Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

5. szám - Dr. Körösmezey László: Szennyvíziszapok kezelésének módszerei hazai tervezésben

210 Hidrológiai Közlöny 1975. 5. sz. Dr. Körösmezey L.: Szennyvíziszapok kezelése fűtőanyagra, olajra vagy gázra van szükség. Tájékoztató jellegű fűtőanyag-igény (4000 kcal/kg fűtőértékű olajat és 80% víztartalomig víztelenített iszapot feltételezve): folyamatos, egyenletes üzemben égetéshez 0,10—0,15 kg/kg szárazanyag, szárításához 0,3—0,4 kg/kg szárazanyag. Bizonyos szabadalmaztatott eljárásokkal elérhető az is, hogy az égetés végterméke olyan aktív szén legyen, amely víz-, vagy szennyvíztisztításhoz felhasználható. Az égetés (vagy szárítás) művelete előtt is kell az iszapot vízteleníteni a már korábban felsorolt műveletek egyikével. Szombathely esetében ezt a víztelenítést svéd gyártmányú vákuumszűrőkkel tervezték, amelyeket az égető kemencével együtt szállítanak. Legalább 80%-os víztartalomra csökkentés szükséges az égetés előtt. A szennyvíziszap a szárítással 20% víztartalomig, égetéssel 0% víztartalomig vízteleníthető, és a kapott termék teljesen fertőzésmentes. Az égetés végterméke feltöltés céljára felhasználható, a szárítás után kapott termék pedig zsákolva, vagy ömlesztve szállítva trágyázásra használható. Mindent összevetve a termikus kezelés tehát higiéniai szempontból a legkedvezőbb, de beruházási", és üzemköltsége a legnagyobb. 4. 7. A szennyvíziszap mezőgazdasági hasznosítása. Az iszap elhelyezése a mezőgazdaságban régebben magától értetődő volt és az esetek többségében ma is ez a szennyvíztisztítás végtermékének helyes elhelyezési módja. Az iszapban van tápanyag, ami nem ér fel ugyan a műtrágya trágvaértékével, de tartalmaz olyan humifikáló anyagot is, pl. nyomelemeket, amelyek a műtrágyában nincsenek, és amelyek huzamosabb ideig csak műtrágyával kezelt földeken hiányként állnak elő. A tápanyag körforgásában a trágyaanyagok elhelyezésének természetes útja az, hogy visszakerülnek a talajba, — ahonnan többszörös közvetítéssel kikerülnek. Ezt a mezőgazdaság —- ha kellő és előre tervezhető módon kapja — fogadni tudja. Még úgy is, ha az így kapott tápanyagot nem mint hasznot tekinti, hanem mint hulladék elhelyezésének, a hulladéktól való megszabadulásnak útjátmódját. Minden más módszer ugyanis költségesebb — a népgazdaság egészét tekintve. Különösen érvényes ez a megállapítás a mezőgazdasági környezettel rendelkező városokban. Hiszen olyan országokban ahol a mezőgazdaság nem nagyüzemi rendszerű, a kis magángazdaságok is szívesen veszik és használják a szennyvíziszapot. Pedig ők is csak az iszap trágyaértékét veszik figyelembe, az iszaptól való megszabadulás gondja nem őket nyomasztja. Ahol tehát ez a szempont is közös, sokkal inkább indokolt az iszap mezőgazdasági hasznosítása. Két kérdést azonban tisztázni kell: egyrészt azt hogy mi az iszap nehézfém koncentrációja, mi ennek hatása a mezőgazdaságra és mekkora lehet adott helyen a még megengedhető terhelés; másrészt, mennyire fertőzőképes az iszap? Itt más elbírálás illeti a nyers, más a kirothasztott és más az aerob úton stabilizált iszapot. Más előírásokat kell szabni az egyes iszapfélék felhasználásával szemben akár az iszap előkészítésének vonalán (hőkezelés, fertőtlenítés vegyszerrel, izotópos kezelés útján), akár a felhasználás vonalán (mikor, milyen termék trágyázására használhatók fel a különböző halmazállapotú iszapok). Az iszap megsemmisítésének higiéniás oldalról támasztott igénye csak egészen nagy mennyiségek esetében (pl. Budapest város) lehet indokolt, ahol a kezelésre és elhelyezésre szállítandó anyag nagy mennyisége teheti azt gazdaságossá. Egyébként hazánkban a legszélesebb körben ajánlható és leghelyesebb megoldásnak a mezőgazdasági hasznosítást kell tekinteni. 5. Összefoglalás Nagyon sokféle vélemény hangzott el a Szennyvíz Szakosztály 1974 májusában rendezett iszapkezeléssel foglalkozó ankétján is. Jelen tanulmánnyal, amely az iszapkezelés hazai történetének és hazánkban gyakorlatilag megvalósítható módjainak rövid ismertetését kívánta nyújtani, a kérdéssel foglalkozó szakembereket szeretném tájékoztatni az eddig megtett lépésekről, az eddig elért eredményekről és a még megoldásra váró kérdésekről. A legfontosabbnak azt tartom, hogy a hátralevő, és a közeli jövő iszapkezelésére döntő befolyású lépéseket meggondoltan, és egységes vélemény alapján tegyük meg. Talán nem is az a döntő, hogy melyik módszert, melyik gépet választjuk. De ha választunk, azt egységesen kell tenni. Ha valamivel drágább is a választott gép, vagy technológiai sor adott esetben, mint egy másik lenne, de ha erre a gépre országos szintű, vagy legalább is regionális vízmű szintű egységesítést tudunk biztosítani, igen sok pénzt takaríthatunk meg a népgazdaság számára és sok bosszúságtól óvhatjuk meg a szakma hétköznapjainak dolgozóit. Egységes vegyszer ellátás, egységes javító-karbantartó szolgálat, kis szennyvíztisztítók számára is egységes víztelenítő gép-szolgálat előre ütemezve, és végül egységes minőségű termék átadása a mezőgazdaság számára igen nagy előnnyel járna, és véleményem szerint csak ez jelentheti a jövő útját. Ha sikerül ehhez a szükséges vegyszerek hazai előállítását és valamelyik gép kooperációs, vagy kereskedelmileg biztosítottan kompenzációs gyártását megszervezni, az iszapkezelés kérdését talán megoldottnak tekinthetjük. IRODALOM [1] BME Vegyipari Gépek és Mezőgazdasági Iparok Tanszék: Szennyvíziszap vákuumdobszűrős víztelenítési eljárásának kísérleti vizsgálata. Zárójelentés: 1971. [2] VITUKI témabeszámoló: Szennyvíziszap vákuumdobszűrős víztelenítési eljárásának kísérletei. 7781/4/ 4679. 1971. [3] Dick, Richard : Gravity thieckning of waste sludges. Filtration and Separation. 1972. 9. máre. [4] VITUKI: Tanulmányok és kutatási eredmények 22. szám. 1968. Szennyvíziszap kezelése magyarországi viszonyok között . [5] Ollós Géza : Szennyvíziszap kezelése és elhelyezése. Szeny víztisztítási konferencia Bp. 1971. *