Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)
4. szám - György Istvánq@146 - Dr. Erdélyi Mihály: A magyar medence hidrodinamikája
Dr. Erdélyi M.: A magyar medence Hidrológiai Közlöny 1975. 4. sz. 151 913 70S 189 JELMAGYARÁZAT: 5 10 ^^ 3 6 U^J 8 ^^ 11 CHI 13 Hm 4 F 77777 7 ! 7 r"W 1 9 m m 11 f¥1 rw~\ 4. ábra. Nyomásszelvény az Alföldről (Erdélyi 1972) Jelmagyarázat: (1) felszín, (2) a kút kataszteri sorszáma, (3) szűrőzött vagy perforált csőszakasz. A zárt („artézi") t>ízadók nyomásszinlje: (4) a felszinközeli első negyedkori vízadó szint nyomása, (5) a mélyebb helyzetű pleisztocén és pliocén vízadó szintek nyomása, (6) a hévizes szint nyomása, f7) a formáció homokossága, (8) rossz vízvezető képződmény, (9) vízzáró képződmény, (10) az édes víz mélysége. Rétegtani tagolás: (11) negyedkor, (12) felső-pliocén, (13) felső-pannóniai (14) alsó-pannóniai Abb. 4. Druckprofil der Tiefebene (Erdélyi, 1972) Zeichenerklärung: (1) Oberfläche, (2) laufende Kataster-Nummer des Brunnens; (3) gefilterter oder perforierter Rohrabschnitt. Druckniveau der gespannten („artesischen") wassergebenden Schichten: (4) Druck des oberflächennahen erstquartären wassergebenden Niveaus; (5) Druck der tiefer liegenden pleistozänen und pliozänen wassergebenden Niveaus; (6) Druck des thermalwassergebenden Niveaus, (7) Sandigkeit der Formation, (8) schlecht wasserführende Formation, (9) wasserdichte Formation, (10) Tiefe des Sässwassers. Schichtungsgliederung: (11) Quartär, (12) oberes Pliozän, (13) oberes Pannon, (14) unterer Pannon Alföld általános befelé való lejtését (3. ábra). Ezzel szemben a két pleisztocén víztartó összlet nyomásfelszíne, különböző mértékben ugyan, de követi az Alföld felszínének egyenetlenségeit. Ennek az a magyarázata, hogy a negyedkori összletet az Alföld legnagyobb részén vastag vízzáró vagy gyengén áteresztő felső-pliocén formáció választja el a hévizes szinttől (2. és 4. ábra). A hévizes szint csak a medence peremén jut a felszínre. A kedvezőtlen felszíni lefolyási viszonyok oka részben tektonikai (süllyedés), mely nagy áteresztő képességű területeket is érintett. A kedvezőtlen felszíni lefolyás fő oka azonban valószínűleg a különböző porozitású, homoktartalmú területek eltérő tömörödésében keresendő azonos mértékű süllyedés esetén is (1. és 5. ábra). A homokossági százalék az 1,5 m-nél vastagabb „tiszta" homok és kavics szintek összes vastagságának %-os aránya az egész formáció vastagságához képest. A valóságos homokossági százalék ezért természetesen több, mint amit a térkép (5. ábra) mutat, mert nemcsak az 1,5 m-nél vékonyabb, de az ennél vastagabb iszapos homokszintek sem számítanak. A Magyar Medencében és peremvidékein az áramlási rendszer tápterületeit vékonyabb-vastagabb sávban szegélyezi az olyan negyedkori víztartó formáció, amelyben a felszínközeli és mélyebb rétegek vizének nyomásában nincs különbség, vagyis az energia potenciál nem változik a mélységgel. Az Alföld belsejében is vannak kisebb utánpótlódási területek. Ezek vékony homoksávok, elkülönült vagy nagyobb területen összeérő futóhomok gerincek, mintegy szigetek a vízzáró vagy gyengén vízvezető felszínű környezetben. E homokszigetek az első regionális felszínközeli víztartó, a „kék homok" kibúvásai a vízzáró fedőjű területen.
