Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

8. szám - KORSZERŰ ESZKÖZÖK ÉS MÓDSZEREK A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁSBAN - Dr. Dávid László: A területi vízgazdálkodás nagytávlatú fejlesztésének terve

368 Hidrológiai Közlöny 1975. 8. sz. Dr. Dávid L.: A területi vízgazdálkodás Ezt követően kell megállapítanunk a fejlesztési stratégiát, amely a rendelkezésre álló erőforrásoknak a vízgazdálkodási alaptevékenységek közötti megosztására irányul a tervezési időszak során. Ha olyan stratégiát választunk például, amely a szennyvíztisztításra kismértékben fordít gondot, akkor néhány évtized múlva előfordulhat, hogy hiába növeljük a lefolyás-szabályozás fokozásával a hasznosítható vízkészletet, a vízszennyezés következtében a hasznosítható vízkészlet csökkenni fog. Más stratégia esetén viszont, ha a rendelkezésre álló erőforrásokat igen nagy mértékben a vízszolgáltatásra fordítjuk, akkor néhány évtized múlva előállhat olyan helyzet, hogy a vízszolgáltató kapacitást vízhiány következtében nem tudjuk kihasználni, mivel a lefolyás-szabályozás lassú fejlesztése megakadályozta a hasznosítható vízkészletek növelését. Ez különösen fontos problémaként jelentkezhet a nemzetközi vízgyűjtőkön. A korlátozott erőforrású rendszerekben így minden választott stratégia esetén jelentkezik regionális jövedelemkiesés és lélekszám-növekedési ütem csökkenés a tervezett fejlődéshez képest. Ezek évi eredményeit összegezve kapjuk a stratégia alkalmazásával várható összes kárt és lélekszámcsökkenést. Az utóbbit úgy határozzuk meg, hogy az évi lélekszám elmaradások összegét osztjuk az átlagos életkorral. Végső soron e két érték jellemzi a választott stratégia alkalmazásának hatását a vizsgált korlátozott rendszerben és a kérdéses fejlesztési időszak egészében. A fejlesztési stratégia és az erőforrások mennyiségének változtatásával nagyszámú változat dolgozható ki és mindegyikhez számítható az alkalmazás hatása. Ezután az összes vizsgált stratégiát a két jellemző hatás szerint sorba rakhatjuk és mindegyikhez „helyezési" számot állapíthatunk meg. Az így végzett összehasonlítás alapján választható ki a legkedvezőbb fejlesztési stratégia. A legkedvezőbb fejlesztési stratégia tehát a vízgazdálkodási alaptevékenységek közötti olyan erőforrás megosztást jelöl ki a teljes fejlesztési időszak során, amely eredményeként a korlátozott erőforrások okozta kedvezőtlen hatás a regionális társadalmi-gazdasági fejlődésre a legkisebb. Nyilvánvaló, hogy a fejlődés során a változó körülményeknek megfelelően maga a stratégia is változik. A tervezést így időről-időre ismételten el kell végezni. Mindez azonban csak hangsúlyozza a nagytávlatú vízgazdálkodási tervezés jellemzőivel kapcsolatosan mondottakat, hiszen a vázolt rendszertervezési módszer eredménye állandóan fejlődő, komplex és alternatív tervezési folyamat eredőjeként jelentkezik. 4. Dinamikus vízgazdálkodás fejlesztési modell A nagytávlatú vízgazdálkodási rendszertervezés nagymértékben segíthető a matematikai modellezéssel. A bemutatott tervezési módszer alapján nyilvánvaló különböző modellek készíthetők. Egyik lehetséges megoldás a VTKÖZ és az Arizonai Egyetem közti közös kutatási program keretében kidolgozott dinamikus vízgazdálkodás fejlesztési modell (Dávid—Szidarovszky 1974, Dávid—Szidarovszky —

Duckstein 1974). A modell vázlatát az 5. ábra mutatja be. A paraméterei a regionális jövedelem, a lakosság száma, a frissvízigény értéke a O-dik (induló) évben, valamint ezek tervezett évi növekedési mutatói. A modell input változója a fejlesztési stratégia mátrix A (t). Ennek elemei megmutatják, hogy az erőforrások rendelkezésre álló mennyiségeinek milyen hányadát fordítjuk az egyes alaptevékenységekre. A modell állapot változói négy csoportba sorolhatók: alapváltozók (a regionális jövedelem, népesség és frissvízigény %-os növekedési mutatója és értéke), feltétel-változók (a vízgazdálkodás rendelkezésére álló erőforrások mutatói), származtatott változók (vízelhasználás, szennyvízkibocsátás, tisztított szennyvíz, redukált potenciális vízkészlet, lefolyásszabályozás mértéke, hasznosítható vízkészlet, vízszolgáltatási kapacitás, a rendelkezésre álló tőke, szakember és energia mennyisége, az erőforrások megosztott mennyisége az alaptevékenységek között, az egyes erőforrásokból a különböző alaptevékenységekre a fejlesztési időszak elejétől együttesen fordított mennyiség) és a kárhelyzetet jellemző változók (a modelT ötj kárhelyzetet különböztet meg). 5. ábra. A dinamikus modell vázlata áTt-edik\évre Abb. 5. Schema des dynamischen Modells für das t-te Jahr