Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

6. szám - Pálhidy Attila: Felszíni vizek kezelése ivóvíz céljára

246 Hidrológiai Közlöny 1975. 6. sz. Pálhidy A..- Felszíni vizek kezelése irányú tapasztalatok majdnem teljes hiánya miatt, hogy a Duna vize aránylag tiszta és így viszonylag egyszerű technológiával a megfelelő vízminőség biztosítható. Az akkori adatok és a Duna vizével végzett laboratóriumi tisztítási próbák azt mutatták, hogy a víz szennyeződése lényegében szervetlen hordalékból és a mikroorganizmusokból áll. Hasonló képet mutatott ebből a szempontból a Tisza vize is. A Sajónál már ebben az időben is jelentkeztek ipari szennyeződések. Az elmúlt közel 25 év alatt a folyók vízminősége lényegesen és rohamosan romlott elsősorban a rohamos ipari fejlődés miatt és az utóbbi időben többször jelentkeztek a mezőgazdaság kemizálásából származó szenynyeződések is. A szennyeződések legnagyobb része időszakosan jelentkezik, a minősége és mennyisége is állandóan változik. Hamarosan rájöttünk arra, hogv a felszíni víz mértékadó minőségét nem lehet a korábbi vizsgálatok és a pillanatnyi mért értékek alapján meghatározni, hanem a tervezésnél figyelembe kell venni a vízminőség várható alakulását, vízminőségi prognózist kell készíteni. Új feladatot jelent a völgyzárógátas és a síkvidéki tározók vizének tisztítása. A saját vízgyűjtőjű tározóknál — a környezet szervezett védelme esetén — nagyrészt csak a sajátos vízminőséget befolyásoló körülményekkel kell számolni. A tározók egy részénél azonban a víz valamilyen folyóból származik, ahol a folyó változó vízminősége is befolyásolja a víz minőségének alakulását a tározóban. A továbbikban ezeknek a tározóknak egy részét kifejezetten azzal a céllal létesítjük, hogy azokra az időszakokra legyen aránylag jó minőségű nyersvizünk, amikor a vízfolyás időszakosan olyan mértékig szennyeződik, hogv a víz közvetlen tisztításával megfelelő ivóvizet nem lehet vagy csak nagyon nehezen lehetne előállítani. A tározóban a víz minőségét nemcsak konzerválni akarjuk, hanem megfelelő biológiai körülmények fenntartásával a folyó vizének javulását is el akarjuk érni. Ennek a feladatnak a megoldása a hazai éghajlat, talaj és vízminőségek figyelembevételével további fejlesztést igényel. A víz tisztításánál nehézségeket okozó szennyező anyagokat két fő csoportba sorolhatjuk : — ipari és mezőgazdasági eredetű szennyeződések, — a biológiai szervezetek eltávolításakor, ill. azok elpusztulásakor a vízbe jutó kellemetlen anyagok. Ezek a szennyező anyagok már nagyon csekély mennyiségben is kellemetlen hatásúak, legtöbbjük oldott állapotban van a vízben. A legtöbb mikroszennyező oxidációval nem közönbösíthető, sőt a klórral még kellemetlenebb szagú és ízű vegyületeket képez. Eltávolításuk elsősorban adszorptív módszerekkel lehetséges, ami csak megfelelő keverés és hatóidő esetén eredményes, illetve hajtható végre gazdaságosan. A mikroszennyező anyagok általában időszakosan jelentkeznek, minőségük és mennyiségük is változó. Megjelenésük időpontja teljesen bizonytalan. Ezért kellett bevezetni a vízminőségi előrejelzést, amit pl. a debreceni KECS (Keleti Főcsatorna) vízműnél már a tervezésnél előkészítettünk. A mélységi vizekkel szemben tehát a felszíni víz minősége nem határozható meg egyszeri kémiai elemzéssel és a jellemzők szélsőértékeinek megadásával. A felszíni vizek minőségi jellemzésénél a víz jellegét kell megállapítani és figyelembe kell venni, fel kell tárni azokat a befolyásoló körülményeket, melyek a víz minőségét változtathatják. Ezt a felmérést térben és időben (prognózis) végre kell hajtani. Fel kell mérni a jövőben várható ipari és mezőgazdasági fejlődés esetleges negatív befolyását és megfelelően előrelátó vízjogi védelmet kell kialakítani. Ellenkező esetben könnyen előfordul, hogy a víztisztító még meg sem épül és a technológia már nem megfelelő. Bizonyos mértékben erre a sorsra jutott a Fővárosi Vízművek Felszínivíz Tisztítóműve is, amely már évekkel ezelőtt megért a korszerűsítésre. A felszíni viz-tiszlitás technológiája A tisztítás folyamatában a legfontosabb és hangsúlyozottan a meghatározó szerepet az eredményes derítés (koagulálás, flokkulálás és ülepítés) játsza. Az ezt követő szűrésnek — az eddigi gyakorlatban — lényegesen kisebb a befolyása a tisztítás eredményességére. Ezt a véleményt lényegében még akkor is fenn kell tartanunk, ha a jövőben a szűrésnek lényegesen nagyobb szerepet szánunk, mint ahogyan az a legújabb berendezéseinknél látható is. A derítőtípus kiválasztása A technológia kialakításánál tehát a fő feladat a megfelelő derítőberendezés kialakítása volt. 1955— 56-ban összegyűjtöttük az akkor hozzáférhető korszerű külföldi berendezések dokumentációit. Emellett laboratóriumi derítési kisminta kísérleteket végeztünk eredeti Duna és Tisza vízzel. Laboratóriumi modellünk vízszintes értelemben kicsinyített, függőleges értelemben azonban 1: 1 arányú volt, mert a kémiai jelenségek és a lebegőiszapban a valószínűségi viszonyok (ütközések, szűrőhatás stb.) véleményünk szerint nem kicsinyíthető. Kísérleti derítőnkben az áramlási viszonyok ideálisak voltak, a tartózkodási idő a nagyméretű üzemi berendezésekével gyakorlatilag azonos volt. A kísérleti derítőt a vegyszer gyorsbekeverése és változtatható teljesítményű flokkulátor előzte meg. A berendezést különböző hőmérsékletű nyersvízzel üzemeltettük. A kísérleti derítő üzemeltetéséből a következő legfontosabb tapasztalatokat szűrtük le: 1. A víz hőmérsékletétől és a víz szennyeződésének minőségétől függően változtatni kellett a vegyszeradagolást és a flokkulálás teljesítményét mind a tisztítás hatásfoka, mind a vegyszeradagolás gazdaságossága érdekében. 2. Ugyanezen okból változó mértékben kellett iszapot visszakeverni a flokkulátorba, különösen