Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

5. szám - Dr. Donászy Ernő: A Magyar Hidrológiai Társaság a limnológia fejlődéséért

Dr. Donászy E.: A MHT a limnológia fejlődéséért Hidrológiai Közlöny 1975. 5. sz. 229 mérnökök így ismerték meg a limnológusokat és ^szoros kapcsolat jött létre munkahelyi vonatkozásban is. Példának említem, hogy a vállalati tervbíráló értekezletekre meghívást kaptak és így megismerték a műszaki gondolkodást, a tervezés menetét és pontosságát. Ez hatott az ilyen munkakörben dolgozó limnológusokra is, és biológiai jellegű kutatómunkájukban is tervszerűbbek, és céltudatosabbak lettek. Limnológia — hidrogeológia — vízkémia A limnológus a hidrográfia mellett a hidrogeológiától kap legtöbb információt az abiotikus környezeti tényező kialakulásának okáról, elsősorban a víz természetes kémiai összetételéről. A régi egyetemi képzés a bölcsészkaron és a műszaki egyetemen nagy gondot fordított az ásványtan és földtan ismereteinek oktatására. Ennek keretében a hidrogeológia is jelentős szerepet játszott. A szakosztály megalakulásakor a tagok legnagyobb része ilyen képzésben részesült és igen kedvező volt számukra hidrogeológiai tárgyú társasági előadások meghallgatása. Mind az ivóvíz, termálvíz, balneológiai szempontból jelentős víz, egyáltalán a balneológia, — tárgykörébe vágó előadások meghallgatása a limnológusok figyelmét ezekre a kérdésekre is ráirányította. A hidrológia a meteorológiát is magában foglalja. A Társaságnak szép számmal voltak meteorológus tagjai is. A hidrometeorológia és a vízkémia szorosan összetartoznak. A vízkémia kezdettől fogva a Társaság egyik fontos tudományterülete. A limnológusoknak így volt alkalma megismerni egyrészt a vízkémiai analitika klasszikus művelőit, másrészt így kerültek kapcsolatba a közegészségüggyel és az Országos Közegészségügyi Intézettel is. A víz mint ivóvíz és mint gyógyvíz, továbbá a víz mint szennyvizek befogadója egyaránt a közegészségügy területére is tartozik. A limnológusok és a vízkémikusok hamarosan megtalálták a közös feladatot: a vízben élő világ védelme és a humán közegészségügyi követelmények az emberi vízhasználatban egybeesnek. A limnológusok és vízkémikusok szorosan együttműködtek a vízvizsgálati és vízminőségi szabványok kidolgozásában. A vízkémia kiemelt tudományterület lett és szükségesnek látszott a Szennyvíz Szakosztály mintájára a limnológusok. vízkémikusok, a vízművek, víztermelők, vízmütervezők összefogásából Vízkémiai- és Víztechnológiai Szakosztály létrehozása. Ebből a szempontból igen szerencsés volt, hogy a Limnológiai Szakosztály alapító elnöke a budapesti tudományegyetemen — A víz kémiája — címen kétféléves kollégiumot tartott és előadásaiból nemcsak Winkler Lajos vízvizsgáló módszereit és alkalmazását a limnológiában ismerhették meg a hallgatók, hanem a félmikró módszerekkel is megismerkedtek, amelyek alkalmazására olyan nagy szükség volt. Mauchát azonban nemcsak az analitikai módszerek, hanem a limnológia elméleti, filozófiai kérdései is foglalkoztatták és ráirányította a hallgatók figyelmét az elméleti limnológia problémáira is. A Hidrológiai Társaság szerepét eddig általában vizsgáltuk a limnológia fejlesztésében. Nézzük most kissé részletesebben ezt a folyamatot. A limnológia az ötvenes években Az 1949-től 1956-ig terjedő időszak alatt a limnológia fejlődését az MTA Levéltárában végzett kutatások alapján dolgoztam fel. Elsősorban nyomon követtem a Magyar Tudományos Akadémia 1949-ben történt újjáalakulásának előzményeit elsősorban az Akadémiai Értesítő, majd az 1950-től rendelkezésre álló levéltári anyag segítségével részletesen megismertem a limnológiai kutatások újjászervezését. Hogyan indult el a limnológiai kutatás az ötvenes években? A következő események összefüggését kell elemeznünk: 1. Az újjászervezett Magyar Tudományos Akadémia megalakulása 1949-ben. 2. A MTESZ és a Magyar Hidrológiai Társaság megalakulása (1949. 3. Az MTA Hidrobiológiái Témabizottságának megalakulása, a Biológiai Tudományok Osztályának keretében. 4. A Haltenyésztési Kutató Intézet létesítése 1952-ben. Ezek az események szorosan összefüggnek az akkori társadalmi szükségletekkel: — korszerű nagyüzemi mezőgazdaság, — magyar nehézipar, — a mezőgazdaság és az ipar vízigénye, — a víz minőségének védelme. Az első ötéves kutatási program Az első ötéves tudományos kutatási program — limnológiai elméleti alapokra épülő — feladatot tűzött ki: A vízi szervezetek és a környezet kölcsönhatásának vizsgálata. Ennek a programnak irányítója Maucha Rezső volt, aki a Limnológiai Szakosztályon keresztül is elő tudta mozdítani ennek a programnak megvalósítását, amint láttuk az előzőkben. Az MTA Hidrobiológiái Témabizottságának tagjai egyúttal a Limnológiai Szakosztály tagjai is voltak. A limnológiai kutatás vidélci városainkban is bázisokkal rendelkezett. Különösen jelentős volt az a tény, hogy a Társaság szegedi vándorgyűlésén 1949. augusztus 13— 14) a Társaságnak csaknem egész tagsága találkozott, jobban megismerkedett egymással és a régi hagyományokkal rendelkező szegedi limnológiai kutatások újabb lendületet kaptak a vándorgyűlés után. A miskolci (1952 május), a pécsi {1952 szeptember 20—21). a keszthelyi ankét (1952 július), a hévízi (1953. szeptember 26—27) hidrológiai ankét tovább erősítették a Társaság tagjai közötti kapcsolatokat és számos olyan kezdeményezés indult el, amelyek jelentős hatás-