Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

4. szám - György Istvánq@146 - Dr. Erdélyi Mihály: A magyar medence hidrodinamikája

Dr. Erdélyi M.: A magyar medence Hidrológiai Közlöny 1975. 4. sz. 155 nvek (7, 8. és 9. ábra) azon szakaszaival esik egybe, ahol az ekvipotenciális vonalak párhuzamosak a nagyobb földtani formáció határokkal. Különösen szembetűnő a vonalak párhuzamossága a negyedkori típusú üledék feküfelszínével (7, 8 és 9. ábra). Ez a párhuzamos elrendeződés már magában is a pangó mélységi vizet jelzi. Az ilyen szelvényszakaszok területén a felszálló víz az a vízömeg, mely a süllyedő medence feltöltődéséből adódó tömörödéssel szorul ki. A kinyomódott víz vagy helyileg, szerkezeti vonalak mentén szivárog felfelé, vagy területileg igen lassú szivárgással a vízzáró rétegeken át (Scherf 1948 és 1964, ERDÉLYI 1964 és 1972.). Itt azt az ellenvetést lehet tenni, hogy a szivárgás sebessége a réteg mentén sokszorosa a rétegre merőleges szivárgásnak. Ez való igaz, de a rétegek felszíne igen nagy felület, amelyen át nagy víztömeg szivároghatott felfelé, ha arra a geológiai időre gondolunk, ami eltelt azóta, hogy a Magyar Medence elérte nagyjából jelenlegi felszíni és felszínalatti lithológiáját és geometriáját. A rétegvíz nyomásviszonyai is azt bizonyítják, hogy jelentős területen pangó mélységi víz van. A Hármas Körös vidékén a 85 m-es nyomásszint szigete már magában is elég bizonyíték. Másik bizonyíték, az hogy a középső Tisza mentén a 85 és 95 m-es nyomásszintek közti 10 m-es különbség 140 km mentén oszlik el, ami 0,0007-es vízszintes gradiensnek felel meg. Hasonló kicsiny gradiens van a Duna mentén is. 2. A potenciál eloszlás azt mutatja, hogy a megcsapolási terület (pozitív függőleges dinamikus gradiens (6. ábra) szegélyén mély oldalirányú utánpótlódás van, amit az ekvipotenciális vonalak dudora mutat. Másutt a szelvények ekvipotenciális vonalai a tápláló terület alá dudorodnak, ami az erős mesterséges megcsapolást jelzi, így az alsó Tisza vidékén is, ahol a kutak százainak vize folyik el még ma is felhasználatlanul, ahogy arról személyesen is meggyőződtem az utóbbi 10 év során. 3. Az ekvipotenciális vonalak jelzik azt is, hogy az Alföld nagy részén mennyire jelentéktelen a folyók megcsapolása. Kivételek a nagyobb folyók egyes szakaszai. Az ilyen szakaszokon a folyómeder bevágódása elérte a vízzáró fedő alatti nagy területre kiterjedő első vízadó szintet: a Duna völgyben a kavicsot „kék homokot" a középső Tisza mentén (8. ábra). 4. Néhány szelvényszakasz jelzi, hogy a köztes áramlási régió utánpótlódási szárnya „úszik" a hévizes regionális áramlási régión (7. ábra). A szelvényben a felső néhányszáz méteren még sűrű ekvipotenciális vonalköteg lefelé hirtelen fellazul és a semleges sávban a potenciál megfordul. Ez a potenciál irányváltozás már a regionális hévizes áramlási régiót jelzi. 5. A pozitív függőleges hidrodinamikus gradiens területén belül a felszín közelében gyenge, helyenként negatív függőleges hidrodinamikus gradiens jelentkezik (6. ábra). A felszínközeli negatív gradiens ilyen területe mindig ott van, ahol: a) A talajvíztartó homok keskeny sávokban és nagyobb foltokban tűnik elő a rossz vízvezető vagy vízzáró löszös eredetű felszíni réteg alól. Ezeken az „ablakokon" át a csapadékvíz táplálja a talajvizet. Ennek következménye az, hogy a terület artézi jellege gyengül s esetleg gyenge negatívba vált át a gradiens a felszín közelében. Ez a jelenség igen fontos gyakorlatilag, mert higítja a felszivárgó mélységi vizet s így fenntartja az áramlási régióban a felszálló és a felszínről beszivárgó víz közötti egyensúlyt, meg a talajban megakadályozza a káros sófelhalmozódást. b) A folyómeder átvágja a vízzáró feltalajt, ezzel egyrészt biztosítja az első vízadó utánpótlódását a parti sávban, másrészt elviszi a felszálló sósabb vizet. Láttuk, hogy a természetes megcsapolás (pozitív függőleges gradiens) területén a víz kettős eredetű. Egy része a mély regionális (hévizes) és köztes áramlási regióból tart a felszín felé. Másik része az üledék tömörödésével szorul ki és szivárog felfelé. Mindkét eredetű víz növeli ezzel az egyirányú sószállítással a felszínközeli vízben a sótartalmat. Kézirat lezárva 1973. szept. IRODALOM [1] Hubbert

, M. K. : The theory of ground-water motion. Journal of Geology. 48 : 8, 1940. [2] Tóth, J. : A theory of ground-water motion in small drainago basins in central Alberta, Canada. Journ. of Geophysics Res. 67, 1962. [3] Tóth, J. : A theoretical analysis of ground-water flow in small drainage basins. Journ. of Geophysics, Res. 68, 1963. [4] Meyboom, P. : Patterns of groundwater flow in the profile: in Groundwater — National Research Council, Canada, Proc. Hydrol. Symposium, No. 3. [5] Winograd, I. J. : Interbasin movement of ground water at the Nevada Test Site, Nevada. U. S. Geol. Survey Professional Paper 450-C, C 108—111, 1962. [6] Farvolden, R. M. : Geologic controls on groundwater storage and base flow. J. Hydrology, Vol. 50, No. 3. 1964. t^] Brown, I. C. (editor) : Groundwater in Canada. — Geol. Survay of Canada; Economic Geology Report, No. 24. Ottawa, 1967. I

s] Maxey, G. B. : Subsurface water — ground water. The Progress of Hydrology. Proceedings of the First International Seminar for Hydrology Professors. Vol. II. pp. 787 — 815. [ö] Erdélyi M. : Magyarország rétegvizei. Atlaszkiadvány. Kézirat. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet. Budapest, 1970 — 71. [10] Almássy E. : „A mélységi vizek nyomásállapota" in: Schmidt E. fl. et al : Magyarország Vízföldtani Atlasza. Magyar Állami Földtani Intézet. Budapest, 1962. [11] Rónai. A. : Az Alföld negyedkori rétegeinek vízföldtani vizsgálata. Hidrológiai Közlöny. 1963. 5. [12] Karácsonyi S.—

Scheuer, Gy.: A rétegvizek kémiai jellemzése Gyöngyös környékén. II. Vízminőségi és Víztechnológiai Kongresszus. Budapest. 1970. [13] Karácsonyi. S.—

Scheuer. Gy. : Vízföldtani ós vízkémiai adottságok az egri karsztvizeknél. II. Vízminőségi ós Víztechnológiai Kongresszus. Budapest. 1970. [14] Sümeghy. J. : Die geothermischen Gradienten des Alföld. A M. Kis. Földtani Intézet Beszámolója 1928-ról, Budapest (1929). [15] Erdélyi M. : Tracing of the subsurface structure and faultines on sedimentary lowlands by using indirect geological methods. Acta Geologica Hungarica, Vol. VIII. No. 1 — 4. Budapest. 1964. [16] Alföldi, L. — Gálfi J. : Hydrogeological and geophysical investigations of a geothermal anomaly in Hungary. — Bull. I. A. S. //., XI. 1. (1966). [17] Scherf. E. : A Szabolcs-megyei sósvizek (Tiszagyulaháza stb.) geológiai, hidrológiai és kémiai viszonyai. Jelentés a Jövedéki Mélykutatás 1947/48. évi Munkálatairól. Budapest. 1948.