Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)
1. szám - Galli László: Talajvizsgálatok a víz- és mélyépítésben. II.
Galli L.: Talajvizsgálatok Hidrológiai Közlöny 1975. 1. sz. 11 4. táblázat Talajrétegek vízvezetőképességének megállapítása a talajminták szemeloszlása alapján 1. A talajminták szivárgási tényezőjének megállaptíása Az eljárás érvényes, amíg a szemeloszlási görbe szabályos és a mértékadó szemnagyság (D 1 0%) 0,05 és 0,5 mm között van. A minták szivárgási tényezője Al'Hazen — Beyer szerint: k = C -£>io% {D [mm], k [m/nap]) (1 in/nap = 1,16 • 10~ 5 m/s) U = D 6 0 : D l 0 1,5 2 2,5 3 3,5 4 5 6 7 8 9 10 G 990 910 870 840 815 790 750 720 700 680 660 640 U 12 14 16 18 20 25 30 35 40 45 50 60 C 620 605 590 575 560 540 520 505 490 480 470 450 2. A rétegek hidraulikai jellemzőinek megállapítása a talajminták szivárgási tényezői alapján: ki=& talajminta szemeloszlásból megállapított szivárgási tényezője di=a talajminta érvényességi hossza a furatban történt mintavételi távolság szerint a) A réteg vízszintes irányú vizvezetőképessége és átlagos szivárgási tényezője: V d= Udi; V = Z(di-ki); fc 0 = — d b) A réteg függőleges irányú szivárgási ellenállása ós szivárgási tényezője: d { e) A rétegezettségi mutató: d) A szabálytalansági mutató : . _ ko T> km d : — kn 3. A réteg szivárgási tényezőjének területi átlagértéke, több furat adatából számolva: k 0= 2— (n = a furatok száma) n 4. A rétegzettségi és szabálytalansági mutatók területi átlagértékei az egyes furatokban meghatározott max. értékkel vehetők figyelembe. Légszáraz rögei kézzel már nem törhetők szét. A rögök felülete tompa fényű, dörzsölve porosodik, élei letompulnak. Jól sodorhatók, a szálak azonban gyorsan száradnak és keresztben törnek. A vízbe tett eredeti szerkezetű ós víztartalmú minta lassan, kérgesen esik szét. (Általában a VII. osztályba tartoznak a tavi üledékek és a réti agyagok.) VIII. osztály: finom agyagok (Erősen kötött talajok) Rögei légnedves állapotban is csak kalapáccsal törhetők szét. Felülete szárazon is sima ós szappanszerű. Dörzsölve fényesedik, élei nem tompulnak le. Nedvesen jól és sokáig sodorhatók. A vízbe tett eredeti szekezetű és víztartalmú minta napokig nem esik szót v (Általában a VIII. osztályba tartoznak a tengeri eredetű agyagok és az erősen szerves talajok.) IX. talajosztály: kövesedett talajok Nedvesen általában nagyobb darabjaik széttörhetek, szárazon azonban szilárdak. A szerkezeti csoportosítás A kötött talajok műszaki tulajdonságait és ezek állandóságát a talaj legfinomabb alkatrészeinek ásványi ós vegyi jellege erősen befolyásolhatja. Elsősorban a létesítmény hatására bekövetkező környezeti változások: a különböző minőségű vizekkel történő többszöri telítődés és kiszáradás, az átfagyás, stb. hatására a talaj átalakulhat, agyagos jellegű mállással finomodhat, hézagosan zsugorodhat, szétfolyhat, a kilúgozodás hatására pedig morzsalókossá, szerkezetessé alakulhat. (Részletesen lásd: Galli L.: „Kötött talajok] minősítése a vízépítésben", Hidrológiai Közlöny, 1970. 12. szám) A belső szerkezeti adottságok ós ezek várható alakulása szerint a kötött talajok, vagy a laza talajok kötőanyaga négy csoportba sorolható. A. jelű: Vízálló jellegű csoport Stabil ásványi és vegyi adottságokkal rendelkező talajok. A talajok osztályozással, vagy laboratóriumi vizsgálatokkal megállapított tulajdonságai gyakorlatilag szabályszerűen érvényesülnek a környezetváltozások esetében is. (A talajok mértékadó hézagtényezője: eyi—2 — 3,5) B. jelű: Duzzadó jellegű csoport A talaj természetes állapotában többszöri telítődés és kiszáradás után hézagos zsugorodásra, megváltozott környezeti körülmények között pedig agyagos jellegű mállásra hajlamos. Az osztályozással, vagy laboratóriumi vizsgálatokkal megállapított tulajdonságai az agyagos jelleg irányába megváltozhatnak. Az iszapos-homok talajok (IV/VI ós IV/VII alaposztály), ha a kötőanyaguk a duzzadó jellegű csoportba tartozik, kb. 10%-nál kisebb iszaptartalom esetében erősen folyósodhatnak, 10%-nál nagyobb iszaptartalomnál pedig gyakorlatilag vízzáróvá alakulhatnak. A duzzadó jelleg becsléssel ezidőszerint még nem állapítható meg. Ä csoportba sorolás tehát esak a mértékadó hézagtónyezővel történhet; (eßf = 3,o — 6)
