Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)
5. szám - William Metler–Dr. Lucien Duckstein–Dr. Bogárdi István: A Balaton vízszintszabályozása gazdasági tényezők figyelembevételével
W r. Metler —Dr. L. Duckstein —Dr. Bogárdi I.: A Balaton vízszint. Hidrológiai Közlöny 1975. 5. sz. 203 A számítás eredménye szerint a Sió-csatorna bővítés évi átlagos diszkontált eredménye : F i 0 —F s 0 = 1,5602 • 10 9 —1,5534 • 10 9 = 7,2 millió Ft A Sió-csatorna bővítés költsége kereken 200 millió Ft. Ha 50 éves időhorizontot és az eredmény számításakor alkalmazott 6%-os kamatlábat tekintem, akkor a 200 millió Ft-ból származó évi költség: 200x0,063 = 12,6 millió Ft. Amennyiben az optimális zsilipkezelési utasítást 100 éven keresztül megvalósítjuk, akkor mindaddig gazdaságos a zsilipbővítés, ameddig évi költsége kisebb, mint (100/50) -7,2= 14,4 millió Ft. Mivel 14,4=^12,6 kimondhatjuk, hogy a bővítés gazdaságos megoldás, bár nem biztos, hogy az optimális bővítés. Megjegyezzük, hogy a fenti egyszerűsített elemzés során a biztonság javára elhanyagoltuk azt a körülményt, hogy a kárfüggvények az időben változnak. Ugyanis a fejlődés következtében a kedvezőtlen vízállások mind nagyobb károkat okoznak. Nincs akadálya, hogy a kárfüggvény feltételezett változását a modellbe beépítsük, de elvileg enélkül is megállapíthatjuk ennek hatását: a célfüggvény értékek növekednek, mégpedig 50 m 3/s-esetón jobban, mint 80 m 3/s-nál, így a zsilipbővítés évi eredménye a kapott 7,2 millió Ft-ot jóval meghaladhatja. Ugyanakkor az építési költség nem változik, tehát a Sió-csatorna bővítés reális gazdaságossága még nyilvánvalóbb. Érzékenységvizsgálat Érzékenység vizsgálatot végeztünk, hogy tanulmányozzuk az alábbi hatásokat a vízeresztési politikára : 1. Az alacsony vízállásból vagy a dinamikus vízszintből származó károk nem lépnek fel. 2. Megváltoztatjuk azt a vízszint tartományt, amikor nem lépnek fel károk. 3. Megváltoztatjuk a havi kárfüggvények súlyait és végül 4. Változtatjuk a diszkont tényezőt. Alacsony vízállásból, vagy dinamikus vízszintből károk nem származnak Ennek a vizsgálatnak az elsődleges célja a modell működésének ellenőrzése, hiszen ha az alacsony vízállás nem okozna károkat, akkor a Balaton vízszintjét jóval alacsonyabban kellene tartani, míg ha a dinamikus vízállás kárait nem vesszük figyelembe, magasabb vízszintek lennének indokoltak. A modell eredménye helyesen tükrözi ezeket a hatásokat, mert mint a 4. ábra mutatja a vízszintszabályozási politika egyaránt erősen érzékeny, az alacsony vízállásból és a dinamikus vízszintből származó károkra. Ha összehasonlítjuk a korábban ismertetett, alapnak tekinthető vízeresztési politikával azt a helyzetet, amikor az alacsony vízállás nem okoz károkat, a tó vízszintjét 10—20 cm-en kellene tartani. Ugyanakkor, ha feltételezzük, hogy a dinamikus vízállásból nem keletkeznek károk, akkor a tó vízszintjét az év teljes folyamán a jelenleginél 10—20 cm-el magasabban lehetne tartani. Egyébként a 4. ábra azokat a tó vízállásokat tünteti fel, amikor a vizsgált legkisebb, havi 5 cm-es vízeresztés szükséges. too so 80 70 4 ífl ^ § 50 X & w30W10 • JELMABYARA7AI Alap vizszintszabalyozásipolitika Dinamikus vízállás kárai nélkül Alacsony vízállás kárai nélkül F M 1 M • J ' J • A ' Sz • 0 ' N ' D J [hónap] 4. ábra. A vízeresztési politika érzékenysége a dinamikus vízállásból, illetve alacsony vízállásból származó károkra Abb. 4. Empfindlichkeit der Wasserablasspolitik auf die aus dem dynamischen Wasserstand bzw. niedrigem Wasserstand stammenden Schäden A vízállás intervallum megváltoztatása , amikor nem lépnek fel károk A 2. ábra mutatja az alap vízeresztési-politika kiszámításához alkalmazott kárfüggvényeket. Látható, hogy 70 és 100 cm-es vízállás között nincsenek károk és a dinamikus vízállás 120 cm-től kezdve okoz károkat. Az 5. ábra mutatja azt a szabályozási politikát, amit akkor kapnánk, ha a kárfüggvényeket lefelé (60, 90, 110), illetve felfelé (80, 110, 130 cm) tolnánk el. Az optimális vízeresztési politika eléggé érzékeny ezekre a módosításokra. Látható, hogy az alap vízeresztési politikától való eltérés 10—15 cm a jelzett irányban. Ilyen jellegű vizsgálat segítségével dönthetünk például a balatoni part falemelés gazdaságosságáról. A modellben szereplő tényezők — hidrológia, kárfüggvónyek, kapacitás — közül ugyanis ebben az esetben a kárfüggvóny változik meg. Ha emelem a partfalak magasságát, a magas statikus, illetve a dinamikus vízállásból származó károk magasabb vízállásból indulnak ki. így növekszik az intervallum, amikor károk nem lépnek fel. Pl.: 20 cm-es magasítás esetén: 70—120 cm. A dinamikus károk is változnak arányosan; kb. 140 cm-től indulnak 1009080 10e 1 60 • á «H 403020100 J ELM AGYARAI ATVizszintszabályozási politika, ha 70-100 cm között nincsenek károk,120 cm-től dinamikus vízállás kárai 90-110 cm között nincsenekkárok, 130 cm-töi dinamikus vízállás kárai - 60- 90 cm között nincsenek károk, 110 cm-tói dinamikus vízállás kárai F ' M ' Á ' M ' J ' J ' A sr 0' N ' D ' [hónap] 6. ábra. A vízeresztési politika érzékenysége a kárfüggvények vízszintes eltolására Abb. 5. Empfindlichkeit der Wasserablasspolitik auf die horizontale Verschiebung der Schaden funkt ionen