Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

3. szám - Dr. Váncsa András Lajos: A Sajó vízminőségi jellemzése biológiai vizsgálatok alapján

132 Hídrologiai Közlöny 1975. 3. sz. Dr. Váncsa A. L.: A Sajó vízminőségi jellemzése B) Szennyezetten jut be a víz és kevésbé jól, vagy nem állapítható meg a hazai szennyezők ha­tása. Ilyen vízminőségi állapotokat figyeltem meg november és december hónapokban. Ez a jelenség az őszi és a téli időszakra jellemző. C) Alkalmakként zavart életközösséget figyel­tem meg a BH—BVK vízhasználó-vízszennyező tevékenysége alatti mederszakaszban. Ilyenkor az élőszervezetek általános vagy részleges, több-ke­vesebb taxonra kiterjedő pusztulása következett be. Ezt a mikroszkópi vizsgálatok mellett alátá­masztották a mezofauna vizsgálatok ós az alka­lomszerűen elvégzett teszt-próbák is. A jelenség oka a biológiai vízminőség megváltozásában van. D) Szaprobiológiai vizsgálat alapján nincs je­lentős eltérés az árvizi és az igen erősen szennye­zett időszakok alkalmával. Ilyenkor a hazai me­derszakasz szaprobitása általában hasonló. A Sajó öntisztulása 1969-ben: Az öntisztulás értékelésekor nem vettem figyelembe az 1969. január ós június hónapokban végzett szapro­biológiai vizsgálatokat, mivel az egész hazai medersza­kaszban nagyjából azonos, változatlan szaprobiológiai állapotokat észleltem. Mint a szennyezési állapotok ismertetésénél lát­tuk, az év egy részében nem jelentkezik jól a hazai szennyezők vízminőségrontó hatása, de az év nagy részében jól észlelhető. Előbbi esetben a Sajó teljes hazai szakaszán megfigyelhető a tisztulás folya­mata, mely kémiai és szaprobiológiai változások mellett az alga vegetáció összetételének és mennyi­ségének változásában is kifejezésre jut. Máskor, ha az egész mederszakasz vonatkozásában nem is, de egyes mederszakaszokban jelentkezik az öntisztu­lás folyamata. Az újabb szennyezők hatására a vízminőség ismételten leromlik, de egy bizonyos útszakasz megtétele után ismét megfigyelhető mikroszkópi vizsgálatokkal az öntisztulási folya­mat megindulásának megfelelő élőszervezetek megjelenése és elszaporodása a Sajóban. Egyértelműen következik, hogy az öntisztulást az ismétlődő szennyezések vetik vissza, amiért a szennyezők felelősek. Az öntisztulás folyamata ma még nem foglalható matematikai formulába, így tulajdonképpen tapasz­talati úton dönthetjük el, hogy valamely víz öntisztu­lása milyen mértékben valósul meg. A Sajóban véleményem szerint az öntisztulás legalábbis az év nagy részében és az egyes meder­szakaszokon kisebb-nagyobb mértékben megvaló­sul. Az e szakaszokban létrejövő vízminőségi javu­lások azonban az ismétlődő terhelések következ­tében háttérbe szorulnak, így nem alakulhat ki olyan eset, amikor a Sajó öntisztulása révén visz­szanyeri a szennyezések feletti állapotát. Az öntisztuláshoz szükséges feltételek a Sajóban csak időszakonként és egyes mederszakaszokban adottak. Annak ellenére, hogy általánosságban ós alkalmakként az öntisztulás tendenciája felismerhető, hazai szakaszán vízminősége általában rosszabbodik. Az 1. táblázat ada­tai az egyes években tapasztalt legrosszabb (mértékadó) állapotokat tükrözik. Olyan nézőpontú összeállítás ez, mely mindenképpen helyénvaló, hiszen vízgazdálkodási szempontból mindig az adott és lehetséges legrosszabb mutatókkal kell számolni. A táblázat nem tükrözi a finomabb részleteket, mégis láthatjuk, hogy a határ­szelvényben általában nem rosszabb a vízminőség, mint a hazai szakaszon. Jóllehet indokolt lenne, hogy a hazai mederszakasz a mértékadó értékek alapján lényegesen rosszabb vízminőségű legyen, hiszen hazai szakaszán sok üzem szennyezi. Az 1. táblázat alapján tehető megállapításokat tá­masztja alá a 2. táblázat adatsora is. E táblázat szapro­biológiai jellemzést mutat be. Eltérően az előbb idézett összeállítástól (v. ö. 1. táblázat) nem az éves legrosszabb, hanem az általában jellemző állapotokat tartalmazza, mivel linmológiai szempontból ez jellemzőbb a Sajóra. Sajópüspökinél jellemzően alfa-mezoszaprob. 1967-ben és 1969-ben viszonylag rosszabb, alfa­mezoszaprob — poliszaprob köztes állapotok is voltak. 1970-ben némi vízminőség javulás mutat­kozott, s a jellemző alfa-mezoszaprobia mellett többször volt beta-mezoszaprob jellegű vízminő­ségi állapot is. A Hangony vízminősége az évek során döntően nem változott, jellemzően alfa-mezoszaprob, több esetben viszont szaprob jellege alfa-mezoszaprob — poliszaprob köztes is volt. A Bán vízminősége szintén nem változott, jellemzően beta-mezoszaprob. Vízmennyisége azonban kevés, így vízminőségjavító hatásával nem számolha­tunk, különösen a Lázbérci-víztározó megépítése óta. Ujabb megfigyeléseim szerint az elfolyó víz biológiai képe alkalmakként a tározott víz miríősógében fellépő káros eltolódásokra enged következtetni. 1. táblázat A Sajó vízminőségének alakulása a KGST javaslattervezet alapján, 1968—1970 Tabella 1. Gestaltung der Wassergüte des Sajó aufgrund des Vurschlagsentwurfs des lígW, 1968—1970 Vizsgálati evek 1968 1969 1970 KGST csoportok a b c a b c a b c Sajópüspöki IV III III IV II III IV I III Dubicsány-Vadna IV 111 III IV I IV Sajókaza IV I IV IV I III Sajószentpéter IV III IV IV II IV IV II III Miskolc felett IV 111 III IV II IV IV II III Szinva alatt 1000 m .... IV II IV Felsőzsolca IV III III IV II IV IV II III Sajólád IV II IV Körömi-rév IV III III Sajóörös IV III III Kesznyéten IV II IV IV II III

Next

/
Thumbnails
Contents