Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

8. szám - KORSZERŰ ESZKÖZÖK ÉS MÓDSZEREK A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁSBAN - Dr. Dávid László: A területi vízgazdálkodás nagytávlatú fejlesztésének terve

Dr. Dávid L.: A területi vízgazdálkodás Hidrológiai Közlöny 1975. 8. sz. 371 liehen Anforderungen, die auf deren Befriedigung ausgerichteten wasserwirtschaftlichen Tätigkeiten und verfügbaren Kraftquellen systematisiert und in ihrer Dynamik gezeigt. Aus diesen wird eine optimale Entwicklungsstrategie entwickelt. Unter Beachtung der Kennwerte der langfristigen Planung der Wasserwirtschaft kann die Method Systemanalyse ausgeübt werden, deren Grundlage die Beziehung zwischen der gesellschaftlichen-wirtscliaftlichen Entwicklung des untersuchten Raumes, den Entwicklungskennziffern ihrer Wasserbewirtschaftung, den zur Verfügung stehenden Kraftquellen und, den möglichen Grundtätigkeit is. (Abb. 1.) Die Harmonisierung zwischen den natürlichen Wasserverhältnissen (Abb. 3) und den gesellschaftlichen Bedürfnissen (Abb. 2) erfordert über Erhöhung der nutzbaren Wasservorräte (Abb. 4 ) immer mehr Kraftquellen, die aber im allgemeinen begrenzt sind. Die gezeigte Systemanalyse zielt nach Auswahl der entsprechendsten Wasserwirtschaftsentwicklungs-Strategie und nach einer möglichst günstigen und wirksamen 1 angsfristigen Nutzung der beschränkten Kraftquellen in den zu entwickelnden gesellschaftlich-wirtschaftlichen Systemen. Die praktische Anwendung der Systemanalyse und des ausgearbeiteten mathematischen Modells (Abb. 5) lenkten die Aufmerksamkeit auf die Notwendigkeit der langfristigen Planung und es muss betont werden, dass die günstigsten Lösungen für kurze Perspektiven nicht immer auch auf lange Frist günstige Resultate ergeben (Abb. 6.) Dies geht besonders aus der Betonung der Bedeutung der Abfluss-Regulierung hervor. Grundlage einer langfristigen Wasser wirtschartsEntwicklungsstrategie soll die grosszügige Entwicklung der zur Erhöhung der nutzbaren Wasservorräte dienende Abifussregulierung sein. Hierzu muss die umfassende Betrachtungsweise der Wasserspeicherung über die Grenzen des anschliessenden natürlichen Einzugsgebiets hinausgetragen werden, d. h. für Auffüllung und Speisung der Speicher nicht nur der Abfluss aus dem anschliessenden natürlichen Einzugsgebiet berücksichtigt werden, sondern auch der Umstand, dass der Speicher durch Gravitation oder durseh Pumpen auch von anderen Einzuhsgebieten aufgefüllt und gespeist werden kann. Eine weitere Möglichkeit hierfür bietet sowohl die unterirdische Speicherung, als auch die Kombination der Oberflächen und unterirdischen Speicherung. Dies sind aber nicht nur technische Fragen, sondern erfordern auch ernste wirtschaftliche Erwägtingen. Deshalb ist für die langfristige Planung die harmonische Entwicklung der technisch-wirtschaftlichen Planungsmethoden und die Aufschliessung der als Grundlage der Planung dienenden gesellschaftliehen-wirtschaftlichen Zusammenhänge unerlässlich

. Könyvismertetés Podani, M.: Katasztrofális árvíz Komániában 11)70ben. KOST Vízgazdálkodási Közlöny 9. sz. (Az eredeti „Bulleten po rodnomu liozjajszton 9. sz." Moszkva 1972. fordítása.) Az 1970. évi Tisza völgyi árvíz értékelése, úgy látszik, nem ér hamar véget. A szakirodalomban mindig felbukkan egy-egy újabb közlemény, amely talán mindig újabb megvilágításban a nagy árvízkatasztrófát idézi. Az esőt hozó légtömegek találkozása, a Kárpátok gerincének időjárásformáló hatása, a hirtelen hóolvadás ós a talajtelítettség egybeesése katasztrofális árvizeket eredményezhet a Tisza vízgyűjtőjén. 1970-ben ezen túlmenően a fő- ós mellékfolyók áradása is egybeesett. A Szamos ós Maros völgyében a lefolyási tényező — a szerző szerint — 0,81—0,82 csúcsértéket ért el. Különösen nagy volt a Szamos vízhozama, amely Szatmárnémetiben 3400 m

3/s-mal tetőzött, s a vízállások kialakulásában a 200 éves átlagos gyakoriság volt a jellegzetes. Romániában az Arges és a Jaloiuita folyók völgyének kivételével minden más folyóvölgyet érintett 1970-ben az árvíz valamilyen formában. Az árvízvédelemnek Romániában a 39 megye mindegyik területén működő területi bizottsága van. Az árvíz elleni védekezés terveit évente jóváhagyja az árvízvédelem központi bizottsága, amely a Vízgazdálkodási Nemzeti Tanács keretében működik. Az árvizek előrejelzésének a Meteorológiai Intézet keretében 10 fős szolgálata van. Romániában 1970-ben 2 nap alatt majdnem 300 ezer embert és 600 ezer állatot sikerült kitelepíteni a veszólyeztetetett területekről. Különösen a Szamos völgyében azonban a helyi lakosság egyszerűen nem hitte el, hogy a vódtöltéseket 2 m-rel is meghaladja az árvíz, s házaikban maradtak. Ez emberéleteket követelt. Az árvízvédekezés alatt 2 millió m

3 földmunka készült el, 6 millió homokzsákot építettek be, 1700 teherautót és földmunkagépet, 200 ezer embert, 3 helikoptert ós több tíz kétéltűt mozgósítottak. Elöntésre került teljesen 79, részlegesen 1796 helység. Az árvíz átvonult 118 600 ha szántóföldön. Károsodott összesen 718 300 ha termesztett növénnyel bevetett terület. Az elcsúszások 21 000 ha-t károsítottak ós 23 000 szarvasmarha pusztult el. Teljesen megrongálódott 13 791 ház, részben rongálódott 33 954. Tönkrement 697 km közút ós 104 km vasút, 212 km elektromos távvezeték teljesen, és 3376 kin közút, 629 km vasút, 2267 km elektromos távvezeték részben. A károk teljes összege kereken: 10 milliárd Lei. Az árvíz tanulságai alapján a Szerző szükségesnek tartja a csapadékmérő állomások automatizálását, beleértve a hegyi mérőállomásokat is. Ugyancsak lényegesnek tartja a radar-hálózat és a hótakaró légi felvételének fejlesztését. Korrelációs kapcsolatok megállapítását szorgalmazza a hidrometriai állomások adatai ós az árvízre mértékadó vízmércék között. Minthogy pedig az árvíz elleni küzdelem első időszakában a munkát megnehezítette, hogy a helyi vízgazdálkodási szervek nem eléggé készülhettek fel, ennek elkerülésére javasolja a szerző, hogy gyakrabban szervezzék meg az árvízvédelemmel kapcsolatos készenléti ellenőrzést. A védelmi eszközöknek mindig korszerűeknek kell lenniük. Az irányítók (diszpécserek) hiánya bizonyos nehézségekre vezet, mivel egyébként a tározókat a saját érdekek figyelembevételével üzemeltetik, s nem veszik figyelembe a vízgyűjtő medence állapotát. A további károk elkerülésére új védelmi létesítmények elkészítésére is szükség van: töltésekre és tárolókra. A védőlétesítményeket pedig a komplex hasznosítási tervekkel kell összhangba hozni. A szerző tanulmányában kiemelte azt a baráti kapcsolatot is, amely az árvíz következményeinek leküzdésében a román ós a magyar vízügyi szervek között fennállott. Dr. Vágás István