Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

9. szám - Dr. Szigyártó Zoltán: Alapösszefüggések meglevő öntözőrendszerek terhelhetőségének a meghatározásához

Dr. Szigyártó Z.: Öntözőrendszerek terhelhetősége Hidrológiai Közlöny 1975. 9. sz. 403 határozzuk az alatta levő öntözőtelep vízellátásához szükséges vízhozamok eloszlását. A további kérdés most már az, hogy ezeket az eloszlásokat milyen körülmények között használhatjuk fel úgy, hogy támpontul szolgáljanak az öntözőtelepek engedélyezése során. Az nyilvánvaló, s a bevezetőben is utaltunk rá> hogy mindaddig, amíg a telepek által igényelt vízhozamok lehetséges felső határa nem lépi túl a csatorna vízszállítóképességét, az engedélyezési eljárásnak esetleges vízhiánnyal kapcsolatos nehézségei nincsenek. A telepek részére (a hidrológiai okokra visszavezethető vízkorlátozástól eltekintve) a szükséges vízhozam mindenkor biztosítható. A telepek számának, s így a vízzel ellátandó terület nagyságának a növekedésével azonban előbb-utóbb elérkezünk oda, hogy az öntözési idény valamelyik hónapjában az összes telep vízszükségletét azok együttes jelentkezésekor a csatorna vízszállítóképessége már éppen csak hogy ki tudja elégíteni. Ez mindenképpen kritikus állapotot jelent, mivel bekövetkezése után egy-egy újabb telep engedélyezése már azzal a kockázattal jár, hogy az igények kedvezőtlen összegeződésekor a csatorna már nem tudja szállítani a szükséges vízhozamot. Ezért valóban célszerű a szóban forgó csatornaszelvény által ellátható területet ettől az időponttól kezdve ,,betelepült"-nek nyilvánítani. Az újabb telepek engedélyezése tehát csak a „betelepülés" után jár kockázattal. Magát a kockázatot aztán az erre vonatkozó, s elkészítendő rendelkezéseknek megfelelően, vagy az új telep tulajdonosa, vagy az engedélyező, vagy pedig részben az egyik, részben a másik fél vállalhatja. Lássuk most kissé részletesebben a két szélső esetet: Tegyük fel, hogy a rendelkezések szerint a betelepülés után létesülő új teleiméi a telep tulajdonosának kell a kockázatot vállalnia. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha túlterhelés jelentkezik, akkor valamilyen előre meghatározott sorrendben fokozatosan lezárják a betelepülés után létesült telepek vízkivételét; mindaddig, amíg a túlterhelés megszűnik, s az ebből származó kár teljes egészében a telep tulajdonosát terheli. Ebben az esetben tehát a telep létesítése előtt a tulajdonosnak kell mérlegelnie azt, hogy kifizetődik-e számára a telep létesítése akkor, ha esetenként (és bizonyosan éppen a nagy szárazságok idején) vízkivételének üzeme korlátozva lesz. A másik szélső eset az, hogy a kockázatot —megfelelő anyagi alap biztosítása mellett — az engedélyező vállalja magára; vagyis, ha valamelyik vízkivétel üzemét a túlterhelés miatt meg kell szüntetnie, akkor az öntözéses körülmények között jelentkező többlettermés csökkenésének arányában kártételt fizet a telep üzembentartójának. Ebben az esetben tehát a szolgáltató számára a kérdés az, hogy a betelepülés mekkora területen, s milyen kultúrákra engedélyezheti az öntözést, hogy az esetenként jelentkező ráfizetés számára még elviselhető legyen. Akármelyik esettel állunk is szemben, az alapvető probléma mindig azonos; mennyi időnként jelentkezik a túlterhelés, s a túlterhelés miatt leállított vízkivételeket mikor nyithatják ki újra. Az első kérdésre a csatorna-szelvény vízszállítóképességének ismeretében, az itt bemutatott elmélet alapján — bizonyos közelítéssel — válaszolni lehet. A második kérdés megválaszolásakor azt kell szem előtt tartanunk, hogy a szóbanforgó szelvény túlterhelése nyilván csak akkor szűnhet meg, ha a leeső csapadék időszakosan feleslegessé teszi az öntözést. Más szóval erre is választ adhatunk akkor, ha ismerjük az öntözés leállítását előidéző csapadékmennyiség lehullásához szükséges időt, pontosabban ennek eloszlását. Ennek meghatározására is történtek azonban már vizsgálatok, amely eredményeként Debrecen környékére bármely csapadékmennyiséget és az éven belül bármely tetszőleges kezdő időpontot felvéve meghatározható annak az időtartamnak az eloszlása, amelyik a szóbanforgó csapadékmennyiség lehullásához szükséges [11]. Addig is, amíg az öntözés szempontjából szóba kerülő teljes területre hasonló összefüggéseink nem lesznek, ezek a függvénykapcsolatok, közelítésként, mindenképpen elfogadhatók. így tehát ma már az öntözőcsatorna rendszerek üzemét befolyásoló tényezők, s a klimatikus viszonyokat jellemző eloszlásfüggvények szempontjából rendelkezésre állnak azok az alapok, amelyekre támaszkodva megindulhat a most létesülő, alulról vezérelt csatornarendszerekre támaszkodó telepek engedélyezési eljárásának új alapokra helyezését lehetővé tevő közgazdasági kutatás is. IRODALOM [1] Szigyártó Z.: Felülről vezérelt öntözőcsatorna rendszerek bögéinek méretezése. Vízügyi Közlemények, Budapest, 1966. 2. sz. 214—238. o. [2] Szigyártó Z.: Felülről vezérelt öntözőcsatorna rendszerek üzemének programozása. Hidrológiai Közlöny Budapest, 1968. 3. sz. 107—115. o. [3] Szigyártó Z.: Felülről vezérelt öntözőcsatorna fürtök üzemviteli szabályzata. Vízügyi Közlemények, Budapest, 1968. 1. sz. 31—68. o. [4] Kozák M.—Szigyártó Z.: Az alulról vezérelt öntözőcsatornák bögéinek méretezése. Vízügyi Közlemények, Budapest , 1970. 3. sz. 288—306. o. [5] Szigyártó Z.: Ontözővízelosztó rendszerek tervezésének és üzemének fejlesztése. (Az alulról vezérelt öntözőcsatornák méretezése.) Közbenső jelentés. Témaszám: B. 67/6. 4—5 Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1970. [6] Szigyártó Z.: Az egyhónapos, vagy annál hosszabb időtartam alatt lehulló csapadékmennyiségek változékonyságának térképes ábrázolása. Tanulmányok és Kutatási Eredmények 36. sz. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1972. [7] Végváriné dr. Bede I.: Az időjárás változékonysága és az öntözőrendszerek kihasználtsága közötti kapcsolat a növényzet kielégítő vízellátásának biztosítása esetén. Hidrológiai Közlöny, Budapest. 1972. 7. sz. 288—301. o. [8] Az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőjének 30/1964. (V. É. 13.) ÖVF számú utasítása az öntözés és haltenyósztés céljaira felhasználható víz menynyiségének (országos víznorma) megállapításáról. Vízügyi Értesítő,\Bxxda.Tpust, 1964., 13. sz. 111—113. o. [9] Az Országos Vízügyi Hivatal elnökének 7/1969. (Á. T. 8-V. É. 6). OVH-ÁH számú utasítása az öntözéshez és haltenyósztéshez szükséges víz felhasználásának és díjának szabályozásáról. Vízügyi Értesítő, Budapest, 1969, 6. sz. 62—66. o.