Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

8. szám - Dr. Kelemen László: A Duna radioaktív szennyezései és hatásának megítélése

Hidrológiai Közlöny 1975. 8. sz. 34 J A Duna radioaktív szennyezései és hatásának megítélése* DE. KELEMEN LÁSZLÓ** Az utóbbi évtizedek rohamos ipari fejlődése és a kibocsátott környezeti és ezen belül vízszennye­zések indokolják, hogy elindult egy világméretű kampány az emberi környezet szennyezése ellen. A széles körű környezetvédelem tulajdonképpen a termonukleáris légköri robbantások hatására indult el, amit más szennyező forrásokra is kiter­jesztettek. A fejlődés gyorsasága talán egyetlen iparágban sem várható olyan mértékűnek, mint éppen a nukleáris iparban. Onnan azonban a levegő és a víz útján a környezetbe felaktivált elemek, hasadványok és hasadó anyagok, egyszóval radio­aktív szennyező anyagok káros mennyiségben kerülhetnek ki. Mivel ezek az anyagok rendkívül kis mennyiségben már súlyosan veszélyeztetik az ember egészségét, vagy esetleg életét, ezért már ma igen szigorú előírások szabályozzák a környezet radioaktív szennyezésének mértékét. A környezet­be károsítás nélkül kibocsátható radioaktív szeny­nyezőanyagok mértéke viszont alapvetően változ­hat, számos környezeti, természeti és más helyi adottságtól, ezért ezeknek a tényezőknek egy­értelmű meghatározása rendkívül fontos feladat, melyek jelenleg világszerte még kellően meg nem határozottak. A feladat jelentőségét és nehézségi fokát még növeli az a tény, hogy hazánk fő víz­bázisa a Duna, amely Közép-Európa nyolc országá­nak szennyvízbefogadója is. A magyar Duna felső szakaszán levő három ország nukleáris iparának fejlesztési prognózisa alapján megállapítható, hogy a jövőben a magyar Duna-szakasz radioaktív szennyezettségi szintjét ezeknek az országoknak a nukleáris ipara fogja meghatározni. Tehát függet­lenül attól, hogy a hazai nukleáris ipar számára milyen szennyezőanyag kibocsátási küszöb-értéke­ket szabunk, a Duna vize a jövőben esetleg már több célra használhatatlan állapotban lép be a ha­táron. Sok szennyező radionuklid ugyanis hosszú felezési idejű, ezért a Duna mentén bebocsátott radioaktív anyagok tekintélyes része a folyó hosszá­ban összegeződik, mert ez esetben a folyó hagyo­mányos öntisztuló képességéről nem lehet beszélni. A tanulmány rövid áttekintést kíván nyújtani a felszíni vizekbe jutó radioaktív szennyezések forrásairól és mértékéről, valamint a Duna jelenlegi és várható szennyezettségi szintjéről, továbbá a különböző szennyezettségi állapotnak a folyó éle­tére és a különböző vízhasználatokra gyakorolt ha­tásairól. A dunavíz jelenlegi radioaktív szennyezettségi ál­lapotának meghatározása hazai és külföldi vízminő­ségmérési adatok alapján történt. A jövőbeni állapot * Előadásként elhangzott 1974. október 8-án a Ma­gyar Tudományos Akadémia Vízguzdálkodástudományi Bizottsága Vízellátási és Csatornázási Albizottsága ülé­sén. ** Országos Vízügyi Hivatal, Budapest közelítő meghatározását a nukleáris iparfejlesztés hazai és külföldi prognosztikai vizsgálatai és szá­mos nemzetközi fajlagos szennyezési adat (norma­tíva) és NAÜ (Nemzetközi Atomenergia Ügynök­ség) ajánlása alapján végeztem. A szennyezések hatásainak megítélésére szintén nemzetközi és hazai irodalom ad alapot. Szükséges ismertetni már elöljáróban azt is, hogy a hatások megítéléséhez hazai kutatási eredmény alig, de nemzetközi viszonylatban is csak nagyon kevés adat áll rendelkezésre. Tehát számos esetben a meg­ítélések és következtetések csak addig jutnak, hogy a keresett adatok meghatározásához milyen kutatások és vizsgálatok szükségesek elengedhe­tetlenül. 1. A környezet természetes radionuklid szennyezései Az ember környezetét kezdettől fogva számos természetes radionuklid szennyezi. Ezek eredetű­ket tekintve két csoportra oszthatók. Egyik részük földünk anyagát alkotják, tehát ásványi eredetűek, (termU, termTh és leányelemei, K stb.). A másik csoport kozmikus eredetű, a kozmikus sugárzás hatására a sztratoszféra határán keletkeznek és a troposzférába és bioszférába, tehát az ember környezetébe ( 3H, 1 4C, 7Be, 3 2P stb.) behullanak. Ásványi eredetű természetes nuklidok A földünkön a kőzetekben jelentős mennyiségű természetes urán ( t ermU) és thorium (term Th) talál­ható, melyek állandóan bomlanak és a spontán bomlás eredményeként átalakulnak különböző ve­szélyes és kevésbé veszélyes izotópokká. A 23 8U fizikai felezési ideje 4,49 • 10» év, a 23 2Th-é 13,9 • 10, 9 év, tehát a bomlás igen lassú. Igen veszélyesek egyes leány elemeik pl. 22 0Ra, 21 üPo, 21 0Pb. Az U Th és leányelemei a természetes előfordu­lás mértékétől függően a környezetben ós így a vizek­ben is különböző mennyiségben találhatók. Pl. néhány hazai gyógyforrás vizében 22 2Rn és ää sRa pCi/l-ben mért értéke a következő 22 2Rn 22 6Ra Bp-i Juventus forrás Bp-i Attila forrás Rábasömjői forrás 4300 6100 300 26,4 5,0 25,0 A pécsi mélyfúrású kutak vízadó rétegeiben a 22 2Rn és 22 0Ra értéke jelentős, egyes víztermelő kutak szennyezettsége az ivóvízben megengedett küszöb-érték körül mozog. A természetben előforduló káliumnak egy meg­határozott százaléka (0,0125%) 4 0K. Mivel viszony­lag jelentős mennyiségű K található a vízben is, a vízfolyásaink össz aktivitásának 30—60%-át

Next

/
Thumbnails
Contents