Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)
3. szám - Szabó László: Az ivóvíz fluoros kezelése Marosvásárhelyen
Szabó L.: Az ivóvíz íluoros kezelése Hidrológiai Közlöny 1975. 3. sz. 111 egy külső (ülepítő) szakaszra. A fluorszilikátot a tölcséres betét felső részén adagolják. Az oldóvíz az edény alsó részén lép be a szaturációs térbe. Az oldódást egy kavaró és egy fűtőköpeny segíti elő, illetve gyorsítja. Az oldat innen az ülepítő térbe áramlik, ahol a fölös, fel nem oldott vegyszer leülepszik. Az így előállított telített oldatot az edény felső részén vezetjük el. Az oldat töménysége csak a hőmérséklet függvényében változik. A fűtőköpeny bekapcsolása lehetővé teszi az oldat állandó hőmérsékletének fenntartását. A gyakorlat bebizonyította, hogy Marosvásárhelyen kifejlesztett oldóülepítő edény a technológiai ós a szerkezeti igényeknek egyaránt megfelel, kisméretű, alkalmas folyamatos üzemmenetre, állandó felügyeletet nem igényel. Megoldatlan probléma viszont a berendezés korózióvédelme. A telített fluoroldatot állandó hozammal adagoljuk. Ennek biztosítása érdekében szabályozószelepet és vízórát iktattunk be, hogy az oldóedény vízszintjét állandóan ellenőrizhessük. Ez a megoldás elfogadható pontosságot biztosít, — mégis adagoló szivattyú beiktatása indokolt lenne. Az ivóvíz fluorozását periodikus laboratóriumi próbákkal ellenőrzik. A mintákat három pontról veszik: az oldóedény után közvetlenül, a kontakt medencéből és a vízelosztó hálózatból. A kényesebb szaturációs szakasz üzemmenetét a fluorszilikát oldat titrimetriás (Na OH) analízisével mérjük. Az ivóvíz fluortartalmának meghatározása a nátriumfluorid és a cirkonalizarin reakcióján alapszik. A metódust eredetileg egy amerikai előírás után állapították meg, de már létezik idevágó román állami szabvány is (STAS 6673). A két előírás szerint végzett párhuzamos laboratóriumi próbák kölcsönösen megerősítik egymást. Az analíziseket négy óránként végzik. Beszámolónk jellege és mérete nem teszi lehetővé a fogszuvasodás alakulásával kapcsolatos megfigyeléseink és eredményeink részletes leírását. A már említett orvoscsoportnak a fluorozás első évtizedében (1961—1971) feldolgozott adataira és megállapítársaira a következőkben csak utalni fogunk. Lássuk tehát, melyek a marosvásárhelyi ivóvíz — fluorozás gyakorlatának következtetései : 1. Az ivóvíz fluorozására a nátriumfluorszilikát jól megfelel. Az alapanyag olcsó és könnyen beszerezhető. 2. A kifejlesztett fluorozó technológia néhány egységét tovább kell tökéletesíteni, örvendetes viszont, hogy a kulcsberendezésnek számító oldó — ülepítő megfelelően működik. A kísérleti időszakban az ivóvíz fluorozásának folytonossága sajnos több ízben hosszabb időre megszakadt. Az 1961/1972 -es időszakban azoknak a napoknak a százalékaránya amikor a berendezés működött, az össz kalendáriumi napok 75 százalékát teszi ki. Ez a sajnálatos tény nagyon megnehezítette a szakorvosi következtetéseket, a megfigyelések általánosítását, illetve befolyásolta az eredményeket. Ennek ellenére az összehasonlító fogorvosi vizsgálatok, amelyek Marosvásárhely és Kolozsvár (ahol nincs fluorozás) között folytak, a következőket állapították meg: Vizbeszerzes kotok útján (~12%) Hálózat 1. ábra. A marosvásárhelyi vízmű technológiai folyamatábrája Abb. 1. Technologische Prinzipskizze der Wasserwerke in Marosvásárhely 2. ábra. A fluorozó berendezés Abb. 2. Fluorier-Einrichtung Oldó viz RETUR Telített fluorszilikót oldat JELMAGYARÁZAT: 1 Fémtartóig 2 Fűtő köpeny 3 Tölcséres betét 4 Kavaró 5 Villanymotor B Kifolyó A Szaturációs tér B Ülepítő tér 3. ábra. Telített fluoroldatot készítő tartály Abb. 3. Behälter zur Erzeugung von gesättigter Fluorlösung — A caries előfordulási gyakorisága Marosvásárhelyen nem csökkent jelentősen, a fogszuvasodásos egyének száma közelítően ugyanaz maradt. Kolozsváron viszont a vizsgált időszakban ugyanaz a mutató 77,86 százalékról 87,40 százalékra nőtt az iskoláskor előtti gyermekeknél, illetve 85,77 százalékról 97,05 százalékra emelkedett az iskoláskorú gyermekek esetében. — A fogszuvasodás intenzitásának mutatója (az egy személyre számított cariesek száma) ellenben jelentősen csökkent, különösen a 3—5 év közötti