Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

3. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

Tóth T.: Automatikus működésű árvizlebocsátó Hidrológiai Közlöny 1975. 3. sz. 129 nyílást. További előnye a szerkezetnek, hogy a zsiliptáblamozgatásához külső energia nem szükséges, mert az automatikus nyitószerkezetet a víz energiája működteti. Hátrányként megemlítjük, hogy a zsilipet minden árhullám levonulása után kézierővel kell a duzzasztási helyzetbe visszaállítani. A területileg illetékes csatornaőr, vagy halászmester azonban minden árhullám levonulása után megvizsgálja a vízépítési létesítményeket, így a zsilip kézierővel történő felhúzása többletmunkát nem jelent. Automatisch betriebene Hoeliwasserentlaster Tóth, T. Automatische Hochwasserablass-Schützen können auch derart projektiert werden, dass man bei Hochwasser die Bewegungsenergie des ansteigenden Wasserspiegels zur Öffnung der Schützentafel verwendet. Hierdurch kann die Automatisierung mit geringen Kosten — um 10—20 000 Forint — gelöst werden. Bei dieser Konstruktion muss das Wasser, oder die Drehbewegung der Turbine auf die Achse der Handkurbel gekoppelt werden und nach Ablauf des Hochwassers muss die Schütze mit der Hand wieder in Staulage gebracht werden. (Folytatás a 124. oldalról) A Vízgazdálkodási Szakosztály 1974. december 17-én tartott vitaülésén Nagy György (Gyula) a vízgazdálkodás nemzetközi vonatkozásairól tartott előadást, a Körösök vidékével kapcsolatban. Az előadó ismertette a kőrösök vízgyűjtőjén az utóbbi időkben történt változásokat és azok hatásait. Véleménye szerint a hegyvidéken az utóbbi tíz évben több történt, mint az előző évszázadban együttvéve. Ez a körülmény — az iparosodó hegyvidék, a városiasodé településrendszer, a nagyüzemi állattenyésztés, az egyre belterjesebbé váló mezőgazdaság — vizminősógvédelmi, vízhasznosítási, belvíz- és árvízvédelmi kérdéseket vet fel. Mivel a hatások az egész vízgyűjtőt érintik, ezért a megoldásokat — akár egyediek, akár közösek — az egységes vízgazdálkodás rendszerébe célszerű beilleszteni. Az előadáshoz felkért hozzászólóként Polgár László és Némethy László (Debrecen) szólt hozzá. A Soproni Területi Szervezet 1974. december 17-én előadó ülést rendezett a Fertő-táj kutatás egyes szakterületein folyó irodalmi munkatevékenység jelenlegi helyzetének bemutatására. Előadók voltak: Garád Róbert és Szekér Lajos. V. I. Csongrád megye régi ármeiitesítő társulatairól Forgó László ny. vízügyi igazgató előadása Szegeden, j 974. december 10-én. Kiterjedtebb történelmi kutatásainak eredményeként a szerző rövid előadásban foglalta össze az ármentesítő társulatok több, mint száz éves Csongrád megyei történetét. Szükséges volt ez a visszatekintés, mert a híres Tisza-szabályozás leghivatottabb szervezői és kivitelezői, a régi ármentesítő társulatok ma már csak az emlékezetben élnek. A Széchenyi által történt életrehívásuktól, 1840 — 48-tól, megszűnésükig, 1948-ig mozgalmas életet éltek ós bátran mondható, hogy haladó tevékenységet folytattak. Csongrád megyének a fennállás évszázadának végén hat ármentesítő társulata maradt, közöttük a Tisza balpartján a Kőrös—Tisza—Maros-i ármentesítő társulattal, amely az ország egyik legnagyobb társulata volt. A társulatok történetének három jellegzetes korszakát különíthetjük el. Az előtörténet a megalakulástól a szegedi tragikus árvízkatasztrófa időpontjáig tart. Ezt követte az árvízveszedelmek elhárításának a folyók eredményes megfékezésének korszaka, amely 1919-ben zárul le. Innen számítható a harmadik korszak az 1948. évi államosításig. Mind a három korszakban a társulatok létének alapja az a termőföld volt, amelyet tulajdonképpen ők teremtettek meg, elvonva azt a vizek elől. Gazdasági területen először az anyagi alap növelése, majd ennek fenntartása volt a cél, de a későbbi időkben az anyagi alapok romlása is bekövetkezett. Létük során megépítették Csongrád megye összes árvízvédelmi töltését, számos akkor korszerű zsilipet, szivattyútelepet, műtárgyat ós belvíz főcsatornát. Működésük végefele az öntözés is kezdett megjelenni tevékenységükben. A földmunkák dandárját a megye földmunkásai, a kubikosok kózierővel végezték. A szervezet főerői a jól képzett mérnökök, gátőrök, gépészek ós egyéb műszakiak voltak. A társulatok történetének száz éves időszakára esik az 1848 — 49. évi polgári forradalom ós szabadságharc, valamint a két világháború, és több gazdasági válság. Fejlődósükből így csak kb. 50 év hozhatott eredményeket, a másik 50 óv viszont a visszafejlődés, vagy az óppencsak, hogy élés időszaka volt. A munkás ötvenév is elég volt azonban ahhoz, hogy árvízvédelmi műveik ós a belvízvédelem alapjait biztosító csatornahálózatuk elhárítsa a megyéről, az addigi sorozatos természeti katasztrófákat. A régi ármentesítő társulatok munkálkodására és annak művekben látható eredményeire ma is joggal tekinthetünk úgy, mint a modern, a szocialista építést folytató vízügyi szervezet alapjaira. Dr. Vágás István