Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

5. szám - Lorberer Árpád: Oligocénkori kettős porozitású homokkőösszlet hidraulikai paramétereinek vizsgálata szokványos kútadatok alapján

Lorberer Á.: Oligocénkori kettős porozitású liomokkőösszlet Hidrológiai Közlöny 1975. 5. sz. 217 hogy a csökkenés kizárólag a „nem teljes kút"jellegű megcsapolás következménye (öllős, G.: 1970), esetleg több okra is visszavezethető. A kérdést csak részletes hidrodinamikai vizsgálatokkal: több különböző vízhozam mellett végrehajtott leszívási-visszatöltődési idősorok felvétele alapján lehetne eldönteni. Mivel azonban az említett kutak többsége folyamatos üzemű vízműkút, ezért a nempermanens állapot vizsgálatától el kell tekintenünk. A kúttelepítések véletlen jellegét és a fajlagos hozamoknak a logaritmikus léptékben tapasztalható — a megcsapolási adottságoktól független — szabályos szórását figyelembe véve viszont indokolt az adatsor eloszlásának vizsgálata (8. ábra). A salgótarjáni oligocén homokkőösszletre telepített mélyfúrású kutak mértékadó fajlagos vízhozamairól megállapítható, hogy az adatok egymástól függetlenek és mindenegyes érték azonos eloszlásból származik, eloszlásfüggvényük pedig logaritmikus normális. Ez az eredmény döntő fontosságú a homokkőtároló egészeitek jellege, hidrodinamikai viselkedése szempontjából. A logaritmikus normális eloszlásfüggvény ugyanis a repedezett-tőréses (pl. karsztos) tárolókőzetek sajátossága, az ilyen kőzetekben feltárt üregek, hasadékok, rések méretének, nyelőképességének, ill. a beléjük mélyített fúrások nyelőképességének, valamint egy-egy részmedencében a bányászat során a karsztos alapegységből fakasztott vízbetörések nagyságának jellegzetes eloszlása (

Schmie1,0 o,s 0.7 0.7 0,6 0,6 1 OA 0,3 0,2 0,1 0 0A5 -|8 30 |a?í 0,20 I * 0,06 / / J y; / 0~' 10'' Kotok fojlogos vízhozama, log q I IS [m

3/s/m] % ! m ! M\í \ \ df ! fi \ \ \ \ i! \\ ti / r «il w \\ • i \\ —•51 V\ Kutak fojlogos vízhozama, log q, [m'/s/m] 8. ábra. A kutak mértékadó fajlagos vízhozamainak matematikai statisztikai vizsgálata Puc. 8. MameMamuKO-cmamucmuiecKoe uccAedoeanue Pyfl KOAOdtfee der A. és társai: 1969—1973; Böcker T.: 1971). Olyan általános törvényszerűség tehát, amely egyértelműen bizonyítja a homokkőösszlet hasadékos tároló-voltát; azt, hogy a mértékadó fajlagos vízhozamok nagysága kizárólag a kutak környezetében található repedések méretétől és eloszlásától függ. A Salgótarján környéki kutak 6,28 • 10~

5 m

3/ sec/m értékű átlagos fajlagos hozatna (8. ábra) azt is szemlélteti, hogy a véletlen jellegű kúttelepítcs mennyire gazdaságtalan. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a homokkőösszlet egészének vízvezetőképességét és ennek függvényében a kutak fajlagos hozamát — a karsztos kőzetekkel azonos módon — nem a makro- hanem a mikroméretű hasadékok határozzák meg, s a kitermelhető vízhozam csak tudatos beavatkozással növelhető. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a műszakilag célszerű és gazdaságos kúttelepítésnek a nagy nyitott hasadékok, zúzott zónák megcsapolására kell irányulnia a területen, mert nagyobb hozamok viszonylag kis depresszióval és tartósan csak ebben az esetben biztosíthatók, a nyitott vetők vízvezetőképessege mindenfajta „porózus lencsénél" nagyságrendekkel nagyobb lehet (Vendl A.: 1929). Ez a megoldás a miocén rétegekkel fedett területrészen még az elszenynyeződés elleni védelem szempontjából is biztonságosabb, mert ebben az esetben a depresszió elsősorban oldalirányban terjed, a függőleges irányú, Ah,

0 értékét meghaladó nyomáskülönbség beállása kevésbé valószínű. A fajlagos vízhozamok területi eloszlását (ff. ábra) a terület főbb tektonikai irányaival (2. ábra) egybevetve is felismerhető a törések és a fajlagos hozamok nagysága közötti kapcsolat, amelyet közvetve a piezometrikus szintek és a keménvségeloszlás (3. ábra) is bizonyítottak. A mértékadó fajlagos vízhozamok és a repedésméretek számszerű függvénykapcsolatát regreszszióanalízissel csak abban az esetben lehetne meghatározni, ha mindkét valószínűségi változó elméleti lognormál-eloszlását ismernénk. A kapcsolat létezése viszont önmagában is elegendő bizonyíték arranézve, hogy a mértékadó fajlagos vízhozam valóban rétegparaméter, tehát időben változatlannak, időinvariánsnak kell lennie. A területen 1965 és 1968 között végzett kútfelújítások egyértelműen bizonyítják: a megváltozott üzemi viszonyok (lecsökkent hozamok és alacsonyabb nyugalmi vízszintek) alapján ugyanakkora q-értékek számíthatók egy-egy kútnál, mint a létesítéskori adatokból. Kivételt csak a Bányagépgyár 1/1. jelű erősen homokoló kútja és az ún. „Vízválasztói" (Z. 3.) kút képezett, amelyben a statikus készletfogyasztás miatt kőzetleszáradás is bekövetkezett: nyomás alatti kútból szabadfelszínfivé vált. Előbbi esetben tehát a réteg változott meg, az az utóbbinál pedig a tároló jellege ós ezzel kapcsolatos paraméterei (tározási tényező, hatástávolság stb.). A honiokkőtárolóban kialakuló vízmozgás jellegének vizsgálata A mértékadó fajlagos vízhozam állandósága lehetővé tette, hogy az 1971. júliusi száraz időszak alatt, permanensnek tekinthető folyamatos víz-