvá van. E hibákon csak úgy lehet segíteni, ha a mérést nem az oxigén tartalom csökkenése útján, hanem más módon végezzük, amire a közölt vizsgálati eredmények szerint a KOI elég jól beválik, míg nem alakul ki a jövőben egy még egyszerűbb és megbízhatóbb módszer a szerves anyagok oxigén fogyasztásának mérésére. A természetestől erősen eltérő tárolási körülményekből eredő hibák szintén könnyen kiküszöbölhetők. Kétségtelen, hogy a természeti viszonyok sem teljesen egyformák, sőt azonos vízféleség esetében is ingadozhatnak ezek kisebb-nagyobb határok között. Ennek ellenére a reális 1301 meghatározások során igyekezni kellene e viszonyokat megközelíteni. A BOI értékek meghatározását főleg a felszíni vizek és a szennyvizek vizsgálása során alkalmazzák. E két vízféleség biológiai viszonyai között igen nagy különbségek vannak, mert míg a felszíni vizek a bioszervezetek által fogyasztott oxigént többnyire csak diffúzió útján pótolják a levegőből, részben pedig az algák tevékenysége révén, addig a a szennyvizeket mesterségesen levegőztetjük, komoly levegő felesleggel. Ha tehát vizsgálataink során azt kívánjuk meghatározni, hogy egy felszíni vízben, vagy egy szennyvízben mily mértékű biológiai lebontódás várható bizonyos számú nap alatt, akkor felszíni vizek esetében, nagy felületet kellene biztosítani, szennyvizeknél pedig állandó levegőztetést. A gyakorlatban e túlzások kiküszöbölhetők, mert mint vizsgálataink mutatták, napi két-háromszoros levegőztetéssel történő oxigén utánpótlás elegendő, a többszörös levegőztetés sem mutat lényeges különbséget. Az elmondottak és az ismertetett tájékoztató mérések alapján javasolt új eljárás, mely a vízminták megfelelő körülmények között végzett tárolása során végbemenő biológiai lebontási folyamatok oxigén-igényét a kémiai oxigén-igény csökkenése útján határozza meg, az alábbi előnyöket biztosítja: 1. A mérési módszer egyszerűbb és kisebb munkaigényű, mert már egy mérés biztos eredményt ad, szemben a hagyományos BOI eljárással, melynél az esetek többségében csak többféle hígítással készült minták párhuzamos mérése ad megbízhatóbb eredményt. 2. Tovább csökkenti a munkaigényt az, hogy a méréshez szükséges két KOI meghatározás közül a kezdeti KOI eredmény már amúgyis rendelkezésre áll, minthogy ezt ma már minden felszínivagy szennyvíz vizsgálat során el szokás végezni. 3. A javasolt módszer a számított BOI-n kívül egy újabb vizsgálati eredményt is ad: megmutatja, hogy a biológiai folyamat lezajlása után még mennyi szervesanyag marad vissza lebontatlanul. 4. Az új eljárás lehetőséget nyújt arra, hogy az 5, 10, vagy 20 napos tárolás közben is végezzünk mérést egy mintából, mely adatok lehetővé teszik a biológiai lebontódás görbéjének rögzítését. A megoldás egyszerű, az így nyert további adatok viszont igen értékesek, mert nem érdektelen az, hogy a mérni kívánt folyamat az időben hogyan zajlik le: hirtelenül, rövid idő alatt, vagy egyenletesen öt, vagy esetleg húsz nap alatt.
