Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

5. szám - Dr. Körösmezey László: Szennyvíziszapok kezelésének módszerei hazai tervezésben

Dr. Körösmezey L.: Szennyvíziszapok kezelése Hidrológiai Közlöny 1975. 5. sz. 209 gattyus szivattyút kell alkalmazni. — Nehézség az is, hogy a sokszor kis mennyiségekhez kisméretű esővezetékekre volna szükség, ami viszont az iszap dugulást okozó tulajdonságai miatt nem alkalmazható. Számunkra azonban pillanatnyilag az okozza a legnagyobb nehézséget, hogy a sűrítő méretezése csak kísérleteken alapuló tapasztalati úton végezhető, amelyre külföldi szakirodalmi közlések utalnak, és hazai tapasztalat nincs. A folyamatos üzemű sűrítésre a Mélyépterv Vízkísérleti osztálya labor méretű kísérletek végzését indította el a szakirodalmi módszerek ellenőrzésére, és a tervezéshez szükséges paraméterek tisztázására. 4. 3. Az iszapcentrifuga. Tárgyalásokat folytatva a NIKEX közbejöttével két, nagy centi'ifugát gyártó céggel, sikerült velük megegyezésre jutni, hogy egy-egy tehergépkocsira szerelt centrifugával hazánkba jönnek és víztelenítési kísérleteket végeznek különbüző kondicionálószerek felhasználásával. Ennek során a nyugatnémet Humboldt és a dán Krüger cég 1973 végén egy hónapot töltött hazánkban. Kísérleteik eredményét a következőkben foglalom össze: a) Az iszapvíztelenítés házi-szennyvíziszapok esetében se polielektrolit nélkül, se egyéb szervetlen kemikáliával, se az egyetlen hazai polielektrolit, — a Nitrokémia által gyártott anionaktív Flokonit — alkalmazásával nem vezetett eredményre. Ez azt jelenti, hogy valamilyen módon szert kell tenni külföldi, vagy megfelelő minőségű hazai polielektrolitra, mert különben a centrifugával nem tudunk kielégítő eredményt elérni. b) A víztelenítés rothasztott iszappal sokkal jobb eredményekre vezet, mint nyers iszappal: míg a nyers iszap víztelenítése csak 82—85%-ig sikerült, a rothasztott iszappal 75—78% víztartalmat is sikerült elérni. Egyébként a centrifuga egyszerűbb és olcsóbb gép, mint a vákuumszűrő, de alkalmazása teljes mértékben a megfelelő polielektrolit beszerzésétől függ. 4. 4. Szalagszűrőprés. Az 1973. évi környezetvédelmi kiállításon ismerkedhettek meg a külföldet nem járó szakemberek ezzel az újonnan kifejlesztett iszapvíztelenítési eljárással, az osztrák Andritz cég bemutatóján keresztül. Utánfutóra szerelt szűrőprése 1974 májusában járta körbe az országot ugyanazzal a céllal mint a centrifugák: különféle városi és ipari iszapok víztelenítésére kipróbálni és bemutatni gépüket. Ugyanezt tette 1974 őszén egy szintén szalagszűrőprést gyártó nyugatnémet cég: a Klein cég az úgynevezett S—PRESS-el. Mindkét berendezéssel végzett kísérletsorozat hasonló eredményt adott, mint a centrifugák. Nehéz a két eljárás összehasonlítása. Talán azt lehet megállapítani, hogy a szalagszűrőpréssel valamivel szárazabb iszapot és tisztább szűrletet lehet elérni mint a centrifugával. Élihez az eredményhez lényegesen nagyobb beruházási költség, de valamivel kevesebb (kb. 60—150 g/m

3) polielektrolit felhasználás tartozik, (a Klein cég kísérletei és közlése szerint), szemben a centrifuga nagyobb (150—200 g/m

3) vegyszerfelhasználásával. Ez utóbbi tekintetében azért nehéz az összehasonlítás, mert más vegyszert használtak az osztrákok és a Klein-ék, mint amilyennel a német és dán centrifuga kezelői dolgoztak. A szalagszűrőprés valamivel érzékenyebb gép a műszálból készült szűrőszövet révén — a centrifugánál. Mégis — éppen az egyik centrifugát gyártó cég felelős képviselőjének megállapítása szerint — egyre erősebb konkurrenciát jelentenek az idősebb testvér, a centrifuga számára. A nagyobb szárazanyag tartalom a legtöbb megrendelőnek megéri a nagyobb beruházási költséget, ami üzemköltségben idővel megtérül. Von der Emde párhuzamosan működtetett centrifugát és szűrőprést hasonlított össze és vizsgált gazdaságossági szempontból, de a végeredmény szinte eldöntetlen a két gép között. Hazai szemmel nézve a szalagszűrőprés esetében ugyanazzal a nehézséggel találjuk szemben magunkat mint a centrifuga esetében: megfelelő eredményhez itt is csak külföldi vegyszerek, tehát üzemköltségben jelentkező devizakiadás árán jutunk. 4. 5. Tárcsás szűrőprés. Egészen nagyméretű szennyvíztisztító telepek víztelenítő gépe. Drága, nagyméretű, robosztus szerkezet, amely az iszap víztelenítését szakaszosan végzi. Térhódításának az oka az, hogy az iszap víztelenítését 30—35% közötti víztartalomig tudja elvégezni és így a kapott iszapmennyiség közvetlenül égethető. Javítható a víztelenítési hatásfoka — ha a szűrést égetés követi — hogy az égetéssel kapott hamut hozzákeverik a víztelenítendő iszaphoz. Kondicionálás a préselés előtt is szükséges. Mióta a szűrőprés működtetését automatizálták, — bár nem a folyamat, de a gépsor működése folyamatosnak tekinthető. — Hazai viszonyok között alkalmazása csak budapesti szennyvíztisztító telepeken jöhet szóba. 4. 6. Szennyvíziszap szárítása és égetése. Néhány évvel ezelőtt az égetést úgy tekintettük, mint az elérhetetlenül költséges, külföldről beszerezhető gépi berendezést igénylő eljárást. Nem azt akarom mondani, hogy ez nem igaz ma is, csak az „elérhetetlenül" szó módosult egy kissé. Iszapvíztelenítésre, ill. égetésre három kemencetípus : a klasszikusnak mondható etázs kemence, a forgó csőkemence és a fluidizációs kemence használatos. Az első meglehetősen drága, robosztus szerkezet, a fluidizációs kemence pedig még külföldön is újnak, kellő mértékben ki nein tapasztaltnak minősíthető. — Ezzel szemben a svéd Torkapparater cég forgókemencéje — mivel nyers iszap és rácsszemét égetésére is alkalmas és azzal — egyrészt, hogy a költséges rothasztást is nélkülözni tudja, másrészt, mivel berendezésének ára is lényegesen olcsóbb más berendezéseknél — az égetés lehetőségét elérhető közelségbe hozta. A Mélyépterv egyik kiviteli terve — Szombathely város szennyvíztisztító telepére, a helyi adottságok mérlegelése alapján — már ezt a berendezést alkalmazza. Ez az égető berendezés alkalmas az iszap égetésére és szárítására is. Az utóbbi módszerhez több