Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)
8. szám - Dr. Kelemen László: A Duna radioaktív szennyezései és hatásának megítélése
350 Hidrológiai Közlöny 1975. 8. sz. Dr. Kelemen L.: A Duna radioaktív szennyezései Sokkal jelentősebb szennyező forrás lehet a nem kellő gonddal létesített meghibásodó radioaktív hulladék tároló. Egy-egy atomerőműben egy év alatt több 10 000 Ci radioaktív hulladék keletkezik, ami az elszennyezett berendezések- és eszközökből, továbbá a víz és levegő visszatartott szennyezéséből adódik. Ezeknek a hulladékoknak a tartós tárolását úgy kell megoldani, hogy az semmilyen körülmény hatására ne kerülhessen a környezetbe (levegő, talaj, talajvíz). A radioaktív hulladék vízszennyező szerepének eldöntésekor nem csak a tárolók építési módját, hanem a beágyazó talajok minőségét is messzemenően figyelembe kell venni. A különböző radionuklidok különböző talajokban történő vándorlását (migrációját) több irányban kutatták. Az USA kutatások elsősorban a légköri atomrobbantások helyén a talajra szóródott nuklidoknak a különböző talajokban történő vándorlását vizsgálták. A SZU-ban elsősorban az izotóp temetők viszonyai közötti radionuklid vándorlást kutatták. Hasonló kutatások folytak Angliában és NSZK-ban is. A vizsgálatokat természetesen elsősorban a nagy felezési idejű ós radiotoxicitású nuklidokra végezték el. A kutatások kimutatták, hogy a különböző radionuklidok megkötése a talajban számos mechanikai, fizikakémiai, kémiai és biológiai hatás függvénye. Ezek közül is legnagyobb mértékben függ a radionuklid vegyi állapotától, a talajvíz vegyi összetételétől és a talaj fajtájától. Pl. agyagos talajban minden hasadási és korróziós termék igen jól kötődik és a vándorlása 5—10 év alatt néhány méter. Ugyanakkor homokos talajban a belépő víz egyéb szennyezettségének függvényében is csak a 9 0Sr és ,0 6Ru bizonyos mértékű megkötésével lehet számolni. A megkötés az egyéb szennyezőanyag pelyheken adszorpcióval történik. Ezeket a vizsgálatokat értékelve megállapítható, hogy tekintélyes mennyiségű radioaktív hulladék tárolását csak agyag talajokba ágyazott bunkerekben szabad végezni. Egyébként állandóan fennáll a veszélye a talajvíz elszennyezésnek (esetleges bunker-repedés ós csapadékvizek bemosó hatására). A reaktor-technika rohamosan fejlődik. Amíg a jelenleg üzemelő és tervezés, építés alatt álló nagy teljesítményű üzemi erőművek termikus reaktorokat alkalmaznak, már számos kísérleti jellegű gyors (szaporító) reaktor épül vagy üzemel. Az energia-gazdálkodás és reaktortechnika szakemberei szerint az ezredfordulón a szaporító reaktorok lesznek túlsúlyban. A szaporító reaktorok környezeti szennyezéseire vonatkozó üzemi viszonyokról kevés adat vagy becslés áll rendelkezésünkre. A rendszerét illetve a technológiai folyamatok elveit ismerve megállapítható, hogy környezetre nagyobb potenciális veszélyt rejtenek, mint elődje a termikus reaktorok. Számolni kell azonban a reaktor- és biztonságtechnika jelenlegihez hasonló ütemű fejlődésével is ós így remélhető, hogy a nukleáris ipar környezeti szennyezései nem fognak az ipar fejlődésével azonos arányban növekedni. A jelentkező új feladatok természetesen új megoldásokat és felkészülést igényelnek nemcsak a reaktor-technikusok, hanem a vízgazdálkodási szakemberek részéről is. Izotóp alkalmazásból származó radioaktív vízszenynyezések Az izotópok alkalmazási igénye úgyszólván az élet minden területén jelentkezik, a kutatásban, az építésben, a termelésben, a különböző jelenségek ellenőrzésében, a gyógyászatban stb. E területen ugyanúgy, mint a nukleáris energetika egyéb területén további fejlesztéssel kell számolni. A széles körű izotóp alkalmazás jelentős fejlesztési igénynyel lép fel az izotópgyártással szemben is. Az izotópgyártó reaktorok és intézetek már jelenleg is az izotópféleségek széles skáláját biztosítják az alkalmazó laboratóriumok számára. A gyártó és preparáló üzemek általában igen nagy mennyiségben forgalmaznak izotópokat és köztük nagy radiotoxicitásúakat is 9 0Sr, C 0Co, 13 7Cs, a sugárzók stb.). A gyártás, preparálás ós alkalmazás jelentős menynyiségű radioaktív vízszennyezést eredményezhet. A szennyvizek megfelelő kezelése azonban gyakran elmarad. Ezektől az intézetektől normál üzemben is tekintélyes mennyiségű radionuklid távozik, de üzemzavarok idején a radioaktív anyag Ci nagyságrendben hagyhatja el az üzemet, szennyezve gyakran a városi csatornahálózatot és a befogadót. További vízszennyezők az egvébb „A" szintű laboratóriumok, ahol jelentős mennyiségű izotóp kerül preparálásra, feldolgozásra vagy alkalmazásra. Figyelemre méltó izotóp mennyiség ( Í3 1J, 3 2P, 19 8Au, 6 0Co, 13 7Cs stb.) kerül alkalmazásra a gyógyászatban. A gyógyászati kutatásokban alkalmazott izotópok vízszennyező szerepe azonos az egyéb nyitott izotópokkal dolgozó laboratóriumokkal. A gyógyászatból elsősorban, a humán terápiás alkalmazásból kerülnek ki különböző radionuklid mennyiségek (100—200 m Ci dózisokban). A diagnosztika izotóp alkalmazása viszonylag csekély (/iCi nagyságrendű) szennyezést okozhat. Jelentőségében kisebb, de mégis figyelemre méltó szennyezés érheti a felszíni és felszín alatti vizeket a terepen, a különböző üzemi technológiákban és egyéb helyeken felhasznált, kiszórt izotópok estében, különösen a radioaktív nyomjelzés technikában. Az izotóp alkalmazás területén az egyre nagyobb érzékenységű mérőműszerek miatt, egyre kisebb mennyiségű izotópot használnak, és egyre szigorúbb hatósági engedélyhez kötöttek, ezért várható, hogy e területről egyre kevesebb káros izotóp kerül a vizekbe. Egyéb tevékenységből származó radioaktiv szennyezés Jelentős természetes izotóp vízszennyezéssel számolhatunk más, nem nukleáris ipari tevékenységekből is. Pl. az osztrák barnaszeneken történt vizsgálatok azt igazolták, hogy a barnaszénben 10—100 g 23 8U/t szén található. Mivel egy 1000 MWe-s szónerőmű évi barnaszón igénye kb. 2,0 millió t, ebből kb. 20—200 t 23 8U kerül a salakhányóra és onnan bizonyos hányada a felszíni és falszín alatti vizekbe. Ugyanakkora teljesítményű atomerőmű évi U igénye viszont csak kb. 30 t. A kálium műtrágyák fokozott alkalmazásával várható hogy a 4 0K radioizotóp is növekszik a termő talajban és a növényekben. 3. A Duna radioaktív szennyezései A Duna radioaktív szennyezései, az előzőekben tárgyalt szennyezéseket vizsgálva két csoportra oszthatók: a természetes és a légkörből beszóródó
