Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

4. szám - Könyvismertetés

156 Hidrológiai Közlöny 1975. 4. sz. Dr. Erdélyi M.: A magyar medence [18J Scherf, E.: Mikrotektonikai és hidromorfológiai kapcsolatok az Alföld déli részén és ezeknek gyakorlati jelentősége. Hidrológiai Közlöny. 47 :6 Budapest. 1967. [19] Magyarország Mélyfúrású Rútjainak Katasztere. (Szerk. Dr. Urbancsek János) I —II. kötet (1963), III kötet (1966), IV. kötet (1971), V. kötet (1973). Hydrodynamik des Ungarischens Bcckens Dr. Erdélyi, M. In vielen artesischen Becken mit gespanntem Wasser, auch im ungarischen Becken ist ein mehrstöckiges Strömungssystem entstanden. Zwischen den einzelnen Wasserträgern besteht eine praktisch dynamische Verbindung, da es an geologischen Zeiten gemessen keine vollständig wasserdichten Formationen gibt. Der Verfasser unterscheidet dreierlei Druckzustände: [1]. In einundderselben Formation wächst der Druck nach unten mehr oder weniger gleichmässig; [2] in einundderselben Bohrung verringert sich der Druck in den untereinander liegenden Wasserträgern nach unten; [3] Ein neutraler Druck besteht zwischen den Bereichen mit nach unten abnehmenden bzw. nach unten steigenden Druck. Nach einer kurzen Besprechung der grösseren geologischen Einheiten Ungarns, ihrer wichtigeren wasserführenden und wasserdichten Formationen, werden die hydrogeologischen Grenzen und Provinzen regionaler Bedeutung umrissen (Abb.

1,2,3,4 und 5). Die Bestimmung der Druckverhältnisse der Schichtenwässer des Ungarischen Beckens, die Berechnung der vertikalen hydrodynamischen Gradienten wurden durch zahlreiche Bohr- und Schichtenprüfdaten ermöglicht. Die aus diesen konstruierten Druckkarten, hydrodynamischen Profile (Abb.

7,8,9) und die Karten der vertikalen hydrographischen Gradienten (Abb.

6) veranschaulichen die in der Druckverteilung geäusserten Gesetzmässigkeiten. Die wichtigsten Gesetzmässigkeiten sind wie folgt zusammengefasst

: 1. Der starke positive hydrodynamische Gradient (Abb.6) tritt auf, wo die äquipotentiellen Linien parallel zu den grösseren geologischen Formationen verlaufen. 2. Der Ansatz der äquipotentiellen Linien bezeichnet die am Rande des Anzapfungsgebietes vor sich gehende tiefe seitliche Wasserneubildung 3. Die äquipotentiellen Linien zeigen deutlich (mit wenigen Ausnahmen) wie unbedeutend die Anzapfung der Flüsse im grossen Teil der Tiefebene ist. 4. Der Wasserneubildungsast der intermediären Strömungsregion „schwimmt" sozusagen an der regionalen Thermal'wasser Strömungsregion. 5. Innerhalb des Gebiets des positiven vertikalen hydrodynamischen Gradients, erscheint in Oberflächennälie ein schwacher, stellenweise negativer senkrechter hydrodynamischer Gradient (Abb. 6). KÖNYVISMERTETÉS Kézdi Árpád—Markó Iván: Földművek —Víztelenítés. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974. 298 oldal, ábrák száma: 350) A magyar vízépítőmérnöki szakirodalom újabb művel gazdagodott. — Átdolgozott kiadásban megjelent Kézdi Árpád és Markó Iván tollából a Földművek — Víztelenítés című szakkönyv. Ez a mű az 1962. és 1964. évben kiadott Kézdi—Markó: Földművek védelme és víztelentítése című és ugyancsak a Műszaki Könyvkiadó gondozásában közzéadott kétkötetes szakkönyvre, valamint az Akadémiai Kiadó és a düsseldorfi Werner Verlag közös kiadásában 1969. évben német nyelven megjelent Kézdi—Markó: Erdbauten — Standsicherheit, Entwässerung című munkán alapszik. A könyv átdolgozásakor a szerzők figyelembe vették az elméleti és gyakorlati téren bekövetkezett rohamos fejlődést. Ennek a hasznos szakkönyvnek célja — mint a bevezetésben a szerzők maguk is mondják — nem a kérdések elméletének tárgyalása, hanem azok megoldásának a gyakorlati mérnök részére eljárások ós példák ismertetése útján való megkönnyítése E cél elérése érdekében a könyv csak kiforrott ós a gyakorlatban bevált eljárásokat, megoldásokat ismertet és bő ábra- valamint képanyagot ad. Megállapítható, hogy a könyv a kitűzött céljának teljes mértékben megfelel. Jól megválasztott képanyaga, a lényeget kidomborító ós konkrét megoldásokat nyújtó szemléltető ábrái, valamint eredeti technikájuknál fogva a figyelmet jól lekötő színes vázlatai nagyon jól illusztrálják a szöveget. A földművek állékonyságára a külső ós belső víz, a mozgó és nyugalomban levő víz, a cseppfolyós és szilárd halmazállapotban levő víz egyaránt kihat, ezért a földmű állékonyságának egyik legfontosabb előfeltétele a könyvben tárgyalt helyes víztelenítés. A földművek víztelenítése csak a talajok fizikai tulajdonságainak, a talajban végbemenő ^fizikai folyamatoknak, tehát a talajmechanikának ismeretében tárgyalható. Ezért a könyv a korszerű víztelenítés tervezéséhez, építéséhez és fenntartásához elengedhetetlenül szükséges talajmechanikai vonatkozásokkal is foglalkozik. Nem tér ki a vízgazdálkodás kérdéseire, csupán a földművek víztelenítósát érintő feladatokat tárgyalja. A könyv a következő 9fejezetre oszlik: 1. A földmű víztelenítéséről általában. 2. A terepről lefolyó vízmennyiség meghatározása. 3. A terep víztelenítése. 4. A földművek árkai és biztosításuk. 5. A közút víztelenítése. 6. A vasúti pályatest víztelenítése. 7. Repülőterek víztelenítése. 8. Tereprendezések víztelenítése. 9. Munkaárkok, munkagödrök és munkaterek víztelenítése. A földmunka víztelenítésekor a mérnöknek sok bizonytalansággal kell szembenéznie. A tervezési munkát nehezíti a hidrológiai adatok és vizsgálatok elégtelensége, a talajfizikai jellemzők meghatározásában rejlő bizonytalanságok, a számítási eljárások tökéletlensége. Sokszor nehéz a választás a víztelenítési módszerek között. Ezeknek és még sok más problémának megoldására illetve megközelítésére nyújt a könyv hasznos útmutatást. Amint az előzőekből kitűnik, ez a szakkönyv a földművek víztelenítésének minden feladatát a gyakorló tervező és építőmérnök szempontjaiból kimerítően és összefoglalóan ismerteti ós így annak mindennapi munkájában valóban nélkülözhetetlen segítője. Érdeklődéssel várjuk e könyv testvérkötetét, amelynek tervezett címe: Földművek —Védelem. Dr. Ollós Géza