Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)
11. szám - Dr. Bolberitz Károly–Borsányi Mátyás: A biokémiai oxigénhiány meghatározásának újabb módja
Dr. Bolberitz K.—Borsányi M.: A biokémiai oxigényigény Hidrológiai Közlöny 1975. 11. sz. 491 5. táblázat Hőmérséklet és lügítás befolyása a számított BOI értékekre Tabelle !>. Einfluss der Temperatur und der Verdünnung auf die berechneten BS B-Werte Minta Mérés időpontja KOI Számított BOI Minta Mérés időpontja 20 °C 32 °C 20 "C 32 -C Hígítatlan vizsgálat kezdetén 3 nap elteltével 5 nap elteltével 314 305 707 265 269 393 402 442 438 Ötszörös hígítású vizsgálat kezdetén 3 nap elteltével 5 nap elteltével 400 376 680 270 260 288 304 410 420 Tízszeres hígítású vizsgálat kezdetén 3 nap elteltével 5 naj) elteltével 260 540 300 244 280 230 296 6. táblázat 3—4 mg/1 Ag + lebontást gátló hatása és ennek csökkentése hígításokkal Tabelle 6. Der den Abbau von 3—-4 mg/l Ag + hemmende Einfluss und seine Verringerung durch Verdünnungen Minta KOI [mg/l] Számított BOI [mg/l] Minta vizsgálat kezdetén 3 nap 5 nap 3 nap 5 nap Minta vizsgálat kezdetén elteltével elteltével Hígítatlan 1640 1316 1120 324 520 10-szeres hígítással 1630 1198 920 432 710 20-szoros hígítással 1620 1118 865 512 765 50-szeres hígítással 2300 1640 — 660 — 100-szoros hígítással 2400 1640 1330 760 1070 Legmegbízhatatlanabb BOI eredmények akkor fordulnak elő, ha a vizsgált szennyvízbe mérgező anyag jut, mely a biológiai folyamatokat gátolja. Ezt a gátló hatást a vizsgálatok során alkalmazott hígítások csökkentik. Minthogy szennyvizek esetében kisebb-nagyobb mértékben minden esetben kell hígítást alkalmazni, így e mérések során a mérgező anyag jelenléte többnyire nem mutatkozik. Ennek bemutatására szolgál a 6. táblázat, mely egy 3—4 mg/l ezüst-ionokat tartalmazó fotofilinet és másoló-papírt gyártó üzem szennyvizének mérési adatait mutatja be. Az eredmények egyértelműen illusztrálják azt, hogy minél jobban csökken a hígítások révén a biológiai folyamatokat gátló ezüstion tartalom, annál nagyobb mértékű a szerves anyagok lebontódása. Eredmények értékelése A fent közölt eredmények — bár ezek csak tájékozódási céllal készültek — azt mutatják, hogy a különféle vízmintákban végbemenő biológiai szerves anyag lebontási folyamatok a szerves anyagok kémiai oxigén-igények csökkenésének mérésével sokkal reálisabban és megbízhatóbban határozhatók meg, mint az oldott oxigén tartalom csökkenésének mérésével. Ez a kérdés újabban több külföldi kutatót is foglalkoztatott, akik új eljárás bevezetésével kívánták a kromátos kémiai oxigén-igény mérését alkalmazni valamilyen formában. A KOI mérési eredmények megbízhatósága a szakemberek előtt eléggé ismert. Az viszont, hogy a KOI méréssel kapott adatok megfelelő körülmények biztosítása mellett milyen jól egyeznek a BOI mérésekkel, Loll, U. legújabb közleményéből olvashatók ki [1]. Loll különféle házi és ipari szennyvizekkel és iszapokkal végzett részletes méréseket, annak megállapítására, hogy ezek aerob-thermofil tisztításával milyen eredmények érhetők el. E vizsgálatai során a kezelés kezdetén, majd két és öt nap elteltével mérte a lebontódás nagyságát BOI 5 és KOIval, grafikonokban mutatva be a lebontási folyamatokat. Ezek számszerű adatait a 7. táblázat tartalmazza, megmutatva azt, hogy bár a BOI és K( )I eredmények — mint az közismert — erősen eltérnek egymástól, de a lebontást jelző különbségek feltűnően egyeznek egymással. Bár e mérések más céllal történtek, mégis komolyan alátámasztják ezek is azt, hogy a KOI csökkenés mérésével igen megbízható módon határozhatók meg a biokémiai oxigén-igények. Nyilván hasonló tapasztalatok vezették Reynolds, J.-t is arra, hogy javaslatot tegyen a BOI 5 helyett egy „oxigén-igény index" (ODI = oxygen demand index) mérésének bevezetésére [2]. Ez ugyan a szokásostól eltérő alapból indul ki, mert a vizsgálandó szerves anyag lebontódás mértékét a stabil lebontódást mutató glukóz vegyületéhez viszonyítja, de a méréseket ő is kromátos oxigén-fogyasztással végzi. Mellis, M. és Schroeder, E. [3] szintén a KOI csökkenésének meghatározásával javasolják helyettesíteni a BOI-t, mondván, hogy ez egyszerűbb, gyorsabb és megbízhatóbb eljárás, de nem mutatnak rá arra, hogy milyen sok tényező befolyásolja a kapott értékeket és hogy mennyire megbízhatatlanná teszi ez az eredmények értékelését. Ez utóbbi problémának egy újabb tényezőjére hívja fel a figyelmet McGhee, T. [4], aki rámutat arra, hogy a BOI minták oxigén tartalmát elektrokémiailag mérve az oldott oxigén tartalom kevesebb és az így kapott BOI érték nagyobb, mint ha a titrálásos módszerrel végezzük a meghatározást. Ha a mintákat a tárolás alatt időnként megkeverjük, a kapott érték kb. 7%-kal nő, de még ez is a szokásos meghatározási módszer hibahatárán belül van, McGhee pontos mérései szerint.
