Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)
8. szám - Dr. Oroszlány István: Hosszúidejű belvízsorok reprodukálása mintavízgyűjtő terület adatai felhasználásával
Hidrológiai Közlöny 1975. 8. sz. 34 J Hosszú idejű belvízsorok reprodukálása mintavízgyűjtő terület adatai felhasználásával DK. OROSZLÁNY ISTVÁN* egyetemi tanár a mezőgazdasági tudományok doktora Tanszókünk hidrológusai a KÖVTZIG által Egyetemünknek adott megbízásos munka kapcsán azt a feladatot kapták, hogy egy tipikus belvízjárta kőrösvölgyi területre készítsék el az üzemi vízrendezés távlati tanulmánytervének hidrológiai munkarészét. Az öntözés-fejlesztés távlati terveinek készítése során már gyakorlatunkká vált, hogy a méretezés alapjául szolgáló vízigény meghatározása során, a hidrológiai vízhiány kielégítésének optimális esetét kerestük. Jó tapasztalataink alapján e feladat keretében is hasonló típusú megoldásra törekedtünk. Az öntözésnél már eléggé világossá vált előttünk, hogy az optimum keresés során meghatározó szerepet tölt be a vízhasznosulás. Épp ezért sok tanulmányt végeztünk arra vonatkozóan, hogy a vízhasznosulás változásának dinamikáját megismerjük. E munkánk során sikerült is a vízhasznosulásra ható tényezők szerepót tendenciáiban, nagyságában tisztázni, s ezzel az optimumkeresés feltóteleit megteremteni. Bár a feladat most fordított volt, mégis úgy véltük, hogy a felszíni vízkópződés dinamikájának vizsgálatához van már egy bevált metodika. A munka során azonban már az elején kiderült, hogy a korábbi módszer korántsem követhető ez esetben egyszerűen. A munka indításakor megfogalmazott első célkitűzésünk az volt, hogy az optimum keresés feltételeként mindenek előtt állítsuk elő a várható felszíni vizek előfordulási valószínűséghez kötött mennyiségi értékeit, a felszíni vizek tartóssági görbéjét. Első pillanatban ez nem is látszott bonyolult feladatnak, hiszen a szokásos módszereknek megfelelően, a csapadékossági görbe és a területre jellemző lefolyási tényező segítségével, ez csupán számolási munkának tűnt. Az öblözetenként megfelelő lefolyási tényező keresése, az adatok feldolgozása közben, különösképpen pedig Hartyányi Lászlónak, a mintegy 2000 ha kiterjedésű Kondorosvölgyi mintaöblözetre vonatkozó tanulmányából egyértelműen kitűnt, hogy a lefolyási tényező egy öblözeten belül is, szinte minden csapadékos időszakban más és más, és értéke széles határok között ingadozhat. Ide kapcsolódtak még Sági Károly vizsgálati eredményei is, aki kimutatta, hogy a felső talajrétegek nyári idényben erősen változó nedvességtartalma szintén jelentős mértékben befolyásolja a csapadék lefolyó hányadát. A lefolyási tényező változékonysága (a hasznosulási tényező öntözésnél talált dinamikus változékonyságához hasonlóan) a feladatot tehát bonyolultabbá tette, de reményünk volt arra, hogy ennek ellenében a valóságot megfelelőbben, hűebben tudjuk majd jellemezni. A helyes megoldás érdekében tehát szükség volt olyan megoldás keresésére, mely lehetőséget ad a változó helyi tényezők között lehulló csapadék súlyozására, ill. a lefolyási tényezőnek dinamikus meghatározására. * Gödöllői Agrártudományi Egyetem, Vízgazdálkodási és Meliorációs Tanszók. Az önmagunknak kitűzött feladat megoldásához önként kínálkozott az Öntözési Kutató Intézet Kondorosvölgyi mintaöblözetében Hartyányi által észlelt 15 éves adatsor. Megfigyelései kiterjedtek a lefolyásra, a csapadékra, a talajvízre, a lég- és talajhőmérsékletre, és még sok más elemre is. Ezeknek az adatsoroknak lefolyáshullámonként történő elemzése az Öntözési Kutató Intézetben folyamatban van, és részletes tájékoztatást ígér a lefolyásra ható tényezők szerepére, súlyára, kapcsolatára. Záros határidőnk miatt azonban e vizsgálatok végeredményét nem tudtuk megvárni, s ezért egy rövidített, leegyszerűsített eljáráshoz folyamodtunk. A 15 éves megfigyelések adatai alapján képeztük a csapadékok havi összegeit, a talajvízállás és léghőmérséklet havi középértékeit, valamint a lefolyások havi összegeit. Ezeknek az adatoknak megfelelő előkészítésével és csoportosításával, majd grafikus feldolgozással hozzájutottunk a lefolyási tényező változékonyságát jellemző olyan kulcshoz, ami a mintaöblözet talaj - és domborzati adottságaihoz kötötten, ós leegyszerűsítve ugyan, de véleményünk szerint jól jellemezte a ható tényezők szerepét és súlyát. Az adatok előkészítése és csoportosítása során az alábbi vizsgálatokat végeztük el. a) Megvizsgáltuk, hogy a nyújtott alakú, mintegy 10 km hosszú mintaöblözet közepén és két szélén elhelyezett csapadékmérő állomásokon mért csapadékok mennyire vágnak egybe. Berze Béla vizsgálatai azt mutatták, hogy a napi átlagtól való eltérések átlagai %-ban +70—90 értéket is felvehetnek. A havi csapadékösszeg átlagtól való eltérések átlagai is elérték a +20—30%-ot. A nagy eltérések miatt, mint így meggyőződtünk, a mintavízgyűjtő területre hullott átlagos csapadék jellemzésére tehát mindenképpen szükség van a 3 állomás középértékének képzésére. A továbbiakban tehát a terület jellemzésére mindig a 3 állomás középértékével dolgoztunk. b) A minta vízgyűjtő területen hómérés és talajfagymérés is volt. Ezeknek az adatoknak elemzése alapján, vizsgálatunkban feltételeztük, hogy azokban a hónapokban, melyekben a havi közép léghőmérséklet —2 °C alatt volt, a csapadék hó alakjában halmozódott, és csak a következő — magasabb középhőmérsékletű — hónap csapadékával együtt szivárgott be, illetőleg folyt le. Ezt a feltételezést különben a lefolyási adatok részletes elemzése is alátámasztotta. Fenti vizsgálatok alapján tehát a —2 °C alatti középhőmérsékletű hónapot, illetőleg hónapokat követő első lefolyást adó hónapot minősítettük a ,,téli lefolyás" jellemzőjéül. c) A —2 °C és +13 °C közötti középhőmérsék-