Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

8. szám - Dr. Oroszlány István: Hosszúidejű belvízsorok reprodukálása mintavízgyűjtő terület adatai felhasználásával

Dr. Oroszlány I.: Hosszúidejű belvízsorok Hidrológiai Közlöny 1975. 8. sz. 373 letű további hónapokat „tavaszi", ill. „őszi" típusú hónapoknak vettük, míg a + 13 °C-nál magasabb középhőmérsékletűeket — amikor a vegetációnak már jelentős szerepe lehet a talaj nedvességtartalmára és az evapotranszspirációra — „nyári" hónapnak minősítettük. A tél—tavasz—nyár—ősz minősítést tehát nem a meteorológiában használatos kategóriaként alkalmaztuk, hanem a lefolyást meghatározó változó súlyú tényezők jól elkülöníthető kategóriáinak jellemzésére. Fentieknek megfelelően volt tehát esztendő, melyben nem volt „téli" hónap, míg a „nyári" hónapok az összes hónap számának közel felét tették ki. d) A további vizsgálathoz kiemeltük azokat a hónapokat, melyekben mérhető lefolyás volt. E hónapok adatainak grafikus feldolgozását a fenti téltavasz—nyár—őszi kategóriánként külön-külön végeztük. A grafikus feldolgozás az alábbi tendenciákat és határértékeket mutatta: A lefolyást adó téli hónap esetében, ha a megelőző „fagyos" hónap hőmérséklete —2 °C—3 °C volt, a talajvíz mélységtől függetlenül 50 mm-nél nagyobb csapadékösszeg esetén «= / 0,1% b) ha a fagyos hónap középhőmérséklete —3 °C alatt volt 50 mm-nél nagyobb csapadékösszeg esetén és ha a talajvíz < — -3,6 < —2,8 <—1,8 m 0,5 2,0 5,0% Tavaszi hónapokban: ha a talajvíz < — -3,3 < —2,3 <—1,9 m és a csapadék >50 >30 >12 mm a = 0,5 1,0 1,5% Nyári hónapokban ha a talajvíz <3,8 m és a csapadék >60 >90 > 120 mm « = 0,1 0,15% öntözés esetén a = 0,6 L0 1,2% ha pedig a talajvíz <—4,8 m és a csapadék >60 >90 >120 mm a = 0,05 0,1% öntözés esetén 0,1% a = 0,2 0,5 0,8% Őszi hónapokban: 0,8% ha a talajvíz <—4,2 m és a csapadék >90 > 120 mm oe = 0,05 0,2% A fenti ,,kulcs"-nak nevezhető kapcsolat jól jellemzi a számbavehető lefolyást adó hónapok csapadékösszege alsó határértékeit, rámutat a talajvízszint ingadozás (megelőző csapadékokat pótló) szerepére, és a lefolyási tényező változékonyságára. Az értékek egyben azt is mutatják, hogy a mintaöblözet talajés terepadottságai között a lefolyási tényező viszonylag kicsi. Úgy éreztük, hogy fenti feldolgozásunk eredményei a felszíni vízképződés összefüggéseit, tendenciáit, arányait jól jellemzik és módot ad a differenciált lefolyási tényezők alkalmazására. Nem minden tényező szerepe jelenik meg a kulcsban. így pl. a talajfagyé sem. De azon tényezőké, melyeknek hosszú idősora, viszonylag sűrű—hálózatban;~a Kőrösök völgyének vizsgált területein feltalálhatóak — igen. Mivel pedig a felszíni vízképződés valószínűségi értékeinek megszerkesztéséhez hosszú de csak reprodukálás útján előállítható belvíz idősorokra van szükség, a talált kapcsolatokkal a leegyszerűsített feldolgozás során meg kellett elégednünk. A felsorolt három tényezőn kívül más megfigyelésekre belvizöblözetenkénti bontásban nem, is számíthattunk. Mivel a feldolgozás alapvető célja a visszamenő adatok alapiján történő felszíni vízmenynyiségek reprodukálása volt, finomításra az adott helyzetben nem is törekedtünk. Egyébként kapcsolat-vizsgálatot végeztünk a Kondorosvölgyi léghőmérséklet adatok és az 5 cm-es talajhőmérséklet havi közép idősorai között, s ebben 0,9844-es korrelációs együtthatót és TH = = 0,2219 + 0,881 LH regressziós egyenletet kaptunk, ami — a helyettesíthetőséget és a kategóriánként szereplő határértékek megbízható átszámítását illetően — számunkra megnyugtató volt. A következő kérdés az volt számunkra, hogy a térségben levő belvízöblözetekben a hosszú idősorú belvízmennyiségek reprodukálása során, az eltérő talaj- és domborzati viszonyokból következően, miként vegyük figyelembe a lefolyási tényező várható módosulását. A nagyfokú hidrológiai hasonlóság miatt a mintaöblözetre kapott kulcsot alkalmasnak tartottuk a vizsgált öblözetek belvízelőfordulásainak csapadék-, talajvíz-, léghőmérsékleti adatok alapján történő reprodukálására. A lefolyási tényező — talajés domborzati különbségekből adódó arányos változását azonban — csak a minta- és a vizsgált öblözeteknek azonos időszakban mért értékei alapján becsülhettük meg. Ilyen vizsgálatra alkalmas időszak azonban csak igen rövid idejű volt található, és mindössze 5—6 esztendőből állt. A vizsgált öblözeteket illetően pedig a belvízmennyiségek szivattyúzással történő átemelése kapcsán rendelkezésre álló szivattyúzási üzemi adatok adhattak tájékoztatást az ott levezetésre került vízmennyiségekről. A szivattyúzási adatok megbízhatósága is elég szerénynek mutatkozott, más megfigyelés azonban, s ezzel lehetőség sem állott rendelkezésre. A rövid megfigyelési időszak belvízáteinelési adatait összevetve az ugyanezen időszak alatt Kondorosvölgyben bukón mért lefolyásokkal, s ezen összevetést több öblözetben megismételve, úgy találtuk, hogy a lefolyási tényező változásának arányait illetően — belvíz öblözetenként ugyan természetszerűleg eltérő - de tendenciáiban, arányaiban mégis helyes értékekhez juthatunk. Egyben egyértelműen megállapítható volt az is, hogy az alkalmazott módszerrel az öblözetenként differenciált lefolyási tényező változatokra jobb értékeket találtunk, mintha az irodalomból átvehető korábbi átlagok, ill. kritikus értékekre támaszkodunk. A munka menete a következő volt. Képeztük az öblözet, csapadék, talajvíz, léghőmérséklet havi értékeinek 35 éves idősorát (ennél hosszabb idősor e három adatra nem volt feltárható). Az adatsorokból a Kondorosvölgyi-kulcs segítségével kikerestük a belvízképződés szempontjából figyelembe vehető eseteket, és a módosított lefolyási tényezőkkel számoltuk a reprodukált belvízmennyiségeket. Az így