Hidrológiai Közlöny 1975 (55. évfolyam)

3. szám - Máthé Lajos: A villamosenergia-iparág vízgazdálkodása. I.

Hidrológiai Közlöny 1975. 3. sz. 103 A villamosenergia-iparág vízgazdálkodása I. MATHÉ LAJOS« A víz — még a felszabadulást megelőzően is — a korlátlanul rendelkezésre álló természeti javak egyikének tűnt a viszonylag csekély vízigény miatt. Ma a népgazdaság szocialista fejlődésével, szerkezetének átalakulásával, az ipar szerepének, a lakosság életszínvonalának, kulturált ellátásának és az erre irányuló igényeknek az emelkedésével a vízigények olyan méretű növekedése járt együtt, hogy száraz években vagy évszakokban gyakorta vízhiány jelentkezik. — Az ipar vízigénye 1945 és 1970 között több mint négyszeresére, 1965 és 1970 között, öt év alatt 30—35%-kal növekedett (ennek mintegy 80%-a hűtővíz). Az öntözővízigény ugyanezen öt év alatt 45%-kal nőtt. A vízgazdálkodásnak — „amelynek fő célja a társadalom víz iránti igénye és a természet adta vízviszonyok közötti eltérés kiegyenlítése" — hazánkban így egyre nagyobb a népgazdasági jelentősége, „feladatai" pedig „nemcsak mennyiségileg növekedtek, hanem megváltozott, teljesebbé vált tartalma, népgazdasági kapcsolatai kiszélesedtek". (Idézet az 1965-ben elkészült Országos Vízgazdálkodási Kerettervből.) A különböző statisztikai felmérések, tervek, dokumentációk, de maga a köztudat is a villamosenergia-iparágat a legnagyobb vízfogyasztóként tartja nyilván. Illendőnek tartjuk ezért, hogy számszerű adatokkal is alátámasztva bemutassuk iparágunk vízgazdálkodását, a vízgazdálkodásban elért eredményeinket, további törekvéseinket, terveinket. Az ipar vízigénye 1960—1965 között Maga a természetes — felszíni és felszín alatti — vízkészlet változása egy-egy rövidebb időszak (20—25 év) alatt kismértékű; a hasznosítható vízkészletet emberi beavatkozással (tározás, vízátvezetés stb.) már jelentősebben befolyásolhatjuk; hazánk mai, egyre gyorsuló tempójú fejlődése mellett azonban annál fokozottabb mértékben nő a vízigény. Vizsgáljuk hát a rendelkezésünkre álló, az OVH különböző kiadványaiból (Országos Vízgazdálkodási Keretterv, vízgazdálkodási koncepciók, irányelvek stb.) merített adatok alapján egy nagyobb időszakot — 25 évet — áttekintve az ipar, elsősorban pedig a vizsgálat tárgyává tett villamosenergia-ipar vízigényének változását a számok tükrében. Az adatokat az 1. táblázatban foglaltuk össze (a hiányzó értékeket az összefüggésekből magunk számítottuk), és hozzájuk az alábbi észrevételeket, magyarázatokat fűzzük: — 1960 és 1970 adatai tényadatok; — az 1980-ra vonatkozó adatokat 1965-ben, az 1985-re vonatkozó adatokat 1970-ben állították össze. E két év adatait összehasonlítva, a villamosenergia-iparág frissvízigényénél nyilvánvaló az a szemléletbeni eltérés, amit — természetesen — az eltelt öt év (1965—1970) alatt világosabban kialakult iparági távlati erőműépí* Magyar Villamos Művek Tröszt, Budapest tési koncepció is jelentősen befolyásolt: 1965ben az 1970 és 1980 közötti időszakra lényegesen több frissvízhűtést ütemeztek be, mint amennyit 1970-ben az 1970—1985-ös időszakra (a hatvanas évek közepén még szó volt frissvízhűtésű széntüzelésű hőerőművekről és az ugyancsak frissvízhűtéses atomerőmű 1980 előtti üzembe helyezéséről; a mai elképzelések szerint az esetleges széntüzelésű hőerőművek nem frissvízhűtésűek lesznek). Erre egyébként a tervek is hivatkoznak, amennyiben iparágunk 1980. évi visszaforgatott vízmennyiségének százalékos csökkenését 1960-hoz képest (57-ről 41

0,'n-ra) azzal magyarázzák, hogy arányosan több lesz a frissvízhűtés; az 1985-re vonatkozó terv pedig megállapítja, hogy amennyiben a villamosenergia-iparágban előtérbe kerül a frissvízhűtésű hőerőművek létesítése, szélsőséges esetben az iparág frissvízigénye a kétszeresére emelkedhet; — az 1980 és 1985 adataiban található ellentmondások feloldása érdekében, a vizsgálataink ideién (1973 ősze) élő terveket figyelembe véve (1971 és 1980 között 3040 MW frissvízhűtéses és 1000 MW hűtőtornyos, 1931 és 1985 között 2880 MW frissvízhűtéses és 2360 MW hűtőtornyos beépített új hőerőművi teljesítőképesség), kiszámítottuk iparágunknak már reálisabb, új vízgazdálkodási adatait. Látható, hogy az 1980-ra eredetileg tervezett vízigény jelentősen nagyobb, az 1985-re tervezett pedig kisebb, mint az általunk számolt (1980-ban 18,1, illetve 12,6, 1985ben 15,0, illetve 19,9 millió m

3/nap). Az 1985. évi frissvízigényeknek a beépített teljesítőképességnél nagyobb növekedését az is magyarázza, hogy míg 1960-ban az összes beépített teli esi tőképességnek fele volt frissvízhűtéses, illetve hűtőtavas, ez az érték 1985-re várhatóan 75% körüli lesz; — a vízigény azonban önmagában mit sem mond, ha nem vesszük figyelembe a termelt villamos energiát is fajlagos értéket képezve, s nem vizsgáljuk meg a változás mértékének okait. Ezért mutatjuk be a táblázatban a fajlagos vízigényt, a vízigények és a beépített teljesítőképesség növekedését az előző vizsgált évhez viszonyítva, továbbá azt, hogy az úi belépő teliesítmények hány százaléka frissvízhűtéses, illetve hűtőavas, mert ez utóbbiak frissvízigénye (tényadatokból számítva) mintegy negyvenszeres a hűtőtornvos hűtéshez képest. A táblázat így kapott értékei logikusan összefüggnek egymással: kivételt csupán 1970 1960-hoz hasonlított kedvezőbb adatai (mindkettő tényadat) képeznek: a tíz év beépített teljesítőképességéből 62% frissvízhűtéses ugyan, a vízigények növekedése és a fajlagos vízigény mégis kedvezőbben alakul, mint ä távlatra számítottak. Ennek