Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

9. szám - Dr. Szigyártó Zoltán: Alapösszefüggések meglevő öntözőrendszerek terhelhetőségének a meghatározásához

402 Hidrológiai Közlöny 1975. 9. sz. Dr. Szigyártó Z.; öntözőrendszerek terhelhetősége kell venni, hogy a legeltetés, kaszálás után viszonylag rövid időn belül meg kell öntözni a területet, különben nem biztosíthatók időben az újrasarjadás feltételei. Ezeknél a kultúráknál így ez az arány 0,4—0,5-re tehető [10], Hasonlóképpen problémát jelent a rizs és a tógazdaság esete is. Ezeknél ugyanis az első elárasztás, feltöltés víznormája lényegesen nagyobb, mint a vízpótlásé. A vízhasznosítási egység vízkivételét így erre méretezik. A gyakorlati tapasztalatok szerint viszont ilyen esetben a terület gazdái törekednek arra, hogy vízkivételüket mindig a lehetséges legnagyobb vízhozammal üzemeltessék, hogy így a vízpótlással kapcsolatos gond, munkaerő ráfordítás minimális legyen. Ez pedig a vízpótlás időszakában az üzemet erősen szakaszossá teszi. De szakaszos marad ez az üzem (legalább is a jelenlegi norma rendelet [8] alkalmazása esetén) még akkor is, ha adminisztratív intézkedéssel megszüntetik annak a lehetőségét, hogy a szóbanforgó vízhasznosítási egységek vízkivételei a vízpótlás időszakában is legnagyobb vízhozamukkal üzemeljenek. Az említett rendelet szerint ugyanis a vízpótlás méretezését a ,,csúcsérték"-re kell elvégezni, ami rizs esetén 1,2-, tógazdaságnál 1,3-szerese a folyamatos vízellátás esetén szükséges fajlagos vízhozamnak. Az ennek megfelelő vízhozamok igénylésére tehát a terület birtokosának joga van, s ezzel feltehetően élni is fog. Így ezeknél a vízhasznosítási módoknál a szakaszosságot a vízpótlás időszakában teljesen kiküszöbölni nem lehet, s ezért a pß értékét rizs esetén 1 : 1,2 = 0,83, tógazdaságnál 1 : 1,3 = 0,77 értékre látszik célszerűnek felvenni. Végül a most tárgyalt valószínűségi értékek közül utolsónak kell megemlíteni a kielégítő vízellátás esetére vonatkozó, s a csapadék hatását tükröző p

ci valószínűséget (amely a norma átlagos kihasználtságát mutatja), s amelynél természetesen ugyancsak figyelembe kell venni a rizs árasztásánál, a tavak feltöltésénél jelentkező esetleges nagy vízhozamigényt. Ezzel kapcsolatban adódik aztán a legtöbb probléma. Hazai viszonyokra vonatkozóan eddig csupán egyetlen tanulmány [7] foglalkozott ezzel a kérdéssel, de az is hangsúlyozta az itt felmerülő bizonytalanságokat. Ennek ellenére, mint egyedüli alapot ennek a dolgozatnak az eredményeit kell elfogadnunk; azzal a megjegyzéssel, hogy azóta már megjelent egy kiadvány [6], amely segítségével az ország bármely területére meghatározható a havi csapadékmennyiségek eloszlása, s így a módszer alkalmazásának ezen akadályai megszűntek. Ennek ellenére várható, hogy egyes esetekben e számításoknál meg fognak elégedni a közelítő értékekkel is. Erre a célra aztán — legalábbis a tiszai öntözőrendszerek területére — javasolni lehet olyan értékeket, amelyeket példaképpen a 2. táblázat második és harmadik sora, áprüis és július hónapra mutat be. * * * A csatorna terhelésének a meghatározásához szükséges, egyedi sajátosságokat rögzítő adatok a vízhasznosítási egységek nagyságát, a talajtani adottságokat, a műszaki berendezések jellegét, s így a vízhasznosítás tényleges módját a számításba vehető napi üzemidőket, az út- és településviszonyokat kell jellemezzék, s emellett rendkívül hasznosak a termesztendő kultúrákra, azok egymásutánjára vonatkozó továbbiadatok is, amelyekre támaszkodva becsülni lehet azt, hogy az egyébként egyformán lehetséges felhasználási módok közül a terület használói melyiket részesítik előnyben, s így melyekre lehet inkább számítani. Ezek tehát azok az adatok, amelyek alapján a mindenkor érvényes normákra támaszkodva el lehet dönteni azt, hogy a telep vízellátása szempontjából milyen qi fajlagos vízhozamok jöhetnek egyáltalán számításba, s azokhoz milyen pi

S valószínűség rendelhető. Tekintettel most már arra, hogy a telep műszaki berendezéseire, a talajtani adottságokra vonatkozó adatok a qi fajlagos vízhozamok havonkénti lehetséges értékeit egyértelműen körülhatárolják, e munka során a tulajdonképpeni nehézséget a p^ érték meghatározása jelenti, s ezért ezzel kapcsolatban kell még néhány szempontot itt összefoglalni. Amennyiben a kultúrák vonatkozásában semmi információnk nincs, a pi

S értékek meghatározásához nincs más út, minthogy az 1-et elosztjuk a szóbanforgó telepen a vizsgált hónapban szóba kerülő qi fajlagos vízhozamok Uj számával, s mindegyik qi értékhez azonosan ugyanazt az így kapott értéket rendeljük. Más az eset akkor, ha a vízzel ellátandó kultúrákra már vannak olyan információink, amelyek a gazdaság távolabbi szándékait is tükrözik. Ilyenkor ugyanis, kétségtelenül bár, hogy szubjektív mérlegelés alapján, de mégis lehetőségünk van arra, hogy a várható helyzetet jobban megközelítsük. Ugy járhatunk ugyanis el, hogy telepenként minden qi vízhozamhoz úgy rendelünk egy-egy 0 és 1 közötti valószínűségi értéket, hogy az inkább várható kultúráknak megfelelő qi érték nagyobb, az egyformáknak azonos valószínűségi érték feleljen meg, s ugyanakkor minden telepnél az azonos hónapra vonatkozó qi értékek valószínűségeinek összege éppen 1-et adjon. Végül a pis értékek meghatározásával kapcsolatban természetesen hangsúlyozni kell azt is, hogy ezek az értékek nemcsak egy hónapon belül, hanem az egymás után következő hónapokban is összhangban kell legyenek. Így például, ahol áprilisban a rizs árasztását valamilyen valószínűséggel figyelembe vettük, ott számolni kell a vízutánpótlás fajlagos vízhozamának előfordulásával is. Vagy ha másodvetést vettünk számításba, akkor ennek a vízellátását ugyancsak minden egymást követő hónapban figyelembe kell venni, egészen az utolsó öntözés várható időpontjáig. Kiegészítő megjegyzések Az ismertetett elmélet alapján, s figyelembe véve az alapadatok meghatározásával kapcsolatban adott szempontokat, lehetőség nyílik tehát arra, hogy egy alulról vezérelt öntözőcsatorna bármely kérdéses szelvényére, s az öntözési idény akármelyik hónapjának egy kiragadott napjára meg-