Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

5. szám - Könyvismertetés

Dr. Erdelics B.—Iván Gy.: A nyírségi sekélyvizű tározók Hidrológiai Közlöny 1975. 5. sz. 195 Die Untersuchungen erstreckten sich auf folgende Fragengruppen

: 1. Qualität des Speisewassers 2. Qualität des im Speicher befindlichen Wassers 3. Rolle der Wasserpflanzen höherer Ordnung im Wasserhaushalt des Speiehers 4. Qualitative und quantitative Verteilung des Zooplanktons Das Speisewasser wird in erster Reihe durch die votn Einzugsgebiet eingeschwemmten organischen und anorganischen Verunreinigungen beeinflusst, da grössere Verunreinungsobjekte auf diesem Gebiet nicht vorhanden sind. Laut den Untersuchungen wurde der Speicher im Jahre 1972 mit Wasser von geringem Salzgehalt (370,0 g/ml), von mittlerer Härte (17 dH°), von geringem Gehalt an organischen Stoffen von 8,0 pH (0

2-Verbrauch = 7,6 mg/1, und verhältnismässig hohem Phosphorgehalt (P0

4 =0,15 mg/1) aufgefüllt. Laut den chemischen Zeigern hat sich nach Aufüllen des Speichers der Speisewassercharakter des Seewassers geringfügig verändert. Die Menge der Ca und Mg-lone sank und demzufolge auch die Härte des Wassers. Der Gehalt an gelösten Stoffen stieg an (Abb. 4). Auf Einfluss der Speicherung stieg der Gehalt an organischen Stoffen des Seewassers in bedeutendem Mass, was sowie die Zeiger des Sauerstoffhaushalts und die des Ammonium-Haushalts, als auch die Menge des Phosphations gezeigt haben (Abb.

2

—3; 6—7). Die Änderung der Qualität des gelösten Eisens (aus filtriertem Wasser) veranschaulicht die Abb.

5. Im Sommer, in der ersten Hälfte des Monats Juni und in der zweiten Hälfte des Monats Juli trat eine geringe AlgenvcrJ&rbungs-Erscheinung auf mit der Dominanz von Chlorophyta und Cynaphyta (Aphanizomenon flos-aquae (L.) Ralfs) obzwar auch die Menge der sonstigen Algen bedeutend war (Tabelle 1.). Die Tabelle 2 veranschaulicht die Menge der in der Sommerperiode mit dem direkten Razumov-Verfahren gemessenen Oesamtbakterien. Sowohl die wasserchemisehen als auch die wasserbiologischen und wasserbakteriologischen Untersuchungen zeigten, dass der Speicher in der Sommerperiode in geringem Mass verunreinigt ist. Diese Verunreinigung des Speichers beeinflusst gewissermassen die Verwendbarkeit des Wassers des Speichers für kommunale und gewisse Industriezwecke. Die bis über den Wasserspiegel reichenden Pflanzen nehmen von der Speieherfläche 63 296 m

2 ein (Abb.

8). Hier dominiert das Schilf (Phragmites communis Trin.) und die Rohrkolben (Typha latifolia, L.), während das Vorkommen sonstiger Pflanzen auf diesem Gebiet unbedeutend ist. Die Pflanzen höherer Ordnung haben aus dem Speieher während der Untersuchungsperiode 10 500 m

3 Wasser verdunstet, das nahezu 4% des aus dem See verdunsteten Wasser betrug. Die quantitative Änderung des Zooplanktons ist in der Abb. 9 ersichtlich, während die dominanten Taxone in der Tabelle 3 angeführt sind. Laut den Untersuchungen hat der Zooplanktonvorrat des Speichers in 1972 den Landesdurchschnitt nicht erreicht, kann also als arm betrachtet werden, in der Dominanz der Taxone zeigte er keine wesentliche Abweichung. Könyvismertetés STANESCU, Viorel Alexandru: A kritikus árhullámok meghatározásának matematikai módszerei (Metoda matematice pentru determinarea undelor de viitura critice ) Studii de hidrologié XXXIV, Bukarest 1972. A szerző már hosszú évek óta az árhullámok kialakulási feltételeivel foglalkozik, Románia folyóira vonatkozóan. Ebben a kötetben összefoglalja az eddig elért eredményeket, tapasztalatait, valamint az eddigi publikációkban már leközölt megállapításokat. A legjelentősebb romániai vízgyűjtőkön végbemenő folyamatokat újszerű megvilágításban tárgyalja, egységes koncepció alapján, igen gazdag dokumentációs anyag felhasználásával. Ezek nyomán igen érdekes következtetések vonhatók le, és a felvetett kérdések gyakorlati jelentőségét elsősorban az adja meg, hogy az adatok felhasználhatóak az árvédelmi rendszerek tervezése, kiépítése, fenntartása ós nem utolsósorban fejlesztése érdekében. Az öt fejezetből álló kötetben a szerző több újszerű és alkalmazható számítási módszert ismertet, matematikai számítási modelleket mellékel. Az elméleti fejtegetéseket gazdagon alátámasztja a legújabb hidrológiai észlelési ós mérési adatokkal, valamennyi vízgyűjtő vonatkozásában. Mindezek igen széles körű ós elmélyült nemzetközi szakirodalmi jártasságot igazolnak valamint a helyi viszonyok alapos ismeretét is. A kötet első felében a kritikus árhullámok kialakulásai, ezek feltótelei ós gazdasági kihatásai szerepelnek. Ezt a vizsgálati módszerek számbavétele és elemző vizsgálata követi. Mindezek alapján került sor a kritikus árhullámok összetevőinek kiszámításánál a matematikai statisztikai módszerek alkalmazására. A kötetben külön fejezet foglalkozik a kisvízgyűjtőkre alkalmazható modellekkel. A kötet figyelemreméltó eredményei mellett elsősorban a Szamos vízgyűjtőjére vonatkozó részletes adatok ismertetése miatt is igen jelentős. DIACONU, Constantin: A hordalékmozgás kérdései Románia folyóin (Probleme ale scurgerii de aluviuni a riurilor Romaniei ) Studii de hidrologié XXXI, Bukarest, 1971. A szerző egyike Románia legismertebb ós legsokoldalúbb hidrológusainak. A hordalékmozgás nagyjelentőségű kérdésében folytatott elméleti ós gyakorlati kutatómunkájának eredményeit foglalja össze ebben a kötetben. Igen nagy teret szentel a szerző a kötetben a hordalókmozgás összetevőinek mérési módszereire, mint olyan kérdéscsoportra, amelyben ínég sok területen kell megtalálni a megoldásokat. A hordalékmérési tevékenység az utóbbi évtizedek során jelentősen fejlődött, eredményeit igen hasznosan alkalmazhatták több szakterületen is, a tervezések, fejlesztések során. A kötet 8 fejezetben tárgyalja a hordalókmozgás általános törvényeit, valamint a romániai folyókon kialakult sajátságokat. A legfontosabb adatokat a szerző 6 mellékletben összesíti, ezek a táblázatok az egész országra vonatkozóak. Érdekesnek tartunk kiemelni néhány jellemző adatot Románia különböző területeire és folyóira vonatkozóan. Így például — országos átlagban a fajlagos szilárdanyag lemosódás értéke 1,88 tonna, ami évi összegben 44,5 millió tonnát tesz ki az egész ország felszínéről. Az ország 35%-át kitevő Tisza vízgyűjtőn ós a Temesi Bánság területén a fajlagos lehordás csak 1,0 tonna/ ha/év, míg az ország további 65%-án eléri a 2,4 t/ha/óv értéket is. A helyileg legmagasabb értékek a Keleti-Kárpátok déli szakaszának keleti lejtőin, az úgynevezett Kárpát-könyök térségében alakulnak ki, ahol elérik a 25 t/ha/óv értéket is, a jelentős emberi helyreállítási tevékenység ellenére is. Boga Tamás László