Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)
9. szám - Dr. Csanády Mihály–Dr. Deák Zsuzsanna: Biológiai szennyvíztisztító berendezések hatásfokának értékelése
416 Hidrológiai Közlöny 1975. 9. sz. Dr. Csanády M.—dr. Deák Zs.: Biológiai szennyvíztisztító rendszerek (üzemzavar-mentes) működés idején messzemenően teljesítették ezeket a feltételeket. A kromátos módszerrel mért kémiai oxigénigényre (KOI*) vonatkozó 75 mg/l-es határérték eleveniszapos berendezésekkel (a hagyományos és a teljesoxidációs változattal egyaránt) elég nagy biztonsággal betartható, ha a nyers szennyvíz házi jellegű és nem szokatlanul tömény. Csepegtetőtest esetében a szervesanyag-lebontási hatásfok kissé gyengébb, de a határérték itt is többnyire betartható. A nitrifikáció szempontjából a teljesoxidációs eleveniszapos rendszer bizonyult a legjobbnak, kissé gyengébb volt a csepegtetőtestes rendszer hatásfoka, és a hagyományos eleveniszapos rendszer mutatta a leggyengébb hatást. A bakteriológiai hatásfok értékek közül a coliform szám csökkenése a legjobb berendezéseknél a két nagyságrendet is megközelítette vagy elérte, de a legkedvezőtlenebb esetben is meghaladta az egy nagyságrendet. A 37°-os össz-baktériumszám és a Streptococcus faecalis szám csökkenése is meghaladta, illetve elérte az egy nagyságrendet. A különböző tisztítási rendszerek bakteriológiai hatásfoka között nem volt jelentős különbség. A maradék szennyezettség szempontjából az oxidációs árok látszik a legkedvezőbbnek. Az enterális kórokozókra (Salmonella) vonatkozó vizsgálatok szerint a kedvező bakteriológiai hatásfok ellenére is általában fertőzöttnek bizonyult a tisztított szennyvíz. Eszerint a fertőtlenítés szükségességére vonatkozó nézeteket revideálni kell, vagyis jóval több helyen lesz szükség a szennyvíz hatásos fertőtlenítésére. IRODALOM [1 Knaaclc, J.: Higienische Untersuchungen an Oxidationsgräben und Oxydationsteichen. Wasserhygiene , Sonderheft der Wiss. Ztschr. der MartinLuther-Univ. Halle-Wittenberg; 1965. 88—105. [2] Csanády M.: Adatok a biológiai szennyvíztisztítók hatásfokának értékeléséhez. Hidrol. Közi. 47, 139—48 (1967) [3] Deák Zs., Pénzes M.: Különböző Salmonella dúsítási eljárások alkalmazása a higiénés mikrobiológiai területén. Egészségtudomány, 14, 342 (1970 ) [4] Csanády M.: Medencés teljesoxidációs szennyvíztisztító berendezés technológiai felülvizsgálata. Hidrol. Közi. 51, 510—520 (1971) [5] Csanády M.: Szennyvíztisztító berendezések működése hazánkban. Egészségtudomány, 14, 349—360 (1970) [6] Benedek P.: Tervezési irányelvek módosítása az eleveniszapos szennyvíztisztításnál. I—II. Hidrol. Közi. 105—111 ós 156—165 (1971) Werlung (les Wirkungsgrads von biologischen Abwasserkläranlagen Dr. Csanády, M. — Frau Dr. Deák, Zs. Untersucht wurde, in welchem Masse einzelne ausgewählte, technisch in gutem Zustand befindlichen Kläranlagen den früher bereits festgesetzten Vorschriften bezüglich chemische und bakteriologische Zeiger der sogenannten biologischen Klärung entsprechen. Laut den Untersuehungsergebnissen haben die angewandten Einrichtungen während ihrer bestimmungsmässigen (betriebsstörungsfreien) Funktionierung, diese Bedingung weitgehendst erfüllt. Der über Chromat gemessene chemische Sauerstoffbedarf (CSBt) Grenzwert von 75 mg/1 kann in Belebtschlammeinrichtungen (sowohl bei der herkömmlichen, als auch bei der Volloxydations-Variante) mit genügend . Sicherheit eingehalten werden, wenn das rohe Abwasser häuslichen Charakters und nicht ungewöhnlich stark konzentriert ist. Im Falle von Tropfkörpern ist der Abbau Wirkungsgrad von organischen Stoffen etwas schwächer, der Grenzwert kann aber auch hier meistens eingehalten werden. Hinsichtlich Nitrifikation hat sich das Volloxydations-Belebtschlammsystem bestens bewährt, der Wirkungsgrad des Tropfkörpersystems war etwas schwächer und das herkömmliche Belebtschlammsystem zeigte die schwächste Wirkung. Unter den bakteriologischen Wirkungsrad-Werten hat die Verringerung der Coliform-Zahl bei den besten Einrichtungen auch zwei Grössenordnungen erreicht, aber auch im ungünstigsten Fall war sie um eine Grössenordnung kleiner Auch die 37°-ige Gesamtbakterien zahl und die Verringerung der Streptococcus faecalisZahl unterbot, bzw. erreichte eine Grössenordnung. Zwischen dem bakteriologisen Wirkungsgrad der verschiedenen Reinigungssysteme war kein bedeutender Unterschied zu verzeichnen. Hinsichtlich verbleibenden Verunreinigung erwies sich der Oxydationsgraben als der Günstigste. Laut den Untersuchungen auf enterale Krankheitserreger (Salmodellen) war das geklärte Abwasser trotz dem günstigen bekteriologischen Wirkungsgrad, im allgemeinen infiziert. Also müssen die Anschauungen über die Notwendigkeit der Desinfektion revidiert werden, (1. h. es werden an viel mehr Stellen wirksame Desinfizierungen der Abwässer notwendig sein.
