Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

5. szám - Lorberer Árpád: Oligocénkori kettős porozitású homokkőösszlet hidraulikai paramétereinek vizsgálata szokványos kútadatok alapján

216 Hidrológiai Közlöny 1975. 5. sz. Lorberer Á.: OHgocénkori kettős porozitású homokkőösszlet Lényegében tehát a kút késleltetett kiürülése miatt ,,túlszivás" lép fel, s ez a zavaró hatás mindaddig tart, amíg a szivattyúzási idő megnövekedésével be nem áll az It = const, hatástávolsághoz tartozó permanens szivárgási állapot, s így a kút ós a réteg t.ározási tényezői elhanyagolható értékűre csökkennek. A vízhozamgörbéknek ez a „homorú" szakasza tehát a nempermanens vízmozgást bizonyítja — amit idősorok hiányában kiértékelni nem tudunk, ezért a görbe további szakaszaitól függően a nyugalmi vízszint <p

0 pontjából (az s = 0 pontból) húzott egyenessel vagy parabolával korrigálhatjuk aszerint, hogy a kút körüli áramlás lamináris, átmeneti vagy pedig turbulens. Az összes mérési pont szokásos mechanikus szemléletű kiegyenlítése (a 6. ábrán szaggatott vonallal jelölt egyenes) természetesen szintén indokolatlan és különösen a kis áteresztőképességű vízadórétegek esetében okoz nagyobb hibát. A parabolikus vízhozamgörbéket kút hi draulikai szem pontból is felül kell vizsgálni. A kisátmórőjű kutakban jelentkező, csősúrlódásból származó turbulenciát a megfelelő (pl. a COLBROOKE —WRIGHT-fóle) nomogramokkal lehet figyelembevenni, S így elkerülhető, hogy lamináris szivárgás helyett is turbulens vízmozgást tételezzünk fel a kutak környezetében. Az egyes kutak fajlagos vízhozamait befolyásoló tényezők vizsgálata Az egyes vízhozamgörbék felvételénél jelentkező nempermanens szakaszok miatti és a csősúrlódási korrekciók elvégzése és az adatok egyneművé tétele után a megcsapolási adottságokkal való öszszefüggéseket a 7. ábrán látható módon lehet elemezni. Megállapítható, hogy az egyes kutakban mért fajlagos hozamok általában a területen a megcsapolási 7nélységtől, valamint a szűrőzött szakaszok számától és nagyságától függetlenül a 10

_

i m^/secjm nagyságrendű abszcisszaérték körül szóródnak. Felismerhető ugyan bizonyos tendencia — a fajlagos hozamok logaritmusának a megcsapolási mélységgel közel egyenes arányú csökkenése — az egyedi hasadékokra, határozott vízvezető vetőkre telepített kutak esetében, azonban az adatok kis száma miatt ebből nem lehet megbízható és egyértelmű következtetéseket levonni. A hasadékoknak a mélységgel arányos záródása a fokozódó tömörödöttséggel (kompakcióval) megmagyarázható lenne (le Tirant, P.—

Baron, G.: 1969), de jelen esetben — a viszonylag kis mélységeket is figyelembe véve — fennáll annak a lehetősége is, Fajlagos vízhozam, log q [m

3/s/m] 10 10 1,666-10 10 -3 100 700 300 bOO Porózus-mikrorepedéses közegbe telepített kutak Eg

yedi hasadékra települt kut

ak 500 7. ábra. A fajlagos vízhozam összefüggése a megcsapolás adottságaival Salgótarjánban Puc. 7. CsH3b Mexcdy ydeAbHUM deöumoM u ocoOeiuiocmbuMu eodoomOopa