Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

5. szám - Dr. Donászy Ernő: A Magyar Hidrológiai Társaság a limnológia fejlődéséért

228 Hidrológiai Közlöny 1975. 5. sz. Dr. Donászy E.: A MHT a limnológia fejlődéséért A limnológusokat a hidrográfia segítette az észlelési és mérési adatok feldolgozási eljárásainak kidolgozásával abban, hogy rögzíteni tudják, milyen fizikai változások mennek végbe a vízi környezetrendszerben, — amelyek befolyásolják a vízben élő fajok megmaradását, elszaporodását, populációinak nagyságát, évszakos, időszakos, évszázados megmaradását vagy eltűnését. Ahhoz, hogy a hidrológiai körfolyamat hogyan érinti az élő fajokkal benépesedett vízi környezetrendszereket, a hidrológia számára a limnológia nyújt nélkülözhetetlen ismereteket. A limnológia tárja fel annak az élő és élettelen faktorokból álló rendszernek belső felépítettségét és az ebben végbemenő folyamatokat, amelyek az álló és folyó vizeinkben kialakulnak. Minél jobban fejlődik a limnológia, annál valószínűbb, hogy a hidrológus viszonylag optimális irányban tervez, avatkozik be természetes hidrológiai folyamatok mesterséges irányításába. Az elmúlt huszonöt év alatt a hidrológiában jelentősen előtérbe került a matematikai segédeszközök alkalmazása. Ugyanez a fejlődés a limnológusok körében a hetvenes években szükségszerűen általánossá válik. Szükséges, hogy ezen a téren igen szoros legyen az együttműködés a jobb matematikai felkészültségű hidrológusok és a kevésbé felkészült limnológusok között. A Társaság lehetőséget nyújt ilyen irányú kapcsolatok fejlesztésére, mint erre már nem egy példa volt. Limnológia és biológia A Limnológiai Szakosztály megalakulásakor hasonló volt a helyzet hazánkban, mint a Nemzetközi Limnológiai Társaság megalakulásakor 1922-ben külföldön is. Nem lehetett leszűkíteni a szakosztály összetételét azokra, akik valóban limnológusok (vagyis a limnológiai fokozaton foglalkoznak a vízi környezetrendszerekkel), hanem lehetővé kellett tenni a részvételt zoológusok, botanikusok stb. részére is abban a reményben, hogy a limnológusok jobban megismerik a vízhez kötött szervezeteket és a zoológusok, botanikusok nem szigetelődnek el az ökológiától, hanem a részt az egészben látják és megtalálják helyüket olyan limnológiai problémák megoldásában, amelyekhez nélkülözhetetlen a vízi környezetrendszer alapegységének — a növény vagy állat faj — pontos megismerése. Milyen funkciót tölt be a faj a rendszerben. Megtalálták helyüket a Limnológiai Szakosztályban azok is, akik nemcsak egy faj (autökológia), hanem a rendszerben együtt élő fajok (synökológia) egymásra hatásával, egymás mellett élésének feltételeivel foglalkoznak. (Korábban „szociológia" majd „cönológia"). A tagságnak ilyen széles spektrumú összetétele tette lehetővé kutatókollektívák létrehozását, amelyek az élő szervezetek életében döntő szerepet játszó abiotikus tényezők hatását, a vizsgált rendszerben élő fajok előfordulását, mennyiségi és minőségi viszonyait fel tudták tárni. Így vált lehetővé a vízi szervezetek egymás közötti, az abiotikus és biotikus tényezők egymás közötti kölcsönhatásának megismerése és a rendszer felépítésének, és a benne lejátszódó folyamatoknak leírása. Ahogy a limnológia fejlődésében általában ez volt a történeti sorrend, természetszerűen adódott, hogy a magyar limnológiai kutatás a második világháború után ugyancsak ezen az úton járt. Csak később érkezett el az az időszak — a Nemzetközi Biológiai Program megindulásával — hogy a limnológusok sokkal többet mérjenek, környezetrendszerben gondolkodjanak és a termelés folyamataira irányuljon figyelmük. Ez a szemlélet szükségessé tette a módszerek, mértékegységek, a matematikai, fizikai és kémiai kifejezések egységesítését. A különböző módszerekkel kapott eredmények egységes átszámítását. A matematikai módszerek uralkodóvá lettek a Nemzetközi Biológiai Program vízi környezetrendszerek termelésével foglalkozó szekciójában (PF) is. Ennek végső célja olyan modellek felállítása, amelyek összehasonlíthatóvá teszik a világ különböző földrajzi koordinátáival pontosan meghatározható vizek környezetrendszereit. A korszerű számítástechnika a hidrológiában éppen úgy előtérbe hozta ezeket a módszereket, mint a limnológiában. A második világháborút követő romeltakarítás után megkezdődött a magyar ipar és mezőgazdasági nagyüzem fejlesztése. Maga után vonta, hogy a kezdetben szerteágazó — és bár tudományos szempontból nem jelentéktelen, de a társadalmi igényeket ki nem elégítő kutatási irányok helyett — a társadalmi igényekkel összhangban álló területekre koncentrálja figyelmét a Magyar Hidrológiai Társaság és így a Limnológiai Szakosztály is. Megkezdődött a differenciálódás, a specializálódás korszaka. A Limnológiai Szakosztály foglalkozott a szennyvízbiológiával, a biológiai vízminősítéssel is. Mivel azonban ennek iigen szoros a kapcsolata a szennyvizek öntisztulásával, a szennyvíztisztítási technológiákkal, felmerült annak szükségessége, hogy a szennyvízbiológia és a szennyvíztisztítási technológia külön szakosztályban fogja össze a tervező mérnököket és a szenny vízbiológusokat. így jött létre a Társaság Szennyvíz Szakosztálya. Ennek jellege később erősen műszaki és inkább szennyvíztisztítás technológiai lett; a szaprobiológusok ismét a Limnológiai Szakosztályban számolnak be eredményeikről. Egy fontos körülményt még ki kell emelnünk. A Magyar Hidrológiai Társaság tagjai nemcsak a Társaság vezető testületeiben, szakosztályaiban ismerték meg egymást és beszélték meg problémáikat, hanem igen kedvező volt az a tény is, hogy munkahelyi vonatkozásban a kultúrmérnöki hivatalokban, a későbbi vízügyi igazgatóságokon és egyre több tervezőirodában, vállalatban, kutatóintézetben úgy találkoztak egymással, mint ismerősök a Társaságból. A