Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

9. szám - Csath Béla: A hajdúszoboszlói termálvíz fél évszázad előtti feltárása és a fürdőváros fejlődése

Hidrológiai Közlöny 1975. 8. sz. 34 J A hajdúszoboszlói termálvíz fél évszázad előtti feltárása és a fürdőváros fejlődése CSATH BÉLA Noha a Zsigmondy Vilmos által az 1868—1878. években „tizedfélévi fáradságos munkával" lemélyesztett budapesti városligeti kút a maga 970,48 m mélységével új fejezetet nyitott a hazai mélyfúrások történetében, a hajdúszoboszlói fúrást megelőzően hévízfeltárásra nem került sor. A Zsigmondy javaslatára országszerte létesült, az Alföld vízellátásában döntő szerepet játszó artézi kutak egyike sem hatolt 750 m-nél mélyebbre. Pedig, Papp Károly szerint „Magyarország geológusai 1911. december 20-án a M. Kir. Földművelésügyi Minisztériumban az artézi kutak törzskönyvezéséről tanácskoztak, az akkori 700—800 m-es fúrások mélységét kevesellették, s mint utolérhetetlen vágyakozást emlegették a 2000 m-es fúrást az Alföld közepe táján [1], Uj hévízkutak feltárására elsősorban a szénhidrogénkutatások keretében került sor. Szénhidrogén-kutatás Magyarországon az első világháború után Magyarország az első világháborút követő békeszerződés értelmében a jelentős, és nagyobb mérvű kihasználásra jórészt előkészített, földgáz- és kőolajelőfordulásait maradék nélkül elvesztette. Az elvesztett szénhidrogén-termelési lehetőségek pótlására a kincstár, <IZ8/Z El Pénzügyminisztérium kebelébe tartozó XV. Bányászati Osztály, már a húszas évek elején jelentős erőfeszítéseket tett. Ezekkel kapcsolatban Schafarzifc Ferenc így írt: ,,... a közeljövőben sok természeti kincset éppen hazánk dombos területeiről, sőt az Alföldjétől is várunk, tehát olyan országrészektől, amelyek nem tekintve az artézi kútfúrást, eddig kevésbé tartoztak a bányászat körébe. fíöck Hugó geológus-csoportjának nagy jelentőségű tudományos kutatásai biztatóak azzal a reménnyel, hogy éppen a sík és hullámos területeinken nemcsak földgázra, hanem esetleg petróleumra is lehet reményünk" [2], Ebben az időben a pénzügyminisztériumnak nem volt sem megfelelő felszerelése, sem a szénhidrogénkutatáshoz szükséges megfelelő hitelkerete. A kormány jobbnak látta az ásványolaj és földgáz kutatásának és termelésének jogát a Dunántúlon és az ország egyéb részén egv, a kőolajbányászattal hivatalosan foglalkozó tőkeerős külföldi vállalatra ruházni. A koncessziót a világ egyik tekintélyes petróleumvállalatának, az Anglo-Persian Oil Co. Limited-nek ajánlották fel, amely ezt az ajánlatot el is fogadta. Az angol cég magyarországi kutató vállalatának, a „Hungarian Oil Syndicate Ltd"nek, három kutató fúrása (Budafapuszta, Kurd, Baja) eredménytelen próbálkozás volt [3]. A sikertelen kísérlet után érthető volt, hogy a kincstár a rendelkezésre álló mérsékelt összegre tekintettel a saját számlájára nem folytatta a dunántúli kutatásokat. Helyettük az Alföld északi peremének megkutatására került sor, mivel a szakemberek szerint ,,A Nagyalföld negyedkori rétegei alatt földgázt vagy ásványolajat tartalmazó harmadkorú rétegek fekszenek. A medence peremén mutatkozó gyűrődésekben és az alföldi rétegsorozatban is vannak olyan rétegszakaszok, amelyek gáz és olaj akkumulálására kedvező viszonyokat teremtenek" [2], A kincstár III. — Hajdúszoboszló I. — számú fúrása Az eddig végzett alföldi nehézségi mérésekkel párhuzamosan dr. Pávai Vajna Ferenc geológiai felméréseket is végzett a diluviális rétegek gyűrődésének beható tanulmányozására. Egy ilyen gyűrődésesboltozatotállapított megHajdúszoboszló város keleti oldalán, a debreceni 4. sz. út mellett, és 1924-ben az Eötvös-féle torziós ingával megelőzőleg már kimutatott vérvölgyi maximumtól nyugatra, a Bánomkert délkeleti oldalán tűzte ki a gázkutatást szolgáló III. sz. kincstári — I. sz. városi —fúrás helyét [4]. Hajdúszoboszlón ekkor senki sem gondolt arra, hogy még ebben az évben a város területén a további fejlődését döntően befolyásoló nagy jelentőségű kutatást indítanak meg. Szoboszló ekkor elmaradt, sáros, poros mezőváros volt és fejlesztésére alig volt remény. Legalábbis erre mutat a Független Hajdúság című hetilap 1924. április 6-i számának egy cikke, amelyben egy 20 éves fiatalember arra a kérdésre, hogy meddig szeretne élni, a következő feleletet adta: „En csak addig szeretnék élni, míg Szoboszlón a Köselv szabályozását befejezik, a városi kórházat felépítik, az utcákat járdahálózattal ellátják és bevezetik a villanyvilágítást". A lap — ismerve a helyi viszonyokat — hozzáfűzi: „Nem is gondolta ez a fiatalember, hogy mindezek a dolgok az emberi életkor legvégső határának elérkezte után is merő álmok lesznek Hajdúszoboszlón." Ugyanezen hetilap 1924. július 13-i számában „Mélyfúrás Hajdúszoboszlón" címmel a következőket olvashatjuk: „A M. Kir. Mélyfúrási Vállalat legközelebb Hajdúszoboszló város határán belül gázkutatás céljából mélyfúrásokat fog eszközölni." A szükséges bányahatósági engedélyek beszerzése után a fúrást 1924. december 16-án kezdték mélyíteni Faller Gusztáv oki. bányamérnök vezetésével. A 403—408 m közötti lyukszakasz eredményét Schafarzik Ferenc így kommentálta : „erős gázömlés (5—600 m

3/d) közben percenként 1500 1 34 °C-os melegvíz szakadt föl" [5]. 1925. július 25-én Faller Gusztáv főmérnök bejelentette dr. Marton Gábor polgármesternek, hogy 750 m mélységben befejezték a fúrást, mert a rendelkezésre álló technikai felszereléssel lejjebb nem tudnak fúrni" közli a Független Hajdúság. A városi képviselő-testület hajlandó lenne a gvógyerejű, fűtési és fürdési célokra alkalmas meleg vizet